"A szabadságért harcolni kell, nem egyszer, hanem minden áldott nap. A szabadság folyadéknemű; elszivárog, mint a víz a lyukas vödörből. Ha nem gondozzák, a lyukak egyre tágulnak."
-Marcus Sakey
Mikor nem válaszoltunk Lorenzo előhúzott a zsebéből egy hosszú ollót, majd megindult felém. Próbáltam mozogni de nem ment. Nem.. Nem tudtam mozogni.. Lehet abban az injekcióban volt valami bénító amit beadtak. Logikus nem tudok mozogni mivel az az anyag a gerincemet bénithatta el elsőnek. Amikor elém állt azzal a nagy ollóval rám zúdultak az emlékeim vele. A kés.. megölt emberek.. kínzás.. Ezután mögém lépett majd az ökle köré csavarta az összekötött lófarkam aztán a fülemhez hajolt.
-Tudod Sassy én a rövid hajadat szerettem nem ezt szart amid most van.- motyogta a fülembe ami miatt kirázott a hideg de végig a tehetetlenül vergődő Spencer szemébe néztem. Majd egy nyisszantással levágta a hajam, addig ameddig régen is ért. Az államig. Valami meg tört bennem. A hajam most ugyanolyan mint régen mikor apám és mindenki más is bántott. Elöntött az adrenalin és valamilyen csoda folytán sikerült Lorenzo érzékeny pontját megrúgnom. Egy kicsit összegörnyedt de miután felegyenesedett, mint valami őrült felnevetett.
-Szegény, kicsi lány elhitte, hogy megkapja a boldog befejezést.- mondta majd az ajtó felé fordult.- Armando vidd a pincébe az IQmánt.
Mikor bejött az említett Armando elráncigálta a hevesen ellenkező Spencert.
-Tudod mennyivel más lett volna minden ha nem szakítunk?- búgta a fejem mellett.- Mennyi gondot megkímélhettél volna tőlem, de akkor térjünk is vissza az alapokhoz.- mondta hencegve majd végighúzta az oldalamon azt az ismerős kést...
Körülbelül két héttel később
(külső szemlélő)
Sabrinán és Spenceren már megannyi sérülés és vágás virít, aligha látják az esélyt a szabadulásra, vagy a régi életük folytatására.
Eközben a Torinóban kialakított főhadiszálláson lázasan folyt a munka. Lányokat nagyon megviselte az emberrablás, Morgan és Rossi ölni is tudtak volna azért, hogy megtalálják munkatársaikat, Hotch magát okolta, Garcia mindennap kisírt szemekkel kereste a réseket a tűzfalon. Mindenki szenvedett. Egy embert hallgatnak ki épp Morganék:
-Szóval Stefano ha nem köpsz, simán a mexicói börtönbe is dughatnánk téged seperc alatt, és mint mindannyian tudjuk naponta hatan is megszoktak halni, és megjegyzem a magad fajta maffia tagokat egy nap alatt megölik. Úgyhogy kibaszottul most mond el, hogy hol van a két elrabolt ügynök.- mondta zsarkokian Derek, amire a vézna tag halálra rémült és már dalolt is.
Felfegyverkezve érkezett meg a csapat Angera külső részére:
-Ha fegyveres embert láttok lőjjétek le.- Mondta a S.W.A.T parancsnok az egységének és a viselkedés elemzőknek akiket nem lehetett eltántorítani az ötletüktől miszerint részt vesznek az akcióban. Halkan osontak, akit tudtak gyilkosság helyett leütöttek, de eldörrent pár lövés.
(Sabrina szemszöge)
Lövéseket hallok. Spencerrel egyedül vagyunk egy sima faajtós szobába. Lorenzo filszívódott pár napja. Lábdobogás hallatszik a folyosóról mintha egy tucat ember futna el az ajtók elött. Majd hírtelen kitárult az ajtó.
Sajnálom, hogy csak most tudtam hozni részt csak egy kisebb írói válságba kerültem
Csumi: Gottus (várom a véleményeket)
KAMU SEDANG MEMBACA
Titkunk szerelme ( criminal minds fan fiction)
Fiksi PenggemarSabrina Meyer: az apja verte őt, a rosszabb napjain nemileg bántalmazta. Sok idő kellet míg nem undorodik a testétől. Az volt az álma, hogy viselkedéselemző lesz, és lám sikerült neki. De vajon mennyi fájdalmat kell még átélni-e ahoz, hogy megkapja...
