Váratlan szerelem

1. rész

-Lyna, gyere gyorsan, mert elkésünk!- szolt rám a bátyám, Harry. Néha úgy viselkedik mintha az anyám lenne. Bár őszintén nem nagyon bánom. Nagyon szeretem őt, igaz nem vér szerinti testvérem, de én bátyámként tekintek rá. Amióta a szüleim elhunytak.

-Jövök már!- válaszolam, az utolsó réteg ajak ápolót kenyve a szájamra.

Mikor kész lettem lekocogtam a lépcsőn és a bátyám irányába indultam, aki türelmetlenül álldogált az ajtó elött.

-Jól áll neked ez a ruha!- szolt hozzám, kicsit elpirosodva.

-Igazán? Akkor menjünk!- válaszoltam majd kirobogtam az ajtón.

Behuppantam a kocsiba majd behunytam a szemem és elkébzeltem a bátyámat és a barátnőmet, Fannit a bulin mikor szerelmet vall neki, és boldogan élnek majd együtt az idő végezetéig. Már egy egész tervet is kitaláltam, hogy hogyan lesznek kettesben a szülinapi partin.

-Min gondolkozol ennyire?- kérdezte Harry, aki a legértetlenebb arcával tükrözi gondolatait.

Nem válaszoltam ezzel is azt kifejezve, hogy nem rá tartozik.

Egyszer csak fékezik egy nagyot a kocsi. Nem szabad elfelejteni, hogy a bátyám csak nemrég kapta meg a jogosítványát. Nem egy nagy élet biztosítás beszállni vele az autóba.

-Itt vagyunk!

Beléptünk a kertes nagy családiházba ahol mi voltunk az elsők.

-Szia, Lyna! Örülök, hogy eljöttél!- üdvözölt Wei, ami szemmel láthatóan nem tetszett a testvérkémnek. Míg mi a barátnőmmel ismét átbeszéltük a tervet, addig láttam az ünnepelt és a bátyám jól kijönnek egymással, beszélgettek. Ami azért megkönnyebbitette a szívemet. Wei szülei kínaiak, de ő már itt Kaliforniában született. Ma tölti be a 18. születés napját. Igazán kedves és oda figyelő személy.

-Hé, hé! Nyugodj le! Én csak annyit mondtam hogy- emelte fel a hangját Wei, a most dühösnek látszott bátyám felé, közben rám pillangatott- hogy... mindedj! Ne húzd fel magad ez miatt! Úgy is úgy lesz ahogy mondom.- folytatta majd felállt és elment valahova.

-Miröl volt szó?- kérdezte aggódó tekintettel a barátnőm.

-Nem a te dolgod!- válaszolta mérgesen, ami miatt Fanni egy cseppett megremegett.

Biztos a hanglejtése miatt mert, olyan feszült és haragos volt ami nála nagyon ritka.

-Gyere haza megyünk, Lyna!- Húzta össze a szemöldökét a testvérem majd megfogta a kezem és húzni kezdett az ajtó felé. Én persze nem engedtem, de a végén már nagyon szorította a kezem, így hát rá szoltam.

-Hé ez fáj! Nem megek haza! Ma ünneplünk!

-Rendben, akkor csak maradj itt egy kicsit még, de majd azért hívj, ha jöjjek érted!- szólt majd nagy lendülettel elhagyta a házat. Kicsit aggódom miatta ezért átgondoltam, hogy ne-e menjek utánna, de úgy voltam vele mégsem hagyom magára az ünnepeltet pont a legszebb napján.

Még egy fél óra biztosan eltelt amíg Wei visszatért hozzánk beszélgetni, addig is csak tömtem a számat tökmagvas pogácsával, ami a kedvencem. Ezek után átadtam az ajándékomat Wei-nek amit saját két szép kezemmel vartam neki, egy póló amin az ő arca van rajta. Bár mondjuk volt aki egy kosár szemétnek nézte ami eléggé megsértett. Tényleg nem álldott meg az ég túl sok varrás képeséggel, de meg akartam lepni.

-Akkor úgy hiszem elég sokan vagyunk ahhoz, hogy végre tényleg bulizzunk!

Amint ezt kimondta mindenki megemelte a poharát és koccintott egyet. Ez az első alkalom, hogy alkoholt ittam, ezért óvatosan kortyolgattam bele.

A többiek kinevettek mivel én vagyok a legfiatalabb és érdekesen iszok. 16 éves vagyok most 11- dikes. A társaság fele már 18 éves, ez egy kicsit aggasztó számomra.

-Mit szólnátok ahoz, ha rendeznénk egy ivó versenyt?- kérdezte valaki.

Sorra szólaltak meg az emberek, hogy benne vannak ebbe a baromságba, így én sem hagyhattam ki!

Továbbra is óvatosan kortyolgattam az italt, de mégis valahogy nyertem egy kört a háromból. A vége felén kezdtem már szédülni erősen. Viszon tovább ittam...

-Várj, Lyna! Ne igyál többett!- szólalt meg egy ismerős hang mögöttem, de már késő volt üres lett a nagy pohár. Hányingerem támadt mégjobban és összeomlott elöttem a világ.

---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Lassan kinyílik a szemem és meglepő módon egy ismerős szobában ébredek. A saját szobámban. Mi történhetett?

Felülök és megpróbálok lábra állni lassan mivel bizseregnek az ujjaim. Kilépek a szobámból és lesétálok a szőnyegezett puha lépcső fokokon. A nappali üres. Tovább megyek, a konyhában a bár széken üldögélt egyetlen testvérkém, a kedvenc műzlimet falatozva.

-Hé! Az az enyém!- szólok rá elővéve legszigorúbb tekinetemet. Majd megdörzsöltem a szememet mert még egy kicsit homályos a világ elöttem.

-Felébredtél?- tett fel valaki ilyen értelmetlen kérdést mögöttem. Hogyan aludnák, hogy ha állok és beszélek. Megfordultam és sajnos rákellett jönnöm, hogy aki érdekesen méreget a tekintetével a pultnál eszegetve, az nem Harry hanem valaki más.

Miután kicsit tisztáztuk a helyzetet kiderült, hogy ő Harry-nak az unoka báttya és nálunk fog mgszállni egy ideig. Azért mert kikapcsolodásra vágyott és nem messze van a tenger. A bályám pedig felajánlotta, hogy nyugottan maradjon itt néhány napig vagy esetleg hétig. Sajnos így be kellett tiltani a pizsomában kóborlásomat a házban, hogy ne okozzunk neki semmi kellemetlenséget.

Nem vagyok benne olyan biztos, hogy jó lett, így hát ha valakinek van bármi véleménye róla jelezze! Puszi!

Na de vajon mi történhetett Lynával a bulin miután elaludt a sok alkoholtol. Ha érdekel olvassad tovább vagy várd a következő részt. ha nem akkor szia...

...Majd még találkozunk!