Elrabolva 2 /Az Angyal, Az Ördög, És A Szerelem Bajnoka/

15.~ KI VAGY VALÓJÁBAN?

A levél olvasása után Emmelineban bizonyossá vált, hogy Josh nem fog leállni amíg őt el nem kapja. Bármit tesznek is, ő egy megszállott, akire nem hatnak az érvek.

Hideg szellő fújdolgát aznap reggel, a felhők is meggyülekeztek. Egy szál kardigánban kávézott a teraszon, amit egyre szorosabban húzott össze magán. Nick egy gyors csókkal köszönt el kedvesétől, majd elindult az irodába, hogy körbenézzen mi a helyzet.

Amint odaért, helyet is foglalt a székjénél, hogy átnézzen néhány jelentést. Az ablaka csodálatos kilátást nyújtott, a harminckettedik emeleten helyezkedett el. Nick gyakran csak ült a székben, és innen bámulta a távoli hegyeket a város mögött...

Új titkárnője, -Amanda, egy kicsit szeszélyes és szeleburdi nő volt.
Igyekezett minden feladatát tökéletesen ellátni, ám minnél jobban nőtt rajta a nyomás, annál ügyetlenebb volt a munkával.

Hosszú, vörös hátrakonytyolt hajában megigazította a csattot, majd egy kicsit lentebb húzta szoknyáját, és felszolgálta Nicholas kávéját.

Megszeppenve figyelte a férfit, majd óvatosan helyezte a tálcát az asztalra.

-A kávéja, uram. -nyögte halkan.

-Köszönöm Amanda. -nézett fel Nick a papírok mögül.

A lányban összegyülekezett a stressz főnöke társaságában. Kecsesen, elegánsan tervezett kisétálni a szobából, ám megbotlott magassarkújában, és az ügyetlen mozdulat után a földre zuhant.

Nick azonnal felállt hogy segítsen neki.

-Jól vagy? Nagyon megütötted magad?? Kérdezte miközben megragadta a nő vállát.

-Persze, persze jól vagyok. -törölte le a tenyereit. -Nagyon sajnálom uram. -mondta szégyenkezve.

-Aaah, ugyan. Bárkivel előfordul. -mosolyogta meg Nick, mire a nő is elnevette magát.

-Ez akkor is annyira kínos. -igazgatta a haját. -Próbálok mindent tökéletesen csinálni. De minnél jobban igyekszem...

-Amanda! -szakította félbe a férfi, mire ő csak csillogó szemekkel felnézett rá. -Mit szólnál ha ma eggyütt ebédelnénk? -nyújtotta segítségül a kezét.

Amanda belekapaszkodott, és feltápászkodott a földről.

-Én, én nem is tudom... -motyogta félénken.

-Ugyan, gyere meghívlak. És közben elbeszélgetünk. -erősködött a férfi. -Már jó ideje itt vagy, de alig ismerjük egymást. Nem tudok rólad semmit.

-Ez igaz. -bólogatott szerényen, kicsit mosolyra húzva a száját.

-Akkor hát mehetünk? -billentett a fejével az ajtó felé Nick.

-Igen. -bólintott Amanda egy kis határszünet után, és követni kezdte.

Eközben Emmeline a szobája felé sétált a folyosón, amikor elhaladt a könyvtárszoba előtt, és beszédet hallott odabentről. Egy pillanat után vissza is fordult, hogy jól hallotta-e. Gyanakvóan lépett be a résnyire nyitva hagyott ajtón, majd megpillantotta a port törölgető Graciet.

-Te meg kivel beszéltél? -kérdezte szigorúan.

-Senkivel. -nézett hátra döbbenten a lány.

-Ne hazudj nekem Gracie. Hallottam hogy beszélgetsz! -vonta kérdőre ismételten.

-Én, nem tudom mit hallott asszonyom. Nincs itt senki. -mentegetőzött, tele ijedtséggel a szemében.

Emmeline elgondolkodott, majd sóhajtott egyet.