Elrabolva 2 /Az Angyal, Az Ördög, És A Szerelem Bajnoka/

17. ~ HARC A BECSÜLETTEL

Emmeline megérkezett a találkozó helyszínére, egy kis tisztásra, pár kilométerrel odébb a várostól. A környéken sok túraútvonal volt, így volt emberi mozgás, de kevésbé volt nyüzsgő mint Nashvilleben.
Will egy kapucnival a fején ült az egyik padon, egy kis tavacska mellett.
Em leparkolta az autóját, és máris elindult keresni őt.
Jonah tőle kicsit távolabb parkolt le, és szintén álcázva magát a nő után sétált.

Emmeline gyorsan felismerte Willt, és sietős léptekkel vette felé az irányt.

-Van fogalmad róla mekkora bajba keversz?? -rivallt is rá gyorsan a férfira, ahogy helyet foglalt mellette.

-Neked is szia. -felelte Will meglepetten.

-Térj a lényegre gyorsan, nem akarok még nagyobb zűrt magam köré. Nick így is gyanakszik. -markolászta a táskáját idegesen.

-Mivel kapcsolatban? -pillantott rá a férfi kérdőn.

-Nem is tudom Will??! Talán az esti kiruccanásaim miatt??

-Hidd el hogy jó okom volt hogy ide hívjalak. -vett mély levegőt, miközben a cipőjét bámulta.

-Mi lenne az?

-Nyomot találtam hozzá. Talán szolgálhatok némi információval. -motyogta csöndben.

-Most viccelsz velem ugye? -kapta el Em a férfi karjait, majd maga felé fordította, kényszerítve ezzel hogy a szemébe nézzen.

-Miért tennék ilyet? -kérdezte, majd ahogy a tekintetük közelről találkozott, Will nagyot nyelt, és kicsit hátrébb húzódott a nőtől.

-Mit tudsz? Kérlek mondd el! -faggatta tovább Em izgatottan.

-Tudom ki volt aki megpróbálta megölni Elizabethetet, a barátnődet.

-Hogy?? -fürkészte Em továbbra is a férfi szemeit, mostmár egyre türelmetlenebbül.

-Paulnak hívják.

-Hogy deítetted ki?

-Az maradjon az én titkom. Megmondtam hogy segítek, nem?

-Will, ha tényleg segíteni akarsz mindent el kell mondanod nekem!

-Amit tudnod kell, azt meg is tudod. -mosolydott el, mire a nő egy szúrós pillantással jutalmazta.

-Ki ő?? Ki ez a Paul?? -folytatta Emmeline.

-Azt nem tudom. -csóválta a fejét.

Emmeline csalódottan bámult rá tovább.

-Akkor hogy segítene ez nekünk??

-Az egyetlen dolog amit kiderítettem róla, hogy kapcsolatban áll egy Westerlinggel. -nyújtott át neki egy kis papírfecnit.

-Westerling Kozmetikai Szalon.. ez meg mi??

-Egy jó drága számla.

-Honnan szerezted?

-Az elkövető zsebéből esett ki.

-Will, ugye tudod hogy többen is használják a Westerling vezetéknevet? Nem biztos hogy...

-Utánajártam, Vanessa szalont működtet a belvárosban. -szakította félbe, mire Em kikerekedett szemekkel elcsendesedett.

-De, de mit keresett volna egy férfi egy női kozmetikában?

-Talán eggyütt van Vanessával, nem tudom. Ennyit tudtam kinyomozni hirtelen. -tárta szét a karjait.

-Szóval ha meg van Vanessa, meg lesz Paul is. És ha meg van Paul...

-Úgy van. -bólintott Will bizakodóan.

-Még mindig képtelen vagyok elhinni hogy egy magad többre jutottál, mint Nick emberei hetek alatt... -csóválta a fejét csalódottan.

-Ez puszta szerencse lehet. -vonta meg a vállát, miközben kajánul rámosolygott a nőre.

Em oldalra biccentette kicsit a fejét.

-Will...

-Ne, ne.. bele se kezdj, tudom mit akarsz mondani. Ne nézz rám ezekell a szemekkel, bla bla bla... -nevette el magát.

-Nem, én csak, meg akartam köszönni. -halkult el Em.

-Hát, szívesen. -bólogatott Will. -Azthiszem, ideje lesz menned. Nicholas biztosan vár téged...

-Bizonyosan. -állt fel Emmeline is, miközben egyre kínosabban kezdte magát érezni, a láthatóan szomorú férfi társaságában. Egy mozdulattal a vállára kapta a táskáját, és megigazította a kabátja gallérját.

Jonah mindeközben egy szobor mögül figyelte őket a szürkületben, és megpróbált képeket is készíteni róluk. Hallani sajnos nem hallotta őket, és veszélyes lett volna közelebb mennie, de gondolta, Nick már ennyivel is megelégszik majd.

-Jó éjt Will. Mégegyszer köszönöm. -mondta Emmeline.

-Mondtam hogy segítek elkapni azt a mocskot. -fordult vissza Em felé, majd elindult.

-Várj! -szólt utána egy kis gondolkodás után, mire a férfi rögvest megálljt parancsolt.

-Miért segítesz? -kérdezte Em. -Miért sodrod magad veszélybe miattam? Újra és újra??

Will egy darabig habozott a válasszal, majd vissza sétált Emhez, és megragadta a két vállát.

-Jól figyelj rám, Emmeline. -kezdett bele mondandójába, amitől a nő egészen kínosan érezte magát. Will közel hajolt hozzá, és hosszasan a szemei mélyére bámult, mielőtt kimondta volna amit akart.

-Szeretlek. -fújta ki a felgyülemlett levegőt a tüdejéből. -Sosem engedem hogy bajod essen. Ha rajtam múlik, nem fog. Ezt jegyezd meg.

-Tudod hogy nem viszonozhatom... -suttogta Em, miközben a föld felé hajolt zavarában.

-Egyszer talán fogod. Türelmes vagyok. -cirógatta meg az arcát Will, amitől a nő mélyeket kezdett lélegezni.
A férfi érintése egyre lentebb vándorolt, már a nyaka szegleteibe, be a kabátja alá.
Em szemét behunyva sóhajtozott, majd megragadta a simogató kezet, aminek megálljt parancsolt.

-Ne csináld! -szólította fel Willt.

-Ha akartad volna hogy elmenjek, nem szólsz utánam. -mondta, majd a kezével, mellyet Emmeline elkapott, szorosan az övé köré fonta, a másikkal pedig finoman megragadta a nő arcát, és közelebb emelte magához, mintha csak megcsókolni készülne.

Emmeline hirtelen lélegzett fel meglepettségében, de egy szó sem tudott kijönni a torkán, bármennyire is igyekezett.

-Tudom hogy mit érzel irántam. És azt is tudom hogy becsületes nő vagy! De ha a közeledben vagyok, egyszerűen nem tudom fékezni magam! -magyarázkodott neki.

-N-ne, ne... Ne csináld! -dadogott Em, reszketve a karjai között, miközben még mindíg szorították egymás kezét.

-Ha meglátlak, -simította meg az arca szélét, -Ha megérzem az illatod, -hajolt közelebb a nyakához, -Azonnal elvesztem a fejemet... Soha senki közelében nem éreztem még így magam! Nem tudlak kiverni a fejemből, éjszakánként csak azon jár az eszem, mit tennék veled ha végre megkaphatnálak... -érintette meg hüvelyk ujjával Em ajkait, aki itt megtorpant.

-Férjnél vagyok Will! Kérlek fejezd be! -hátrált egy lépést.

-Hmm... Talán egyszer majd te fogod akarni hogy közeledjek feléd. Amíg nem így van, addig tiszteletben tartom. -vette le a kezét Emről csalódottan.

-Én, nekem most mennem kell. -mondta zavarodottan Emmeline, majd elindult az autója felé.