Aranyhal a sivatagban - novellagyűjtemény

Sex on the Waves - Jikook

Hawaii valóban nem olyan, mint ahogy azt az ember gondolja. Persze, ha a luxushotelekre gondolunk, hibátlanul azt kapjuk, amire számítunk. Jó kaja, drága pezsgő, jakuzzi, csokibarna hastáncos csajok, amerre csak a szem ellát. De az igazi Hawaii egy teljesen más életérzés. És én szerelmes lettem belé. Vele együtt pedig egy csodálatos emberbe.

Jókedvűen játszadoztam a koktélcseresznyébe szúrt virágos kis papíresernyővel, miközben a tengert csodáltam napszemüvegem mögül. A hullámok igazán magasak voltak ma, talán ez volt az oka annak is, hogy nem a vízben lubickoltam. A másik pedig egyértelmű volt. Legalábbis számomra.

- Nem jössz be? - kiabált felém az általam már jó ideje a távolból lesett személy, és szörfdeszkával a hóna alatt közelített meg engem. Karamellszínű bőre alatt látványosan feszültek az izmok, kockáin hívogatóan folytak le a sós kis vízcseppek. Egész karját beterítő tetoválásai a mozgásának megfelelően hullámzottak. Pont, mint a tenger. Hiszen ő is annak a gyermeke volt. Sokszor megfogalmazódott már bennem a gondolat, hogy ő talán maga Poszeidón.

- Innen jobban látlak. - vallottam be neki is az egyértelműt. Szívesen legeltettem rajta a tekintetem, ezt ő is tudta. A vízből viszont nem látnám elég jól, mindig elém kerülne valaki, esetleg egy hullám. Mellém érve lehajolt, én pedig már azt hittem kedvesen megcsókol, mikor helyette orrom előtt rázta meg vizes fejét, mint egy kutya, ezzel teljesen összefröcskölve engem is. - Jungkook!

Csak nevetett, és a homokba állított deszkája mellé feküdt. Cseppet sem zavarta, hogy a forró homokszemcsék mindenére rátapadtak. Sőt, valamilyen furcsa okból kifolyólag szerette is. Mellette már engem sem zavart ez olyan nagyon. Vele együtt kezdtem megszeretni az általa szeretett dolgokat is.

Egy hónapja érkeztem a szigetre MV-t forgatni, még teljesen naivan és ismeretlenül az itteni emberekkel, hagyományokkal, életmóddal szemben. Ez az egész életforma annyira távol állt tőlem. Ahogy Jeon Jungkook maga is. Egy átlagos hawaii srác, egy szörf-megrögzött őrült. Annyira más volt, annyira jelentéktelen az olyan emberek mellett, akikkel ez idáig körülvettem magam. Mégis sokkal különlegesebb volt ő, mint bármelyik képmutató, álszent, dúsgazdag celeb. Lehet, hogy egész nap a sós víz és az erős napsütés szárította a bőrét, lehet, hogy tetőtől talpig homok, por és föld borította, de ezerszer tisztább volt, mint bárki, akit eddig ismertem. Ő nem a kamerának mosolygott. Hanem mindennek és mindenki másnak. Legjobban pedig azt szerettem, ha nekem vagy miattam.

Őt nézve az én mosolyom is visszanyerte az őszinteségét.

Tehát ezért maradtam én itt, a napsütötte, örökké vidám Hawaiin. Soha életemben nem hittem volna, hogy egy ilyen fiú képes lenne elvenni az eszemet. És azzal együtt sok minden mást is.

- Holnap lesz egy versenyem. - szólalt meg csukott szemmel, arccal a fényes Nap felé fordulva. - Szeretném, hogy megnézz.

Kérése nem lepett meg, mióta befejeztük a forgatást, minden napomat vele töltöttem. Minden pillanatot kihasználtam, hogy vele lehessek. Megmutatta nekem az egész szigetet, megismertette velem a helyi virtust. Engedte, hogy az élete részévé váljak egy hónap alatt. Nem is érezhettem volna szívtelenebb embernek magam emiatt. Ő nem tudta, hogy én hamarosan hazamegyek, és ki tudja, mikor látjuk viszont egymást. Ha egyáltalán ez megtörténik.

- Szurkolhatnál nekem piros bikiniben. - kuncogott, miután nem válaszoltam, s továbbra is a tengert figyeltem. Ezúttal már kevesebb érdeklődéssel. Hiszen érdeklődésem tárgya éppen itt feküdt egy karnyújtásnyira tőlem.

Összeszorult a szívem a gondolatra, hogy mi lesz velünk, miután én visszarepülök Seoulba. Nekem megy tovább az életem, mintha mi sem történt volna, a rajongóimnak élek a nap huszonnégy órájában, s próbálok úgy tenni, mintha nem lennék fülig szerelmes. Ő majd talál magának egy gyönyörű barátnőt, vagy barátot. Szép lassan elfelejt. Hiszen így van ezzel az ember. Gyermekként megszeretett legkedvesebb játékunk egykor felért a világ legféltettebb kincsével, mára már alig egy emlék. Nem akartam, hogy így érjen véget. Nem lehetett.