Elrabolva 2 /Az Angyal, Az Ördög, És A Szerelem Bajnoka/

17. ~ HARC A BECSÜLETTEL

Emmeline még mindíg dühösen, megérkezett a találkozó helyszínére, egy kis tisztásra, pár kilométerrel odébb a várostól. A környéken sok túraútvonal volt, így volt emberi mozgás, de kevésbé volt nyüzsgő, mint odabent Nashvilleben.

Will egy kapucnival a fején ült az egyik padon, egy kis tavacska mellett.
Em leparkolta az autóját, és máris elindult keresni őt.
Jonah tőle kicsit távolabb parkolt le, és szintén álcázva magát a nő után sétált.

Emmeline gyorsan felismerte Willt, és sietős léptekkel vette felé az irányt.

-Van fogalmad róla mekkora bajba keversz?? -rivallt is rá gyorsan a férfira, ahogy helyet foglalt mellette.

-Neked is szia. -felelte Will meglepetten.

-Térj a lényegre gyorsan, nem akarok még nagyobb zűrt magam köré. Nick így is gyanakszik. -markolászta a táskáját idegesen.

-Mivel kapcsolatban? -pillantott rá a férfi kérdőn.

-Nem is tudom Will??! Talán az esti kiruccanásaim miatt??

-Hidd el hogy jó okom volt hogy ide hívjalak. -vett mély levegőt, miközben a cipője orrát bámulta. -Tudom ki volt aki megpróbálta megölni Elizabethetet, a barátnődet.

-Hogy!? -fürkészte Em továbbra is a férfi szemeit, mostmár egyre türelmetlenebbül.

-Paulnak hívják.

-És ezt hogy deítetted ki? Biztos vagy benne?

-Az maradjon az én titkom. Megmondtam hogy segítek, nem?

-Will, ha tényleg segíteni akarsz mindent el kell mondanod nekem! -csattant fel a Emmeline.

-Amit tudnod kell, azt meg is tudod. -mosolyodott el, mire a nő egy szúrós pillantással jutalmazta.

-Ki ő?? Ki ez a Paul?? -folytatta Emmeline.

-Azt nem tudom. -csóválta a fejét.

A nő csalódottan bámult rá tovább.

-Akkor hogy segítene ez a parányi információ nekünk??

-Az egyetlen dolog amit kiderítettem róla, hogy kapcsolatban áll egy Westerlinggel. -nyújtott át neki egy kis papírfecnit.

-Westerling Kozmetikai Szalon.. ez meg mi??

-Egy jó drága számla.

-Honnan szerezted?

-Az elkövető zsebéből esett ki.

-Will, ugye tudod hogy többen is használják a Westerling vezetéknevet? Nem biztos hogy AZ a Westerling család!

-Utánajártam, Vanessa szalont működtet a belvárosban. -szakította félbe, mire Em kikerekedett szemekkel elcsendesedett.

-De, de mit keresett volna egy férfi egy női kozmetikában?

-Talán eggyütt van Vanessával, nem tudom. Ennyit tudtam kinyomozni hirtelen. -tárta szét a karjait.

-Szóval ha meg van Vanessa, meg lesz Paul is. És ha meg van Paul...

-Úgy van. -bólintott Will bizakodóan, de Emnek gyorsan lefagyott a mosoly az arcáról.

-Most meg a mi a baj? -kérdezte meg Will.

-Én, még mindig képtelen vagyok elhinni hogy egy magad többre jutottál, mint Nick emberei hosszú hetek alatt... -csóválta meg a fejét csalódottan.

-Ez bizonyára csak puszta szerencse lehet. -vonta meg a vállát, miközben kajánul rámosolygott a nőre.

Em oldalra biccentette kicsit a fejét.

-Will, kérlek... 

-Ne, ne.. bele se kezdj, tudom mit akarsz mondani. Ne nézz rám ezekell a szemekkel, bla bla bla... -nevette el magát a férfi.

-Nem, én csak, meg akartam köszönni. -halkult el Em.

-Hát, szívesen. -bólogatott Will. -Azthiszem, ideje lesz menned. Nicholas biztosan már vár téged... -ráncolta fel a szemöldökét.

-Bizonyosan. -állt fel Emmeline is, miközben egyre kínosabban kezdte magát érezni, a láthatóan rossz kedvű férfi társaságában. Egy mozdulattal a vállára kapta a táskáját, és megigazította a kabátja gallérját.

Jonah mindeközben egy szobor mögül figyelte őket a sötétben, és megpróbált képeket is készíteni róluk. Hallani sajnos nem hallotta őket, és veszélyes lett volna közelebb mennie, de gondolta, Nick már ennyivel is megelégszik majd.

-Jó éjt Will. Mégegyszer köszönöm. -mondta Emmeline.

-Ugyan, mondtam hogy segítek elkapni azt a mocskot. -fordult vissza Em felé, majd elindult.

-V-várj! -szólt utána egy kis gondolkodás után, mire a férfi rögvest megálljt parancsolt.

-Miért segítesz? -kérdezte Em. -Miért sodrod magad veszélybe miattam? Újra és újra??

Will egy darabig habozott a válasszal, majd vissza sétált Emhez, és megragadta a két vállát.

-Jól figyelj rám, Emmeline. -kezdett bele mondandójába, amitől a nő, újra egészen kínosan érezte magát. Will közel hajolt hozzá, és hosszasan a szemei mélyére bámult, mielőtt kimondta volna amit akart.

-Szeretlek. -fújta ki a felgyülemlett levegőt a tüdejéből. -Sosem engedem hogy bajod essen. Ha rajtam múlik, nem fog. Ezt jegyezd meg.

-Tu-tu-tudod hogy nem viszonozhatom... -suttogta Em, miközben a föld felé hajolt zavarában, hogy ne kelljen Will gyönyörű szemeibe néznie. 

-Egyszer talán fogod. Türelmes vagyok. -cirógatta meg az arcát, majd a nő mélyeket kezdett lélegezni.
A férfi érintése egyre lentebb vándorolt, már a nyaka szegleteibe, be a kabátja alá.
Em szemét behunyva sóhajtozott, majd megragadta a simogató kezet, és megálljt parancsolt neki.

-Ne csináld! -szólította fel Willt erélyesen.

-Ha azt akartad volna hogy elmenjek, nem szólsz utánam. -suttogta, majd a kezével, mellyet Emmeline elkapott, szorosan az övé köré fonta, a másikkal pedig finoman megragadta a nő arcát, és közelebb emelte magához, mintha csak megcsókolni készülne.

Emmeline hirtelen lélegzett fel meglepettségében, de egy szó sem tudott kijönni a torkán, bármennyire is igyekezett.

-Tudom hogy mit érzel irántam. És azt is tudom hogy becsületes nő vagy! De ha a közeledben vagyok, egyszerűen nem tudom fékezni magam! -magyarázkodott neki.

-N-ne, ne... Ne csináld! -dadogott Em, reszketve a karjai között, miközben még mindíg szorították egymás kezét.

-Ha meglátlak, -simította meg az arca szélét, -Ha megérzem az illatod, -hajolt közelebb a nyakához, -Azonnal elvesztem a fejemet... Soha senki közelében nem éreztem még így magam! Nem tudlak kiverni a fejemből, éjszakánként csak azon jár az eszem, mit tennék veled ha végre megkaphatnálak... -érintette meg hüvelyk ujjával Em ajkait, aki itt megtorpant.

-Férjnél vagyok Will! Kérlek fejezd be! -hátrált egy lépést.

-Hmm... Bocsáss meg nekem. Talán egyszer majd te fogod akarni hogy közeledjek feléd. Amíg nem így van, addig tiszteletben tartom. -vette le a kezét Emről csalódottan.

-Én, öhhh, ...nekem most mennem kell. Kösz a segítséget. -mondta zavarodottan Emmeline, majd elindult az autója felé.