Black ( harry potter fanfiction )

˙· 𐓏 | szökésben lévő apa

– Anne beszélhetnénk? – lépett oda Ron barátjához.

– Persze. Mit akarsz mondani? – vonult el a két barát egy csendesebb helyre.

– Sárkányok. – súgta a boszorkánynak Ron. – Az első próbában sárkányok lesznek. Figyelmeztesd Harry-t!

– Miért nem figyelmezteted te? – vonta össze szemöldökét a lány.

– Csak mert. – rázta le a kérdést. – Csak mond el neki. De azt ne, hogy én mondtam el. Itt jön. – mutatott Anne háta mögé. – Akkor én megyek. – köszönt el a fiú barátjától, majd eloldalgott.

– Szia Harry! – köszönt Anne a fiúnak. – Valamit mondanom kell. – ragadta meg a varázsló karját Anne. – Gyere! – vezette egy még elhagyatottabb helyre. – Itt jó lesz. – állt meg Anne, majd nagy levegőt véve elmondta. – Sárkányok lesznek az első próbán. Hagridtól tudom. – egészítette ki egy hazugsággal a nemrég halottakat.

– Tényleg? – lepődött meg Harry, és Anne látta rajta, hogy egyre idegesebb lesz, ezért a lány nyugtatásként Harry vállára simította a kezét.
– Ne aggódj. Jó leszel. – nyugtatta a fiút. – Gyere inkább menjünk az órára. – Harry bólintással jelezte egyetértését, és a lánnyal együtt elindultak a következő órának terme felé.

—

– Tényleg megszerezted? – kérezte meglepődve Anne. – Mutasd meg! – ragadta meg a fiú karját.

– Rendben megmutatom, de elsőnek nyugodj meg. És nem. Nem adom neked.

– Honnan tudtad, hogy ezt akarom? – sóhajtott a boszorkány.

– Csak tudtam. Gyere, fent van a szobámban. – mondta a fiú, majd egy pillanatra leállt, mert észrevett valamit.

– Mi van Ron? – kérdezte Anne, majd abba az irányba fordult amerre a vörös hajú fiú helyezte a tekintetét. – Ó, Szia Harry! – köszönt a lány a kandalló mellet álló barátjának.

– Szia Anne. – köszönt komoran a szemüveges, és tekintetét csak a lányon tartotta.

– Oké. – nézett felváltva a két fiúra majd megragadta a vörös kezét. – Szia Harry mi most megyünk, ...

– Kérlek maradj egy kicsit. Mutatni akarok valamit. – állította meg a fiú a boszorkányt.

– Rendben, Ron majd, ha végeztem felmegyek. – közölte a vörös hajú barátjával Anne, majd Harry-hez lépett. Harry Ron után nézve, ellenőrizte, hogy a fiú elment-e.

– Gyere! – mondta, majd a lányt a kandallóhoz vezette.

– Harry minek jöttünk... – a lány meg akad, mert a kandallóban a parázs mozogni kezdet. – Ezzel meg mi...? – egy fej formája bukkan ki a tűzből és a lányra mosolygott. Anne arcán elsőnek az ijedtség, majd a felismerés jelent meg. – Apa?! Te vagy az?

– Igen. – mosolyodott el a tűzből kivált arc. – Hogy vagy kicsim? Eljutott hozzád a levelem? Ugye jól megy ez iskola? – hadarja el egy szuszra a kandallóban lévő Sirius.

– Apa lassabban. – állítja le nevetve apját a fiatal boszorkány. – Minden rendben. – nyugtatta meg apját Anne. Sirius erre mintha megkönnyebbült volna, mivel egy sóhaj hagyta el a száját. De mégsem volt teljesen biztos lánya épségében, ezért újra nyitná a száját, hogy mondjon valamit, de Anne mintha olvasott volna a férfi gondolataiban, válaszolt a kérdésre. – Igen, jól bánnak velem Malfoyék.

– Ennek örülök.

– Apa ugye ezt a nyarat veled tölthetem már? – kérdezte reménykedve a kandallónál guggoló alak.

– Persze, megoldjuk valahol. És szerintem a Black-ház jó lesz majd.

– Köszi apa. De most nekem mennem kell. – mondta a lány. – Apa majd írj, hogy hogy lesz. – a tűzben lévő alak bólint. – Most megölelnélek apa, de nem ajánlatos. – nevette el magát a lány. – Akkor én megyek. – köszönt el apjától és Harry-től, majd a fiú körlet veszi az irányt, ahol az egyik szobában Ron várt a lány-rá. – Itt vagyok. – nyit be az ajtón és a Ron ágyával szomszédos ágyon helyezkedik el.

– Na, mi volt? – vette oda unottan a fiú, mintha nem érdekelné, Anne mégis látta, hogy a fiú szeme sarkából őt figyeli, és a válaszára várt.

– Beszéltem apámmal egy kandallón keresztül. – nevette el magát a mondat végén Anne.

– Harry vele beszélt? – lepődött meg egy kicsit a vörös hajú.

– Igen. – bólintott a boszorkány. – De megmutatnád? – kérdezte türelmetlenül Anne a barátjától.

– Persze. – állt fel Ron az ágyáról és utazó ládája-hoz lehajolva, kezdett el kutakodni benne. Majd mikor megtalálta a dolgot, amit kereset, egyenesen a lányhoz sétált és a kezébe helyezte a lapot. – Itt van!

– Azta. – ragyogott fel a Griffendéles arca.

– De nem kaphatod meg! – vette ki gyorsan a boszorkány markából, Anne a fiú keze után kapott, de az már erősen szorította a szívéhez a lapot. – Szerezz magadnak!

– Rendben, nyugi. – nézett dühösen a Griffendéles fiúra. – Hermione nem azt mondta, hogy Krum sokat van a könyvtárban mostanában?

– De.

– Akkor megpróbálom most. – és felállt az ágytól. – Szia Ron. – köszönt el a fiútól.

—

Anne gyors léptekkel halad a könyvtár felé, mikor belé rögtön észre veszi barátját, aki egy vastag könyv felett görnyed. Anne hátulról közelíti meg a lányt, majd kezét Hermione vállára tesi, mire ettől a lány hirtelenjében megugrik. És gyorsan emelkedő mellkassal hátranézett, ahol Anne integet neki.

– Szia Herm.

– Te... – mutat a lányra tetetett dühtől remegő kézzel. – Véged lesz. – a Black lány nem véve a barátját komolyan, csak nevetésbe tört ki és helyet foglal Hermione mellet. Anne egy ideig a könyvtárat figyelte, majd maga mellé nézett. Barátnője már újra a könyvek birodalmába járt, Anne fáradtam sóhajtott és újra körbe kémlelte a helyiségben.

– Azt mondtad itt szokott lenni Krum, Igaz? – kérdezte halkan lány, mivel a könyvtáros már egyszer rászólt a hangoskodása miatt. Hermione csak bólintott, és szemét a könyvről le nem véve, kezét felemelte és egy irányba mutatott.

– Ott van. – Anne oda nézett és a híres kviddics játékossal találja szembe magát. – Miért kérdezed?

– Megyek kérni autogramot. – ugrott fel Anne a helyéről és Hermione egyik pergamenjét elvéve odamegy a Durmstrangos fiúhoz.

– Szia Krum! – lépett oda a lány a varázsló-hoz. – Kérhetnék egy aláírást? – nyomta a boszorkány a bolgár játékos orra alá a lapot.

– Përsze. – mosolygott a Durmstrangos. És aláírta a lapot. Anne majd kirobbant az örömtől, de megpróbálta visszatartani és Hermione-tól elköszönve kisétált a könytárból.