Elrabolva 2 /Az Angyal, Az Ördög, És A Szerelem Bajnoka/

14. ~ VISSZAKOZÁS

-Nem csinálom tovább, elegem van! -hisztérikázott Gracie.

-Add át a csomagot kedvesem, és fejezd be a nyavajgást. -mondta Paul.

-Komolyan mondom! -nyújtotta át neki szúrós tekintettel a lány a táskát, amiben az Emmelinetól ellopott holmik voltak.

-Ügyes voltál. Itt a következő feladat. -nyújtott neki a férfi egy borítékot. -Tudod mi a dolgod vele.

-Nem, nem helyezek el több levelet! -csóválta rémülten a fejét.

-Hmm, beijedtél? -nevette ki a férfi.

-Ez nem jó vicc Paul, megtettem amit kért tőlem, még többet is! -folytatta. -De a gyanú kezd rám terelődni! Egyre nagyobb veszélyben vagyok! Mi lesz ha elkapnak??!

-De nem fognak! -mordult rá Paul.

-És ha igen?? Nekem azonnal befellegzett! Elegem van ebből az egészből! -mondta a rémült lány.

-Jó, visszakozz csak. De akkor tudod mi lesz a bátyáddal.

-De megtettem már mindent!! -lábadtak könnybe a szemei.

-Több terve van veled, mint hinnéd. Nem is gondolta volna hogy ennyire jól végzed majd a dolgodat. Most adnád fel, a célkeresztben?? -kiáltott rá erőszakosan.

-Engem már nem érdekel... csak szeretnék ennek véget vetni. -csóválta ismét a fejét.

-Hát jó, akkor viszont tudod mit kell tennem veled. -sóhajtott egyet, majd előhúzta a pisztolyát.

-Te meg mit művelsz??? -kérdezte riadtan Gracie.

-Sajnálom, kedvesem. Nem kockáztathatunk. -bámult mélyen olíva szemibe. -Túl nagy a veszély, hogy elárulsz minket.

-Nem, nem Paul! Tudod hogy nem tenném! Csak hadd menjek el a bátyámmal! Kérlek! Elmegyünk és vissza sem jövök többet ígérem!!! -könyörgött zokogva.

-Én megengedném, de tudod hogy ő milyen... -simított végig az arcán, miközben Gracie már annyira reszketett hogy levegőt is alig kapott.

Paul lassan végig húzta a fegyvert a lány ajkán, majd a nyakához érintette azt. Gracie behunyta a szemeit, amiből a könnycseppek záporoztak.

-Azt a parancsot kaptam, hogy ha meg akarsz hátrálni, intézzelek el. Ha nem teszem, én kapok golyót a fejembe. Hát nem nevetséges helyzet?! Mit tehetnék így?? -nevetett Paul.

-Te egy szörnyeteg vagy! -mordult rá Gracie. -Nem vagy különb, mint Ő!!

-Még van esélyed változtatni a sorsodon. -Szegezte neki továbbra is a pisztolyt, miközben másik kezén a körmeit piszkálta. -Tik, tak, tik, tak...

-Nem. Mrs.Henderson kedves hozzám, nem tehetem ezt vele! -nyelt egy óriásit a lány, mire Paul megemelte a szemöldökét, egy amolyan "biztos??" nézéssel, majd egy nagy sóhaj után kibiztosította a fegyvert.

-Hát jó, pedig én tényleg nem akartam megtenni...

-NE NE!!! -kiáltott a lány feltett kezekkel. -Kérlek ne! Megteszem! -zokogott.

Paul levette róla a fegyvert, majd elmosolyodott. -Ez mindíg meggyőző. -nézett a pisztolyára.

Gracie hosszasan behunyta a szemeit.

-A levelet, csibém. Ketyeg az óra... -nevetett Paul, majd a lány goromba tekintettel kiszállt az autóból, becsapva az ajtót maga mögött.
Átszállt a sajátjába, és elindult vissza a Henderson birtokra.
A puszta közepén voltak, több mérföldre a várostól.