Miután Daniel Ricciardo karriere véget ér a Formula 1-nél, nem tudja, mégis mihez kezdhetne az életében. Azonban, amikor hazatér Ausztráliába, egy váratlan hír fogadja. Szeretett nagyapja eltávozott, így Daniel akaratlanul is úgy érzi, hogy egyik vi...
Ups! Gambar ini tidak mengikuti Pedoman Konten kami. Untuk melanjutkan publikasi, hapuslah gambar ini atau unggah gambar lain.
Amikor végre elérkezik a hétvége, kicsit felszabadultabbnak érzem magam, mert általában szombaton és vasárnap más dolgozik helyettem. Akkor szoktam bemenni, ha nagyon muszáj, mert valami fontosról van szó, vagy esetleg egy kollégát helyettesítek. De ha minden igaz, akkor ez a hétvégém nagyon nyugis lesz — már ha Kora nem rángat el arra szórakozóhelyre.
El kellene vele mennem, mert tényleg soha semmikor nem megyek el vele sehova, de most sincs igazán kedvem elmenni. Úgyhogy itt az ideje félretenni a szenvedést, és a barátnőm kedvében járni, mert most már tényleg megérdemli.
Megcsinálom a reggeli kávémat, közben bekapok egy-két kekszet, és odaadom Caesarnak is a reggelijét. Megnyitom az Instagram alkalmazást, és kicsit körülnézek, hogy mi folyik a közösségi médián. Ekkor hirtelen fejbe üt egy ötlet... mégpedig az, hogy lehet megérné megpróbálni rákeresni Danielre.
Bepötyögöm a keresőbe a teljes nevét, és a profilképről egyből megismerem, hogy ő az első fiók, akit kidobott. Egy kék pipa virít a neve mellett, ami azt jelenti, hogy az egy ellenőrzött, hivatalos fiók. Ettől a szemöldökömet kezdem ráncolni, majd rákattintok a profiljára. A szemeim majdnem kiesnek, amikor meglátom, mennyi követője van... 9 millió négyszázezer felett. Mi a fene...
Kicsit lejjebb görgetem a posztjait, ami elárulja, hogy a Formula 1 pilótája. Vagyis... már nem? Akkor csak volt pilótája. Akkor ez lehet az oka, amiért hazajött — gondolom én. Erre miért nem jöttem rá? Mármint nem nagyon követem az F1-et, csak néha egy-két hírről hallok, de a pilótákat sem ismerem oly nagyon. Ezért nem is volt Daniel ismerős számomra. De most, hogy tudom, ő ilyen híres ember, az pont elég nekem ahhoz, hogy ő teljesen tabu legyen a számomra. Ezek után már csak azt remélem, hogy nem futunk össze soha többet az életben.
Csakhogy a kíváncsiságom egy kicsit sem hagyott alább, így még az interneten is kicsit utánanéztem. "Daniel Joseph Ricciardo olasz származású ausztrál autóversenyző...", és harmincöt éves. Bevallom, sokkal fiatalabbnak hittem. Maximum egy-két évvel mondtam volna idősebbnek nálam, nem pedig héttel. Vagyis jelenleg huszonhét vagyok, de nemsokára töltöm a huszonnyolcat — két és fél hét múlva. Bár engem a kor sosem érdekelt — legalábbis felnőtt korban —, az jobban zavar, hogy ilyen híres.
A gondolataimból a hangos csengő rángat ki, mire Caesar őrülten rohanni kezd kifelé a kutyaajtón keresztül. Kora jöhetett meg, mert megbeszéltük, hogy ma együtt megyünk futni. Integetek neki, miközben haladok felé, majd kizárom a kiskaput és beengedem. Gyorsan összeszedem a cókmókom, ami nem sok dolog, csak a telefonom és a háznak a kulcsa, valamint a fülhallgatóm. Pórázra kötöm a kutyámat és azzal indulhatunk is.
Útközben váltunk néhány szót egymással, de nem olyan sokat, mert nem akarjuk, hogy szúrjon az oldalunk a rossz levegővétel miatt. Leginkább a mai napról beszélgetünk, mert eldöntöttük tegnap, hogy a mai napot nagyrészt együtt fogjuk tölteni. Most eljöttünk futni, aztán Kora nálam lesz, majd együtt készülünk el a bulira. Hagyni fogom, hogy arra a szórakozóhelyre vigyen, ahova akar.
