𝔸 𝕥𝕚𝕥𝕜𝕠𝕕 𝕟𝕖𝕞 𝕝𝕖𝕤𝕫𝕖𝕜. 𝔹𝕃. 🔞 Folyamatban!

17. 🔞

Hirtelen kipattant a szemem, és ha nem érzem a hozzám simuló meleg testet, még kétségbe is estem volna, hogy az elmúlt éjszakát csak álmodtam! A megkönnyebbüléssel együtt kéz a kézben jött egy felismerés is. Ha a nénikémnek igaza van, – Márpedig miért ne lenne? Az a nő mindig beletrafál a közepébe! – nem szabad lebecsülni Bobbyt! Ez igaz is, hiszen az egyetem óta ismerem, és számára sohasem volt olyan dolog, amit ne ért volna el, vagy kapott volna meg! Az ő szlogenje az, hogy "Nincs lehetetlen, csak tehetetlen!". Az üzletben is elért mindent, ha kiszemelt egy nőt vagy fiút, pár nap sem telt bele, és már maga alá is gyűrte. Azonban most egy olyan fiúra vetett szemet, aki az én szerelmem!

Mihez kezdjek most? – kérdezem magamtól, és közben szorosabban öleltem magamhoz a fiút, akit a hülyeségem, és persze Bobby mesterkedése miatt majdnem elvesztettem.
Benji édesen szuszogott, lábait teljesen rám fonta, miközben karjával is úgy kapaszkodott belém, mintha attól félne, hogy amire felébred, én már nem leszek mellette.
Ó, te buta fiú! Én mindig betartom a szavam! – suttogom puha tincseire, majd mielőtt még felébredne, halkan kimászok a rám csimpaszkodó test alól. Persze, ha nem hív a természet nem is teszem. De mit lehet tenni, ha a vesém jelez? Gyorsan elintéztem folyóügyeim, és mivel még elég korán van, csak egy kávét készítek be. Eszemben sincs felöltözni, jól érzem magam ádámkosztümben, és minél hamarabb magam mellett akarom tudni az imádott testet!

Amint befordultam a hatalmas hálómba, egyből áldottam az eszem, hogy korábban ekkora ablakot választottam, hiszen a látvány, ami a szemem elé tárul, fenséges! Benji hason fekszik, gyönyörű porcelánbőrén cikázik a napsugár, és ha ez nem lenne elég, valahogy lerúgta magáról a takarót, így premier plánban látom isteni, kerek fenekét! Szerencsésnek érzem magam, és nagyon boldognak, hogy ez a fiú az enyém, és szeret! És én majdnem elvesztettem... – erre a gondolatra ideges lettem cseppet, de nem mozdultam, csak tovább legeltettem rajta a szemem.

– Ki fog hűlni az ágy, szerelemem... – a szívem akkorát dobbant, hogy azt hittem, végem, és meztelenül, álló farokkal dobom fel a talpam.
De az nem lehet, hiszen most lett teljesen az enyém, és ezáltal teljessé vált az életem is!

– Akkor...? – ugrottam be mellé, és szorosan magamra húztam őt.
– Melegítsük be... szerelmem! – mondott még valamit, de annyira halkan, hogy nem is hallottam, egyből az ajka után kaptam, és már faltam is azt. Fogadta, majd viszonozta is a csókom, puha nyelve a számban táncolt. Szuszogott, közben formás csípőjével már rajtam körözött, és nekem sem kellett több, azonnal megragadtam őt, és magam alá parancsoltam gyönyörű testét.
– Mit szeretnél csinálni, kicsi B? – kérdeztem, és fel sem tűnt az új név, amit adtam neki.
Talán nekem is szerelmemnek kéne hívnom, úgy, mint ő is az imént engem?
Talán igen, de nekem már az is nagy szó, hogy bevallottan éjjel, amit érzek!
– Kicsi B? – kuncogott közvetlenül a fülem mellett, hiszen tudja, ha ott csókol, kényeztet, azzal az őrületbe kerget.
– De inkább Picurnak foglak mától hívni! – kuncogtam, és a fejem oldalra fordítottam, hogy még nagyobb felületen tudjon kényeztetni engem. Picurkám is kuncogott, de a játékot vagy a harcot, amit a fülem és a nyakam ellen indított, egy pillanatra se hagyta abba. Én pedig átadtam magam neki, és az érzésnek, amit érintése adhat!
– Te... meg fincsi vagy! – motyogta, miközben már a kulcscsontomon nyalt végig.
– Fincsi? – kacagtam új nevemen, de tetszik, mert tudom, mit jelenthet, amiért ezt adta nekem.
– Inkább, mint bikuci! - jelentette ki, és az ölemre ült... Ujja mellkasomat pásztázta végig, csípője táncát újrakezdte rajtam, amitől nem vágytam másra, csak hogy benne legyek újra!
– Az... Se... rossz... – sóhajtottam, de az ujjam már a bejáratánál körözött. – Megmutatom, milyen egy bika! – amint kimondtam, a szeme fennakadt, mert az ujjam fel is toltam neki.
Bár élvezi, amit láttam is rajta, engem zavart, hogy síkosító nélkül fájdalmat okozhatok neki. Én sohasem akartam, és a jövőben sem akarom őt bántani! Felvilágosultan, és felizgulva már, mégis egyből nyúltam a síkosító után.
– Nem akarlak bántani, Picur! – motyogtam, közben a zselét bőségesen a bejáratára folyattam. Amint a hűs zselé forró ánuszához ér, gyönyörű testét libabőr kezdte beborítani, mellé a jobb kezemmel vájatát, majd bejáratát is ingereltem. Én ezt az arcát is szeretem.
– Ne csigázz... szívem... – szinte már rimánkodott, én pedig magamhoz húzva lágyan megcsókoltam, majd újra úgy kapaszkodtam belé, mint éjjel. Ujjaim, a már robbanás szélén álló farkamra kulcsoltam, és úgy igazítottam puha, forró gyűrűjéhez. Benji kihúzta magát, gömbölyű fenekét megemelte, hogy minél hamarabb érezze azt, amit én is akartam: újra szárnyalni, és ha lehet, már örökre együtt!
– Áhh! – egyszerre nyögtünk fel, ahogy eggyé váltunk.

Máskor szó nélkül kezdek el mozogni benne, de ez más helyzet, hiszen ő a szerelmem! Ráadásul nem volt módom arra, hogy én diktáljam az iramot, mert Benji kezdett az őrületbe kergetni engem!

– Picur! – épp csak motyogtam a mámorközeli állapotban, majd a csípőjébe kapaszkodtam, ahogy körkörösen mozgott rajtam. Hogy ne legyen egyoldalú a dolog, újra a kéjpontját soroztam. Arca a kéjtől furcsán eltorzult, mégis ragyogott, egyszerűen gyönyörű látvány! Láttam, hogy fárad, ezért hirtelen fordítottam a helyzetünkön, és testét magam alá parancsoltam. – Szeretlek, Picur! – suttogtam az ajkára épp akkor, amikor szárnyra kaptunk újra, és éreztem, hogy az eufória már kopogtat... ki sem húzódtam belőle, úgy dőltem... francokat, hanyatlottam a mellkasára.

– Hiányoztál, Aaron! – motyogta közvetlen a fülem mellett, én pedig határtalan boldog voltam, ezért szorosabban, persze ha egyáltalán ez még lehetséges, magamhoz öleltem. – Én is szeretlek téged!
– Ezt meg tudnám szokni, Picur! – kuncogtam a kulcscsontját csókolgatva közben. – Ilyen ébresztő minden reggel! Ebben nem is ez a legjobb, Picur!
– Akkor mi? – kérdezte, és már a gerincem vonalán cirógatott engem.
– Ehhez mindig mellettem kell lenned! – válaszoltam gondolkodás nélkül. Azt akarom, hogy mindig velem, mellettem legyen!
– Dehát most lettünk csak egy pár... – mondta úgy, hogy az izgatottságot tisztán hallottam a hangján.
– Nem! – felemeltem a fejem, hogy gyönyörű arcát lássam. – Mi első perctől kezdve egyek vagyunk, csak én hülye voltam, és nem vettem ezt észre!
– De nem voltál hülye! – a szívem újra nagyot dobbant, hogy még most is engem próbál védeni. – Csak mi nem így indítottunk...
– Mert hülye voltam! – válaszoltam újra, mert így is gondolom.
– Miért voltál hülye? – kérdezte újra reménykedve. A szeme csillogott, ahogyan korábban is, de ez a csillogás inkább már reményteli.
– Mert nem tudtam, hogy én már első pillanatban szerelmes lettem beléd! Soha, senkihez sem kerültem ennyire közel, de mégsem esett le, csak akkor, amikor hallottalak a zuhany alatt sírni...
– Hallottál... Sírni?
– Igen... és aznap este láttam a szemeidben is, hogy csalódott vagy miattam.
– Nem voltam az, csak... – a szavamba vágva próbálta szépíteni a dolgokat.

Talán szégyelli magát előttem?

– Ne szabadkozz, Picur! Ha akkor nem hallom, talán még most sem tudnám, mennyire fontos vagy nekem! De mostantól azon leszek, hogy többet ne csalódj bennem!
–Aaron! Én nem voltam csalódott, hiszen nem is ígértél nekem semmit! Egyszerűen fájt a felismerés, hogy mi csak szeretők lehetünk... – a hangja, bár számára szomorú dologról beszélt, mégsem az, inkább szégyelli magát, félénk.
– Azért érezted így, mert nem tettem ellene semmit sem! – tartottam magam ahhoz, amit érzek. – Az új kezdethez az kell, hogy tiszta lappal indítsunk! Mostantól másképp lesz! – a csillogó szempárba néztem, amelybe az irántam érzett szerelem csillagokat rajzolt. Ez annyira gyönyörű látvány, hogy nem is bírtam ellenállni neki, így magamhoz húzom, és rátapadok imádott ajkaira.

–Aaron! Benji! Alszotok még? Nénikém, és az ő fasza időzítései! Épp akkor szólított minket, amikor a nyelvem készültem... Na, jó, ezt inkább ki sem mondom, mert nem akarok álló farokkal elé állni!

– Ahh nénikém! – nevettem, hiszen abszurd egy helyzet, és én eddig semmit sem felejtettem el, majd gyorsan betakartam inkább Benjit, ha netán bejönne. – Mindjárt jövünk! Most ébredtünk! – hazudtam, szépségem meg kuncogott rajtam.
– Mi olyan vicces, Picur?
– Te! – mosolygott, majd egy gyors csókot nyomott a számra, mielőtt lelökött volna magáról, és a fürdőbe trappolt. – Jössz velem, szívem? – kérdezte kihívóan, amire szívesen lenne a válaszom egy igen... de...
– Majd, ha ez a sárkány elhagyta a lakást! – suttogtam lemondóan, hiszen szívesebben társalognék vele a zuhany alatt.
Amíg Benji fürdött, én gyorsan áttörölgettem magam, és indultam is nénikémhez a konyhába. Amint kiléptem a már közös hálószobánk ajtaján, az orrom megcsapta a nénikém specialitásának illata.

– Palacsinta? – azonnal lázba jöttem, hiszen idejét se tudom, mikor készített nekem utoljára.
– Igen! Benjinek sütöm, mert olyan sovány és sápadt. A francokat az, ő így tökéletes! – persze ezt csak magamban gondoltam. – Na, meg egy kis boldogsághormon sem árt annak a fiúnak!

Mi a...! Azt majd én adok neki! – persze ezt megint csak magamban mondtam ki, különben még a nénikém lekeverne nekem egyet.

– A boldogsághormont bízd rám! Ennyiért azért csak nem üt meg!
– Hol van most az a fiú? – kérdezte, miközben a hátam mögé nézett.
– Fürdik! Mindjárt...
– Akkor míg nincs itt, elmondom, hogy nem véletlen jöttem, és maradok is itt a városban! – vágott a szavamba, de valamiért rossz érzés kerített a hatalmába, persze ez nem a jelenléte miatt volt, mert nem zavart soha, hisz mindig az én oldalamon állt. – Emil szólt pár hete, hogy nem stimmelnek Bobby dolgai...
– Tessék? Reméltem, hogy ma még nem beszélünk róla, mert egy nyugodt, szerelmes hétvégét terveztem a Picurimmal.
– Bobby nem csak Benjit akarja elvenni tőled, Aaron! A cégedet...