Elhoztam a következő részt! :D Köszönöm a sok csillagot és hozzászólást, nagyon sokat jelentenek nekem!^^
Kis változással jöttem, remélem tetszeni fog :) Jó szórakozást!
-----------------------------
Madison
Másnap reggel egész frissen sikerült felkelnem. Kinyitottam a szemem és egy ideig a plafont pásztázva feküdtem az ágyamon. Igen, nálam ez a frissesség. Megdörzsöltem a szememet és felültem, majd szokásomhoz híven kiropogtattam minden porcikámat. Felkeltem az ágyból és nekiláttam az öltözködésnek. Aztán hirtelen eszembe jutott, hogy ma nagyobb melleket kellett volna kapnom! Odasiettem a tükör elé és alaposan megnéztem kettő, még mindig ugyanakkora, mellemet. Kicsit megemeltem, ide-oda forgolódtam, hátha látok változást, de az egy centit sem nőtt.
- Na, tényleg bevált... - morogtam magamban. Pedig tényleg reméltem, hogy sikeres lesz!
Kibattyogtam a konyhába és összedobtam egy tál müzlit és még mielőtt beleettem volna anyám állt mellém és megfogta a vállam.
-Mady, ha ennyi édességet eszel, el fogsz hízni... - erről rögtön az jutott eszembe, hogy mellre hízhatnék, de megpróbáltam inkább elhesegetni ezt a témát.
- Egy kis müzli nem árt - vigyorogtam és elkezdtem enni. Anyám elengedett és megigazította kissé kirívó ruháját. Kevesen tudták, hogy az anyám sztriptíztáncos, sokaknak ez tabu lenne, de mivel én már mióta az eszemet tudom így élek, nem kimondottan zavar.
- Na, én megyek drágám, mert elkések - mosolygott. Tőlem lehet ő takarítónő, prostituált vagy akármi, velem kedves és ez elég. - Jó legyél, pusszancs! - kisietett az ajtón. Mondjuk azt a pusszancs dolgot hagyhatta volna...
Befejeztem a müzli evést, és már álltam is fel az asztaltól, hogy a mosogatóba tegyem a tálat. Amint megfordultam és léptem egyet, valami nyikkant egy hangosat. Ijedten odakaptam a fejem és felemeltem a lábam, és Aiden, a macskám rohant el.
- Bocsiii! - kiáltottam utána. Bár teljesen fölöslegesen, mert pont szart rá, és bújt be egy szekrény alá, azzal a "Hagyj meghalni" tekintettel. Egy szemforgatással indultam a táskámért. Felkaptam a vállamra és indultam is ki az ajtón.
Úton a buszmegálló felé megbizonyosodtam róla, hogy bezártam az ajtót; elettem a telefont; van nálam pénz; .... A többi igazán nem is volt fontos. Mázlimra, pont jött a busz, és már pattantam is fel rá.
A szokottól eltérően igazi tömegnyomor volt a rajta, ráadásul egy kövér hapsi mögött álltam. Illetve kenődtem fel az ablakra... Halottam pár nevetgélő tagot, persze egyből tudtam, hogy én vagyok a nevetség tárgya. Bár nem akadtam ki, én is ugyanúgy nevettem volna, ha valakit így látok.
Két megállóval később Will szállt fel a buszra. El is felejtettem... Fasza lesz, hogy így lát meg...
Persze hamar észrevett és próbálta elfojtani nevetését. Erre kecsesen felemeltem a kezem - már amennyire tudtam - és kinyújtottam középső ujjamat egy kaján vigyor kíséretében. Will erre továbbra is próbált nem nevetni.
És végre valahára az a dagadt emberke arrébb tolta a belét és nehezen, de leszállt a buszról. Egy megkönnyebbült sóhaj kíséretében levakartam magam az üvegről és mire felnéztem, már Will ott is állt mellettem.
-Komolyan? Nem is segítettél volna? - játszottam a felháborodott picsát és hátradobtam lila hajam.
-Mit csinálhattam volna? - nevetett - Arrébb kellett volna tolnom? Vagy kinyitnom az ablakot, hogy szabadon elrepülhess? - ezt már én sem bírtam nevetés nélkül.
