Kétségbe eső szerelem (Bnha)

1.rész: Vége a sulinak!

Midoriya szemszöge:

- Nem mehetsz el! -jelenti ki Yoro-
- Nekem nem parancsolsz Yoro! -szólok vissza-
- A pasid vagyok!
- Csak voltál! Már 1 éve szakítottunk de már mindegy, kezdesz az agyamra menni!
- Kérlek Izuku bocsáss meg nekem, meg tudok változni!
- Fejezd be! Megmondtam, hogy nem érdekelsz és kész!
- De miért?
- Yoro a füleden ülsz vagy süket vagy?
- Jól hallok de nem értelek! Szeretlek Izuku és aggódom miattad!
- Ha rajtad múlna ki se mehetnék innen! Te engemet nem szeretsz hanem birtokolni akarsz és azt, hogy minden szavadnak engedelmeskednek de ez nem fog meg történni!
- De Izuku... -meg akar szólalni de nem hagyom-
- Most én beszélek! Ha tetszik ha nem! Nem egyszer mondtam el neked de nem elégszer! Van egy álmom amit szeretnék meg valósítani és az első lépést ennek érdekében, hogy felvételizek a UA-ba! S ebben nem tudsz megállítani, más szóval nem szólj bele az életembe!
- Mit képzelsz magadról? Idősebb vagyok, tisztelned kell engemet!
- A tisztelet kölcsönös kell legyen és ki érdemelni lehet, nem követelni! -mondom és ahogy mondat végére értem pofon vágott de úgy, hogy a szekrénynek estem-
- Nem mész sehova! Értve vagyok?
- Hagy békén! Nem fogod meg mondani, hogy mit csináljak!
- Ismerlek Izuku!
- Melyik részen? Nem tudod a vezeték nevemet, nem ismered a múltamat, a családomat, a szokásaimat de sajnálatos módon nem is fogod ezeket meg tudni rólam mert tettél ennek érdekében!
- Meg bántam azt a napot!
- Csak ennyit tudsz mondani? Már az agyamra mész! Hagy békén! Ha meg bocsájtasz, én távozok mert már nem bírok a közeledben lenni!
- Hova mész?
- Ahova akarok! -mondom és kirohanok a viskóból-

Megint ez történt. Yoro kiabál de nem értettem, hogy mit mondott de nem is érdekel! Az árvaház felé mentem ott már jobb a hangulat! Hamar oda értem, az udvar üres, hol vannak a gyerek? Kopogok de válasz nem jött! Be lépek az épületben de üres a folyosó! Hol vannak? Tovább sétálok semmi! Ez az árvaház csak akkor ilyen csendes ha éjjel van de mi történt vajon?

- Izuku?

A megszólítás olyan hirtelen ért, hogy majdnem ajtó tokostól mentem volna be egy zárt ajtón!

- Elnézést Izuku! -mondja Aja nővér-
- Bocsásson meg nővér! Hogy vannak?
- Jól vagyunk, minden beteg gyerek meg gyógyult és ez neked köszönhető!
- De nem csináltat semmit!
- Vissza hoztad a jó kedvet, a boldogságot és reményt a drága gyereknek és nem csak nekik hanem nekünk is nővéreknek! Ezért nagyon hálásak vagyunk!
- Nagyon szívesen! Heiwa fő nővérrel tudok beszélni?
- Természetesen, gyere utánam!

Pár perc múlva is értünk, Heiwa fő nővér valami papírokat olvas. Aja nővér kopog és szól, hogy itt vagyok. Azonnal fogad is és ketten maradtunk!

- Szia Izuku, hogy vagy?
- Jó napot Heiwa fő nővér! Köszönöm szépen, jól vagyok!
- Akkor mi történt az arcoddal? Yoro úgy e?
- Igen!
- Még mindig azt kezdi és végzi?
- Igen!
- Te mit szeretnél Izuku?
- Meg valósítani az álmomat de nincs elég erőm hozzá!
- Ne butáskodj kislányom, te igen is erős vagy!
- De...
- Hadd fejezem be! -mondja és bólintok- 5 éve élsz itt a nyomorban, egyedül! De te nem sírtál hanem az élet felé kapaszkodtál! Éj nappal volt segítettél az itt élő szegény családoknak és akkor még csak 11 éves voltál! Mindig mosolyogtál a helyzet ellenére! Tanítottad az itteni gyereket és közben te is iskolába jártál! Befejezted az iskolát és szeretnél még tanulni, az a létező legjobb dolog! Csendes környéket alakítottál ki itt, nincs üvöltözés, nincs verekedés se gyújtogatás! Békét hoztál nekünk. El tudod képzelni, hogy régen mi volt itt a környéken? Káosz! A hősök ide nem jártak! A képességeddel meg gyógyítottad a beteg gyereket, karban tartottad ezt az építményt! Azt hiszed nem vettem észre, hogy edzettél, az legyen nappal vagy éjszaka és egy napot sem hagytál ki az 5 év alatt! Soha nem beszéltél a képességedről de még azt sem, hogy van neked! Nálad jobb megfigyelőt nem ismerek! Mindig gondoltál arra, hogy a gyerekeknek legyen játéka és mindent saját kezűleg készítettél! Mosolyt csaltál a gyerekek arcára és ehhez is tehetség kell! Nem tudom, hogy honnan jöttél de nem is érdekel! Jó ember vagy de nehéz múltad van, a szemeid elárulnak! Soha nem beszéltél a múltadról, a családodról, a barátaidról és egyszer mondtad, hogy hős szeretnél lenni.
- Önök is sokat segítettek, meg mutatták, hogyan gondoskodjak magamról és be fogadtak, egy 11 éves kislányt aki...
- Hát ezt itt fejezd be!
- Jó!
- Mosolyogj kislányom! Nagyon szép vagy, ritka szépség és nagyon erős is egyben!
- Heiwa fő nővér?
- Igen?
- Engemet ki raktak otthonról! Apával soha nem volt olyan jó a kapcsolatom, mindig le szidott és néha, könnyen el járt a keze. Soha nem láttam a szemében, hogy szeretne de reménykedtem. Ritkán volt otthon, mert sokat dolgozott! De egy nap amikor haza mentem az iskolából... Apa ott állt a nappali közepén, kezében egy papír volt! Édesanyám sírt, oda siettem hozzá, ő magához ölelt. Apa odalépett és kirántot anyám karjai közül azt mondta, hogy hagyjam el a házat, mert nem vagyok az ő lánya! Még a holmijaimat sem hagyta, hogy össze szedjem! -mondtam már sírva-
- Szegény kislányom!
- Ez már a múlt és múlt le kell zárni! Ha nem baj legközelebb folytatjuk?
- Természetesen kislányom!
- El mehetek sétálni?
- Menj csak!
- Izuku!
- Igen?
- Hallgass a szívedre, az meg mondja, hogy mit tegyél!
- Köszönöm szépen!
- Ügyelj magadra!
- Önök is! Viszontlátásra!

Ki sétálok az árvaházból, már szürkület van! A sisakot a fejemre húzom és sötét utcákat járom! Nem tudom, hogy hány óra! Falnak támaszkodom és sírni kezdek!

- Mester?
- Stain?
- Igen Mesterem?
- Olyan rég láttalak Hero Killer Stain!
- Én is tégedet Mesterem!
- Mondtam, hogy ne szólíts így!
- Tisztelek és ezen nem fogok változtani!
- Jaj szegény fejem!
- Mi történt?
- Semmi extra! A múltról beszélgettem Heiwa fő nővérrel!
- Értem! Az arcoddal mi történt?
- Yoro!
- Az a idióta! Simán legyőzte volna! Beszélgessek vele egy kicsit?
- Nem szükséges, ismerem már a beszélgetési stílusodat!
- Gyere menjünk egyet a kedvenc helyünkre! Egy versenyhez mit szólsz?
- Ma ne! Nem tudok figyelni és félek, hogy az épületről le essek!
- Akkor gyere!

Erős karjaival fel emelt és a nyakát át öleltem. Hamar fel ért az épület tetejére. Olyan gyorsan haladtunk, hogy a táj el mosódót. Stain-hez bújok, érzem, hogy furcsállja a helyzet de nem szól semmit.

- Éhes vagy e?
- Nincs pénz nálam!
- Nem ezt kérdeztem!
- Egy kicsit igen! Miért?
- Itt a közelben van egy kis bolt, meg állunk ott!
- Oké!

Stain megáll az épület tetején és rá mutatott egy kis vegyes üzletre ami szembelevő blokk földszintjén van. Kezembe ad jócskán pénzt.

- Siess! Engemet nem vehetnek észre!
- Oké!
- Valahol itt lakik a második legnagyobb hős!
- Már nem vagyok oda a hősökért!
- Akkor nem mész autogramot kérni?
- Nem! Induljak meg, mindjárt bezár a bolt!
- Éjjel nappal nyitva van!
- Jó tudni!
- Vigyáz mert elég feltűnő a pirosra sírt szemeid!

Már az orrom alatt dörmögtem mert közben elkezdtem lefelé mászni az épületről.

Sziasztok!
Köszönöm szépen, hogy el olvastad és remélem tetszett!