The history of Black Family's house ( Original Story ~ Hungarian )

3. Fejezet

A hajnal virradása idejére az eső és a vihar lassan megnyugodott, s eloszlott az égbolton. A nap gyenge sugarai megcsillannak a harmatcseppeken, visszatükrözve gyenge fényét. A felfrissült táj szépsége a reggeli csillogásban szinte harmóniát teremt a birtokon. Ahogy beljebb ereszkedik a nap első sugara az ablakokon, úgy önti el fénnyel a szobákat. Isaac még a szobájában hánykolódva alszik saját szobájában, míg Roxy már kibújt az ágyból, s egy ásítást hallatot. Egy puha, krémszínű meleg köntöst vett magára, majd szép óvatosan kulccsal kinyitotta a szoba ajtaját. Kibújt az ajtó mögül, szétnézett, hátha Isaac is felkelt volna, de szerencsére nagyon megkönnyebbült, mivel látta, hogy a férfi még nem jött ki a szobájából. Egyenesen a lépcső felé tart, majd azon gyorsan leszaladt, amikor egy nyikorgó ajtónyílást hallott.

- Jó reggel, Roxy kisasszony. - köszönt a férfi, miközben csak egy egyszerű alsónemű van rajta és egy papucs.

Roxy visszanézett, bár nem szívesen találkozott volna vele, mégis visszament a lépcsőn és köszöntötte.

- Neked is jó reggelt. - tekerte szorosabban magán a köntöst - Azt hittem még alszol.

- Úgy lett volna... - nyújtózott egy nagyot - De hiányoltam magamból a koffeint, és még a nap is besütött az ablakon.

- Egyszerűen behúzhatta volna.

- Tegyük egymást. - intett Isaac, majd komódosan lesétált a lépcsőn - Hol a mosdó?

Roxy értetlenül pislogott, de nem akart udvariatlan lenni. Legszívesebben kerülte volna Isaacot, bár nagyon is tudja, hogy övé is a ház, akár el akarja fogadni a tényt, akár nem. Mellesleg még attól is tart, mi lenne, ha kiderülne a származása, ezért nem akar kockáztatni. Egyszerűen túlgondolja magát, végül visszatér Isaac kérdésére és megmutatja neki az utat.

- A folyosó végén van. - mutatott abba az irányba, ahol van a mosdó.

Pár perc múlva...

Mindketten felöltözve, egy könnyed reggeli mellett egymással szemben ültek, s egymást figyelve egy szót sem szóltak egymáshoz. A könnyed reggeli értelme Isaacnal egy tál gabona jelent, a tál mellett egy erős fekete kávé, ami még frissen gőzölög, míg szembe Roxy tányérján egy tegnapról csomagolt tojásos zsemle, egy csomag lapka sajt és egy kistál görög saláta van, valamint egy pohárban egy hideg tejeskávé, tejszínhabbal és jéggel.

Lassacskán egymásra pillantanak. Tudják, hogy a reggeli csendet valamivel meg kell törni, viszont egyikük sem mer a másikhoz szólni, mivel mégis csak egymásnak idegenek számukra.

Roxy, ahogy beleivott jegeskávéjába, nem tudott nem ránézni az előtte ülő fiatal férfira, akit még csak egy éjszaka alatt ismert meg. Ráadásul egy Molier. Túl sokat nem ismer a családjáról, mégis kézen foghatónak vélte, hogy nem véletlen műve, hogy ők ketten találkoztak.

- Szóval, Mr. Molier... - törte meg a csendet Roxy.

-Isaac...

- Bocsánat... Isaac... Maga nem is mesélt sokat az... életéről.

Isaac felfigyelt a nőre, majd kényelmesen hátradőlt a székbe, majd kezébe vette a tálat.

- Nos. - kezdi el mesélni - Londonban nőtem fel az anyám bátyjánál. Nincs testvérem, a szüleim rég meghaltak egy balesetben, amikor még 2 éves voltam, kb. a testvérem is akkor halt meg pár hónaposan, és végül 18 évesen árva lettem, de már nagyon nem számított senkinek, mivel addigra nagykorú lettem.