Scholae et preafectus! (Girls und Panzer fanfic)

63. rész Horthygeddon

Mint ahogy azt említettem, augusztus végén lettek újra érdekesek a dolgok. De nem úgy, mint tavaly. Készültem volna a gólyatáborba menni, mikor kiderült, nem lesz. Valamit elgépeltek, és nem vettünk fel senkit. Most elvileg szeptember elejére összeszednek 94 gyereket, szóval előbb kezdődik a tanév, mint a gólyatábor. De persze idén sem maradhattam otthon örökre, augusztus utolsó napján elindultam otthonról.

-Hiányozni fogtok!-sétáltam a tank felé.

-Várj!-kiáltott rám apa.

Hátrafordultam.

-Ezt majdnem itthon felejtetted-tűzte rám a lovagkeresztem anya.

-Köszönöm-öleltem át őt.

-Én is kaphatnék egy utolsó ölelést?-kérdezte apa.

-Persze-léptem oda apához.

Az ölelgetés után kiléptem az ajtón.

-Gyere minél előbb haza!-kiáltott utánam anya.

A következő célpontom a pékség volt. A barátnőm már kinn álldogált.

-Végre megérkeztél. Beülhetek?-kérdezte Suzume.

-Fizesd meg először a vámot. A révész nem visz ingyen-kukkantottam ki.

-Erre gondolsz?-nyomott a kezembe egy fahéjas csigát Suzume.

-Gyere be-mondtam.

Elhajtottunk a jachtig, és felszálltunk.

-Nem hiszem el, hogy te már iskolai és magyar érdemrenddel is ki vagy tüntetve. Legalább kaptál valamit értük?-kérdezte Suzume.

-Kaptam vagy kétmillió forintot...-mondtam.

-Te aztán úszol a pénzben. Nem gondoltál arra, hogy csinálsz magadnak egy pénzmedencét?-kérdezte viccesen Suzume.

-Dagobert bácsival ellentétben én nem naponta tojok a fizika törvényeire-mondtam.

Felértünk a hajóra, ami így, diák nélkül csendes volt. Az egész napot Suzuméval és Sárával töltöttem, aki örült, hogy újra van társasága. Este viszont leszállt a repülőm.

-Ayumi!-rohant le Soma a gépről.

-Soma!-csókoltam meg.

-Visszatértem. Ja, és láttam az érdemrended. Az egész média zengett tőle. A kormány imád téged-mondta Soma.

-Nem csoda. Én vagyok a legjobb propagandaanyaguk 2006 óta-mondtam viccesen.

-Ja, és hoztam valamit hazulról-vett elő egy dobozt Soma.

-Egy késélező?-néztem értetlenül.

-Megkérdeztem, kardokon is működik-kacsintott Soma.

-Nem mondanám, hogy nincs rá szükségem. De most gyere, vár az otthon!-ugrottam be a 35M-be.

Ugorjunk másnapra. Minden olyan szépen kezdődött. A hajó várja a tengeren, hogy felszedje a többieket, én meg a baronesszruhámban várok mindenkit, Suzume az oldalamon. Az első hajó hamarosan beért.

-Megérkeztünk!-rohant oda hozzánk Takako.

-Visszatértem!-örült Riku.

-Hát, a tanulás nem fog hiányozni, de én sem mondhatom, hogy nem örülnék-sétált oda nyugodtan Riko.

-Újra együtt vagyunk! Történt valakivel valami? Velem semmi-kérdezte azonnal Suzume.

-Velünk sem igazán. Volt a családi nyaralás, aztán annyi-mondta Riku.