Elrabolva 2 /Az Angyal, Az Ördög, És A Szerelem Bajnoka/

10.~ KÉT LÉPÉS TÁVOLSÁG

A reggel hamar elérkezett. Elizabeth egy szemhunyásnyit sem tudott aludni, végig azon járt az agya, amit a nővér mondott neki. Az első látogatói Archebot és Neila voltak, a kislány szinte futott az édesanyja kórtermébe.

-Anya!! Anya!! -kiáltozta amint meglátta őt.

-Édesem! -kiáltotta Liz könnybelábadt szemekkel, majd felült az ágyban, köhögni kezdett.

-Drágám, feküdj vissza! -parancsolt rá Archebot amint meglátta.

-Anélkül hogy megölelném Neilát? Gyere, adj egy cuppanós puszit a maminak!

A kislány tüstént így is tett, majd megölelte édesanyja egyik karját.

-Így nem fáj a fejed, ugye mami? -kérdezte.

-Nem, nem csillagom. -felelte elérzékenyülten.

-Mami, apa elmondta hogy baleseted volt... -folytatta a kislány szomorúan. -De mire meggyógyulsz, mi meglepetéssel fogunk várni otthon! Segítek Lucindának kitakarítani az egész házat, hogy neked semmi dolgod ne legyen! És bemegyek helyetted az irodába dolgozni!

-Hmm, ezt apa megengedi? -mosolyodott el.

-Persze! Apa szerint sikeres üzletasszony lesz még belőlem. Itt az ideje hogy én is segítsek.

-Szivem, úgy tűnik nem viccelsz. -nevetett Liz.

-Ugyan, én is el bánok néhány papírral. Már tudok olvasni. Egyébként sem kell ott mást csinálni, csak lógatják az emberek a lábukat, közben sokat kávéznak és locsognak egymással.

-Ezt csinálja anya az irodában? -kacagott Archebot az ágy végében.

-Ühüm. -bólintott Neila. -Te pedig folyton telefonálsz. Megnézed a többiek rajzait az asztalnál, és mindenkinek annyit mondasz hogy ühümm, ühümm... ezt én is meg tudom csinálni.

-Ez a gyerek halálosan komolyan beszél! -nézett Archebot Lizre, aki szintén vele eggyütt nevetett.

-Most mi van? -nézett rájuk kérdőn a kislány, nem értve hogy mi volt olyan vicces a mondandójában.

Amikor a nevetés alábbhagyott, a férfi felfedezte, hogy felesége aggódó tekintettel bámul rá.

-Mi a baj? -lépkedett hozzá közelebb.

-Anya, megmutatom miket rajzoltam tegnap a suliban! -kutakodott a táskájában a kis Neila.

-Rendben, annak nagyon örülnék drágám. -válaszolt Liz, majd amíg a gyermek mással foglalatoskodott, intett férjének hogy haloljon oda hozzá.

-Ő tette. -suttogta rémült hangon.

A férfi tekintete azonnal megváltozott, szemei izzani kezdtek a dühtől.

-Biztos vagy ebben? -kérdezte tőle.

-Biztos. Az egyik éjszakás nővér is az ő küldötte volt. Azt mondta, nem kellett volna túlélnem! Ami történt, figyelmeztetés hogy ne avatkozz Hemdersonék dolgába. -folytatta elcsukló hangon.

-A rendőrség... -realizálta Archebot a helyzetet. -Hogy én mekkora hülye vagyok! Mondott még mást?!

-Csak, hogy adjam át üdvözletét Emmelinenak. -nyelt egy nagyot. -De, most mit akarsz tenni??

-Semmit. Nem teszünk semmit. -sóhajtott mélyet.

-Alábecsültük őt. Mindenki. Pedig Em megmondta.

-Emtől jobb lesz távol tartanod magad, és nekem is Nicktől, amíg nincs meg ez a nyomorult patkány. -mondta halkan, de erélyesen.

-Tessék?! A legjobb barátainkról beszélsz!