A nappaliba éppen nevelőapukámnak a szülinapját ünnepeltük. Én csak a földön feküdtem és olvastam. Ebben a családban én csak egy senki vagyok. Akit kevésbé szeretnek. Sőt nevelőapám szerintem gyűlől. A 4 éves féltesóm Lia ő meg a kiskedvenc. Jó,tudom,hogy neki az igazi apja meg minden. De az anyánk az ugyanaz. Az én apám meg elhagyott minket. Azt sem tudom mi van vele. Éppen a tortát vágták fel meg minden. Én meg másnapra magoltam a tanulni valót. Persze,hogy tökéletesnek kell lennem. De mindezt én 13 évesen élem át...Néha azt kívánnám,hogy bár lenne egy nagytestvérem. Talán még el is szökhetnék innen...Bementem a szobámba és már mindenbol elegem volt de muszáj volt ( ha nem akarom,hogy verjenek) ezértmég este 20:00-kor tanultam. Mindent elvárnak tolem. A neveloapam ordítva berontott a szobámba es arról beszélt nekem,hogy mekkora szar és semmirekello vagyok. „Már megszoktam" de azért már bevallom nagyon sok ez nekem. Ezért gyosan elmentem fürdeni és aztán sírva elaludtam.
