Elrabolva 2 /Az Angyal, Az Ördög, És A Szerelem Bajnoka/

15.~ KI VAGY VALÓJÁBAN?

A levél olvasása után Emmelineban bizonyossá vált, hogy Josh nem fog leállni amíg őt el nem kapja. Bármit tesznek is, ő egy megszállott, akire nem hatnak az ész-érvek.

Hideg szellő fújdolgát aznap reggel, a felhők is meggyülekeztek. Egy szál kardigánban kávézott a teraszon, amit egyre szorosabban húzott össze magán. Nick egy gyors csókkal köszönt el kedvesétől, majd elindult az irodába, hogy körbenézzen, mi a helyzet.

Amint odaért, helyet is foglalt a székjénél, hogy átnézzen néhány jelentést. Az ablaka csodálatos kilátást nyújtott, a harminckettedik emeleten helyezkedett el. Nick gyakran csak ült a székben, és innen bámulta a távoli hegyeket a város mögött...

Új titkárnője, -Amanda, egy kicsit szeszélyes és szeleburdi nő volt.
Igyekezett minden feladatát tökéletesen ellátni, ám minnél jobban nőtt rajta a nyomás, annál ügyetlenebb volt a munkával.

Hosszú, vörös hátrakonytyolt hajában megigazította a csattot, majd egy kicsit lentebb húzta szoknyáját, és felszolgálta Nicholas kávéját.

Megszeppenve figyelte a férfit, majd óvatosan helyezte a tálcát az asztalra.

-A kávéja, uram. -szólalt meg halkan.

-Köszönöm Amanda. -nézett fel Nick a papírok mögül.

A lányban összegyülekezett a stressz, a fiatal, jóképű és gazdag főnöke társaságában, de ellenállhatatlan vágyat érzett a férfi iránt, amióta csak megpillantotta őt.

A férfi gondoktól terhelten masszírozta a saját halántékát az asztalnál, mikor Amanda mögötte termedt, és finoman elkezdte Nick vállát simogatni.

Hirtelen egy szó sem jött ki a torkán, annyira ledöbbent a történtektől.

-A-amanda? Mmmmit csinálsz? -kérdezte, egy kis határszünet után.

-Majd én megmasszírozom. Pihenjen. -hallatszott nyájas hangon a válasz.

Nicknek egy pillanatra jól is esett a nő érzékeny érintése, de gyorsan meggondolta magát.

-Ezt kérlek hagyd abba. -állt fel zavartan, és igazította meg az öltönyét a nyakánál.

-Tessék?? -Kapott Amanda a szájához. -Oooh, hogy azt hitte hogy.... én....???

Nicholas ekkor megbánta a feltételezést, és gyorsan bocsánatot kért.

-Hogy gondolhat ilyesmit rólam!? Ez szörnyű sértés!! -hisztérikázott a nő.

-Jaj Amanda, borzasztóan sajnálom. Nem gondolkodtam, én csak, elég sok problémám van mostanában és...

-Ne magyarázkodjon kérem! -tartotta maga elé a kezét. -Én csak segíteni szerettem volna hogy egy kicsit lazítson! Jobb lesz ha most elmegyek! -kapta fel a dokumentumokat az asztalról, de ekkor bűnbábó arccal a férfi után szólt.

-Amanda várj kérlek! Sajnálom!

-Felejtsük el, Mr.Henderson. -fordult meg a nő, büszkén kihúzva magát.

-Ebédeljünk eggyütt és had tegyem jóvá! -kérlelte tovább.

-Uram, nem hiszem hogy ez jó ötlet. -igazította meg a szemüvegét.

-Kérlek! Nagyon szégyellem magam! Ne haragudj rám!

-Mmmhhh,  na jó, talán egy ebéd megteszi. -egyezett bele végül, próbálva még mindíg sértettséget mutatni a férfi felé. Pedig a valódi szándéka pontosan az volt, hogy közelebb kerülhessen hozzá...