Emy Dust - A SAS - DARK II. - beleolvasó -

A SAS

„Az igazi erő nem a dühben, hanem a hidegvérben rejlik."

Az ajtó nyikorog, pillanatokon belül belép rajta Daniel Torres. Több évtizede dolgozik apámnak, és minden kibaszott percben azt lesi, mivel nyaljon be tövig neki, hogy a gyáva segge a legnagyobb luxust is megkapja, jóval többet, mint amennyit érdemel.

Leonard Lambert luxuspalotájában érezhető a feszültség. Apám mesterien rejti el minden gondolatát az arcáról. A kívülállók csak a kemény oldalát ismerik, ők nem látnak bele. Nem ismerik az igazi arcát. Én annál inkább. Az elmúlt években megtanultam, hogy minden, ami körbeveszi csak egy túlértékelt fos. Nincs erő, valódi hatalom. Egy dologgal tudja kivívni a tekintélyét; a baszott sok pénzével. Minden mocskot a legjobb embere végez, Oliver Brook, a Vadász. A fickó így hívatja magát. Olyan kibaszott büszkén viseli ezt a nevet, mintha megdönthetetlen lenne. Az ő legjobb segéde Torres. A két pénzhajhász nélkül apám egy senki lenne, duzzadó bankszámlával.

A gyertyafény táncol a whiskys poharak tükröződésében, Leonard Lambert két ujja között forgatja a szivarját, miközben a gondolatok némán cikáznak a fejében. A múlt árnyai suttognak az ezüstszínű falak között. Torres a székhez lép, hűvös ábrázattal leül apámmal szemben. Még csak rám sem pillant, nem vesz emberszámba, pedig kurvára tisztában kell lennie azzal, hogy ha apám már nem lesz, az ő feje pillanatok alatt le fog hullani. A barom már akkor taknyos kölyöknek könyvelt el, amikor legelőször belépett a házba. Annak pedig már van egy évtizede. Ez azóta sem változott.

– Készítettem egy jelentést, Mr. Lambert – csúsztat egy vaskos papírköteget a lakkozott tölgyfaasztalon.

Apám feláll, anélkül, hogy belenézne a dossziéba. A vastag szivarfüst ködként olvad köré.

– És mi van benne? – kérdezi látszólag nyugodt hangon.

Torres kinyitja a dossziét, amiben a város alvilági térképe és a versengő bandák nevei láthatók. Mindegyik külön színnel van jelölve, az egész olyan, mint egy nevetséges kibaszott színezőkönyv.

– Fokozódnak a területfoglalások. A Red Sinners egyre nagyobb területet birtokol.

Apám összevonja a szemöldökét, az írisze elsötétül, az erősnek vélt jellemébe beszivárog a félelem, de mindenével arra összpontosít, hogy kurvára elfojtsa.

– Elég volt ebből a névtelen senkikből – tőr ki belőle a düh, majd keményen rácsap ököllel az asztalra. – Meg kell állítanunk! Sok minden forog kockán – zihálja.

Könnyedén lemoshatnám a bizalmukat a jövővel kapcsolatban, de inkább csendben maradok és figyelem, mit terveznek. Tudom, hogy a Red Sinners bandát nem győzhetik le.

– Megtesszük, uram, de több emberre van szükségem. Úgy értem, sokra.

– Mi van azokkal, akiket összeszedtél?

Torres kétkedve az állát dörzsöli.

– Halottak.

Apám lappangó dühe vulkánként göngyölődik, a mellkasa szaporán emelkedik és süllyed, minden izom megfeszül az arcán.

Visszatér egy korábbi emlék az elmémbe, az egyik alkalom, amikor hasonló dühöt láttam rajta.

***

Mind a nyolc lábát hosszan kinyújtva várja áldozatát. A legcsekélyebb rezgést is érzékeli a hálón, és azonnal lecsap, amint eljön a pillanat. Másodpercek alatt szövi köré hálóját, végül beleharap, elkábítja a zsákmányt. Nem várom meg, amíg ez bekövetkezik. Lassan közelítek a kés hegyével a golyó alakú teste felé a nagyító alatt, majd célzok és keresztül hasítom. Nincs ideje menekülni, küzdeni, túlélni. Ha tudna bármilyen hangot kiadni, fájdalmas visítás töltené be a szobát.