the kids in the dark 2 (extra) |HU!larry™|

10-14 (javított)

Louis gyorsan eltűnik a sarkon, Harry pedig magára marad. Még nincs kijárási tilalom, még sétálgathatna, de ötlete sincs merre induljon. A szobájába kéne mennie, vagy találni valaki ismerőst? Valami nagyon nincs rendben ezekkel az emberekkel, túl sok mindent nem mondanak el, ugyanakkor annyi információt adnak tudtára, hogy szétrobban a feje. Kiben bízzon? Talán Louisban? Eleanorban? Senkiben? Egyértelműen Eleanorban. Nem várhatja el, hogy pár nap ismeretség után teljesen megnyíljon, és elmondjon mindent, amire szüksége lehet.

Harry lépteket hall maga mögül. Ahogy emlékszik az ideiglenes igazgató, akit csak Mr. C–nek hívnak a diákok, még nem hagyta el a termet, ő nagy valószínűséggel ezen az úton fog eljönni. Amint egy halk beszélgetés üti meg a fiú fülét, amilyen gyorsan csak tud, elbújik az egyik sarok árnyékában. „Ki tudja kik ólálkodnak az árnyékban" Mit jelenthet ez? Louis hangsúlya egyértelműen arra utalt, hogy ez több jelentéssel bír. Valami van a sötétben, valami biztos történik este. Elképzelhetetlen, hogy ezek a gyerekek mind elfogadják a sorsukat. Kell lenni valaminek.

A hangok erősödnek, két férfi beszélget. Harry a lélegzetét visszafojtva lapul a falhoz, amennyire csak bír.

– Mit gondolsz?

– Jó ötlet, de nehogy az legyen, mint múltkor. Remélem tanultál az esetből.

– Persze, hogy...

– Jó válasz! –vág közbe a másik –Nem halhat meg több gyerek itt, nem ezért hoztuk létre.

Harry nem tehet róla, mikor egy nyikkanás hagyja el a száját. Meghalt valaki...

– Mi volt ez? –csattan fel az egyik hang, miután megtorpannak. – Gyerünk! Mire vársz? Találd meg.

Harrynek összeszorul a gyomra. Innen most nincs menekvés, senki nincs itt, aki megmenthetné. Szorosan behunyja a szemét, hátha, ha ő nem látja a férfit, az se fogja észrevenni őt. Érzi az őr közelségét, amint az megáll előtte.

– Hát te? –Harry kinyitja szemeit a kérdésre; ugyanaz a férfi áll előtte, akitől tegnap Louis megmentette.

– Válaszolj, ha kérdeznek –lépked Scott mellé Mr. C. – Te bizonyára új vagy, még nem ismerlek, Artur Cutteridge vagyok – mosolyog idegesítően nyájasan.

– Ez a fiú tegnap este is kint kószált –informálja a nagy darab férfi a főnököt.

– Valóban? Mondd csak, mi a neved?

– Harry –válaszul kelletlenül Harry. Nem tűnhet gyávának, nem mutathatja nekik, hogy fél.

– Harry, van benned egy kis lázadó ösztön? Mert tudod, hogy nem lehet –jelenti ki Artur Cutteridge. – Mondd Scott, –fordul most az őr felé – Hogy lehet, hogy ez a fiú itt van, ha tegnap este kint bolyongott?

– Louis... –kezdi Scott.

– Louis? Mindent értek – a férfi hangja gúnyos. – Akkor azt hiszem Harry legyen a mai vendégünk a pincében. Louist pedig el tudnád hozni az irodámba?

Louisnek most baja lesz miatta? –ijed meg Harry magában, de arra jut, ha baja is lesz, azt ő okozta magának,, hisz sosem kérte, hogy megmentsék. Harry nem tudja elhinni, hogy képes volt már az ittléte elején levitettetni magát oda, ahová soha nem akart jutni. Magában átkozza a butaságát és kíváncsiságát, miközben Scott durván megszorítva a karját elrángatja a rejtekhelyéről, hogy maga után ráncigálja.

Harry megint ott van, a helyen, ahol először szembesült igazán, milyen borzalmas események is történnek a kastély falain belül. Ahogy kirázza a hideg, elkapja a sírás, de visszatartja a könnyeit, mert nem szabad senkinek sem látnia mennyire fél, és mennyire vágyakozik a régi életére. Pillanatok múlva már lent is vannak egy addig teljesen üres helyiségben. Gondolatok ezrei cikáznak Harry fejében össze–vissza. Mi fog most vele történni? Egyet tud csak, hogy csúnya lesz, de nem bírja épp ésszel elképzelni se, mit is csinálhatnak majd vele, reméli, hogy hamar túléli a kalandot.