Elrabolva 2 /Az Angyal, Az Ördög, És A Szerelem Bajnoka/

12. ~ BETOLAKODÓ

Hazaérkeztük után Evan mesélni szeretett volna az édesapjának, de Emmeline a medence szélénél találta meg őt, részegen feküdve egy napozóágyon.

-Debora, megtennéd kérlek hogy beviszed Evant? -kérte meg a nevelőnőt, miközben a fejét csóválta.

-Persze, asszonyom. -felelte a nevelőnő.

-Anya, apa elfáradt? -kérdezte a kisfiú.

-Igen, apa nagyon fáradt. Menj fürdeni, majd holnap elmeséljük neki mi történt. -csókolgatta meg a kisfiú feje búbját.

Amikor becsukódott mögöttük az ajtó, Emmeline szép lassan odasétált Nickhez.

-Mennyire vagy részeg? -kérdezte szándékosan olyan hangnemben, hogy felébressze őt, miközben leült a mellette lévő napágyra.

A férfi nyűgösen nyökdécselni kezdett, de nem válaszolt.

-Mennyire vagy részeg???! -kérdezte meg újra Emmeline, mostmár hangosabban és agresszívabban.

-Emmeline... -kúsztak ki a szavak a férfi száján, majd lassan kinyitotta a szemeit is.

-A fiad beszélni szeretett volna veled. De látom újabban erre sem vagy képes. Ez a viselkedés egyre gyakoribb nálad. Nem tetszik ez nekem Nick!  -folytatta a veszekedést.

-Óh, Emmeline, megtennéd hogy nem kiabálsz? Szétrobban a fejem! -kapott a homlokához a nyűgös férfi.

-Persze, ne masszírozzalak meg és hozzak egy kis koktélt is citromkarikával? -emelte magasra a szemöldökét flegmán.

-Te meg elárulnád hogy mégis mi bajod van?? -ült fel mostmár Nick.

-Nem szeretem ha ennyit iszol! -förmedt rá Em, majd amikor a férfi a földön heverő whiskey-s üvegért akart nyúlni, egy határozott mozdulattal elvette előle és a földre dobta azt.

-Abban még volt. -morgolódott Nick.

-Hát rohadtul nem érdekel! Szedd össze magad és ne itt fetrengj kint az udvaron!     Borzalmas ahogyan viselkedsz! Nem veszed észre??  -cammogott tovább a nő.

-Azt csinálok amit akarok! Inkább gyere és bújj ide egy kicsit. Ne veszekedj már annyit! -próbálta magához húzni, de Em távolódott tőle, majd felállt.

-Nem, Nick. Amíg nem embereled meg magad, addig nem. -csóválta a fejét csalódottan.

A férfi búslakodva sóhajtott egy nagyot, majd kicsit megtörölgette a szemeit.

-Jó, igazad van. Sajnálom. -bökte ki a bocsánatkérést.

-Csak ennyire tellik? -folytatta Emmeline.

-Mégis mit akarsz mit mondjak még? Csodálkozol hogy ilyen állapotban vagyok??

-Mert csak neked rossz, ugye? Mindíg csak neked!

-Emmeline, kérlek ne vitatkozzunk. Menjünk be és beszéljük meg a szobánkban. Csak előbb had vegyek be egy fájdalomcsillapítót! -masszírozta a fejét Nick.

-Felőlem... -indult el befelé a nő dühösen, de hirtelen Nick a keze után kapott, és visszarántotta.

-Megőrültél??! -kérdezte Em, ahogy megbotlott a férfi húzásától.

-Szeretlek Emmeline! -csókolta meg a nő kézfejét, majd letérdelt elé.

-Te meg mit művelsz?? -forgatta meg a szemeit megint.

-Szerinted mit? Bocsánatot kérek tőled! -folytatta, egyre föntebb csókolgatva Em kezét.

-Nick, kérlek hagyd abba... -kérlelte, miközben már elég kellemetlenül érezte magát.