The Young Boss (Pető Brúnó ff.)

🎇34.Fejezet🎇

2022/12/31

||Szombat||

Reggel boldogan keltem. Hamarosan 2023. Már alig várom. Kinyitottam a szemem és Brúnó, nyitott szájjal aludt.

Én: Kicsim ébredj, 3 óra múlva indul a gépünk. - mondtam. 

Nyújtózkodott, kinyitotta a szemét. Fel keltem, oda mentem a szekrényhez és ruhát kerestem. Egyszer csak kezet éreztem a derekamon. 

Brúnó: Jajj de jó átölelni téged. - mondta.

Én: Nekem is nagyon jó érzés Brúnó. Köszönöm, hogy vagy nekem. Amióta vagy, tudok hinni a szerelemben. - mondtam.

Brúnó: Szerelmes vagyok beléd cicám. - mondta.

Székre tettem a ruhámat. Megfodultam, nyakába akasztottam a kezemet. Sofi felsírt. Mosolyogva megpusziltam Brúnó száját és át mentem a lányunkhoz, meg etettem. Le fektettem az pelenkáztatóra tettem, kerestem neki egy cuki ruhát, fel vettem a kicsit és vissza mentem.

Brúnó: Itt van az én hercegnőm. - mondta mosolyogva.

Idejött el vette és megölelte.

Én: A te hercegnődet öltöztesd fel. Nekem is el kell készülődnöm. - mondtam.

Brúnó: Örömmel. - mondta.

Meg fogtam a ruháimat, kültem puszit a szerelmeminek és be zárkósztam a fürdőbe. Le vettem a szettemet. Beálltam a kabin alá és lezunyoztam. El csuktam a szapot, megtörölköztem, fel öltöztem, kisminkeltem magam, kifésültem a hajam, kicsit begöndörítettem és ki mentem. Brúnó rámnézet és elvigyorodott. 

Brúnó: Megjött a dögös anyukád. - mondta a lányunknak.

Sofi felsikított. Fel emeltem és magasban megpördítettem.

Én: Te és az apukád jelentitek nekem a világot. - mondtam.

Én a kicsivel, Brúnó meg a bőröndökkel mentünk le a földszintre. Brúnó készített szendvicseket, addig én szívattam ki tejcit. Meg lett, becsavartam.

Brúnó: Nekem készítetted? - kérdezte.

Én: Persze édeském. Kislányod meg fogja enni a készített szendókat. -  mondtam.

Unott fejjel rámnézet. Én meg nevettem, oda mentem hozzá és adtam egy finom lágy csókot. 

Brúnó: Szeretlek kicsim. - mondta mosolyogva.

Én: Szeretlek életem. - mondtam.

Fel vettük a cipőt. Be tettem a kicsit az autóba. Beszálltunk az autóba és elindultunk. Reptérre érve, kiszálltunk, ki vettem a kicsit, Brúnóval a cuccainkkal együtt mentünk be. Nagy volt a nyüsgés-forgás. Nem csodálom, hisz aki elköltözik a szülő földjéről, az gyakran haza megy. Kerestem Laciékat, aki háttal ülltek nekünk és turbékoltak. Oda mentem és ölbe tett kézzel, megköszörültem a torkomat. 

Én: Nem otthon vagytok, itt emberek is vannak. - mondtam.

Laci: Próbáljatok nyilvános helyen egymásnak esni. - mondta.

Én: Csak vicceltem. Nem kell mindent komolyan venni. - mondtam.

Laci: Most már viccel. - mondta.

Emma: Ne is figyeljetek rá. Kicsit morci máma. - mondta.

Brúnó: Mostanában sokszor vagy morci tesóm. - mondta és átölelte a derekam.

Laci: Nem mindenkinek lehet jó napja, mint neked Brúnó. - mondta.