Alex a héten még nem megy vissza az egyetemre, és pénteken lebeszélte Szebivel a hátam mögött, hogy ő visz suliba, meg hoz is haza. Szuper. Már Szebivel sem találkozhatok kettesben, hála a kotnyeles bátyámnak. Na, mindegy. A reggel szokásosan indult. Ébresztőre keltem, felöltöztem és lementem reggelizni.
–A héten én viszlek meg hozlak is.–közölte Alex reggeli közbe.
–És ezt mégis mikor akartad velem megbeszélni?–kérdeztem kiborulva.
–Ahelyett, hogy hisztizel, inkább örülj neki, hogy kocsival mehetsz, és nem kell gyalogolnod.–mondta rám sem nézve.
Nem válaszoltam, csak megforgattam a szemem és unottan befejeztem a reggelim.
–Indulhatunk?–kérdezte Alex miután felmentem a táskámért.
–Még korai.–néztem az órámra. Még csak 7 óra volt.
–És? Még előtte úgy is beugrunk valahova.–vette elő a kocsikulcsát a zsebéből.
–Mégis hova?–kérdeztem értetlenül.
–Majd meglátod.–vigyorgott Alex idegesítően.–Na, indulás.
Beszálltunk Alex fekete Citroen-jébe és elindultunk, de nem a suli irányába, hanem a belváros felé.
–Hova megyünk?–kérdeztem Alexet miután leesett, hogy nem a suli irányába megyünk.
–Hamarosan megtudod.–mosolygott sejtelmesen.
–Alex suliba kell mennem.–mondtam neki egyre idegesebben.
–Nyugi. Pár perc.–kanyarodott le egy meki irányába, nekem pedig azonnal mosoly terült szét az arcomon.–Inkább azt mond, hogy mit kérsz.
–Dupla sajtos toast-ot nagy krumplival.–mondtam csillogó szemekkel.
–Tehát a szokásost.–kuncogott Alex.–Üdítő?
–Zöld tea.
Alex megvette az én kajám, majd válogatott magának is, majd mikor kézhez kapta a rendeléseket, az enyémet a kezembe nyomta, a sajátját pedig hátra rakta a hátsó ülésre és elindult a suli irányába.
–Ennyi volt.–mondta mikor leállította a motort a sulival szemben lévő parkolóba.
–Köszi.–mondtam majd kiugrottam az autóból.
–Be megyek veled. Szeretném meglesni azt a fruskát, aki folyton zaklat téged.–szállt ki ő is.
–Nem kell. Menj haza.–indultam el a suli felé.
Alex nem engedett, jött utánam. Mikor beértünk a kapun Luca elindult felém futva, de miután meglátta a hátam mögött Alexet megtorpant.
–Szia, Luca.–mosolyogtam rá mikor odaértem.
Zavartan visszamosolygott, majd újra Alexre nézett, és ha jól láttam el is pirult.
–Menjünk.–mondtam Lucának, majd a kezénél fogva el kezdtem húzni a többiek felé.
–Ő mit keres itt.–súgta Luca a fülembe.
–Kitalálta, hogy meg akarja lesni Diánát.–mondtam a szememet forgatva.
–Rejtsetek el, hogy ne lásson meg a csaj.–mondta Alex majd beállt a fal mellé, egy bokor takarásába.
–Oké, de mi is meg tudjuk védeni.–mondta Zoli felháborodva.
–Héj, oké. Én csak meg akarom lesni.–mondta Alex a bokor egy ágát lehajtva, hogy lássuk.–Viszont ahhoz látszatra kettesben kéne hagyni Lucával, hogy idejöjjön.
A fiúk összenéztek, majd vállat vontak és beálltak ők is a bokor mögé. Mivel a 8 „önkéntes testőrömből" csak 3 volt jelen ezért kényelmesen elfértek a magas bokor takarásában.
–Ez így egy kicsit kínos.–mondta Luca direkt háttal állva a bokornak, hogy lássa, mikor jönnek az f-es lányok.
Alig vártunk 5 percet beszélgetést tettetve, amikor valami erővel nekicsapódott a hátamnak. Alex azonnal kiugrott a bokorból, és a háta mögé vont.
–Hú, szia szépfiú.–mondta Diána csábosan.
–Szállj le Emmáról. Világos?–mondta Alex fenyegetően.
–Mivan, veled is kikezdett? Mekkora egy...–(inkább nem írom le az utolsó szót) vihogta Diána, majd nekiállta cirógatni Alex mellkasát.–Gyere bébi, én többet tudok neked adni, mint ez a fruska.
–Gusztustalan vagy.–lökte le magáról Diána kezét a bátyám.
Ekkor oldalról, elkerülve Alex látóterét, a fejemnek repült egy fésű, keményen eltalálva a halántékom.
–Há, teli találatt.–jött oda Diánához Klaudia vihogva.
–Szálljatok le a húgomról, különben nem állok jót magamért.–mondta Alex egyre dühösebben.
–Jólvan na, barom.–mondta Diána majd eltipegett a többi lánnyal együtt.
–Jól vagy?–fordult felém Alex.
–Aha.–nyúltam a halántékomhoz, majd sziszegve rántottam el onnan a kezem.–Vagyis fogjuk rá.
–Had nézzem.–hajolt lejjebb Alex, hogy lássa a fejem.–Nem vészes. Lesz egy puklid.–mosolygott szórakozottan.
–Fantasztikus.–forgattam meg a szemem.
–És a hátad?–kérdezte Zoli.
–A pulóver felfogta az ütést, úgyhogy azzal nincs semmi.–mondtam felé fordulva.
–Mi történt?–ért oda Szebi és Ricsi.
–Csak a szokásos. Diána és bandája újabb támadása.–mondta Geri a két fiúra nézve.
–Szerezzetek jeget a fejére.–mondta Alex a fiúkra nézve.–Délután jövök érted.–fordult felém.
Gondolkodás nélkül Alex karjai közé vetettem magam, és szorosan átöleltem. Először meglepte, mivel kb. 4 éves voltam mikor utoljára megöleltem, de aztán ő is átölelt.
–Köszi.–mondtam inkább a mellkasának, mint neki.
–Nincs mit. A bátyád vagyok. Magától értetődő, hogy megvédelek.–mondta halkan.–Ha gáz van, dobj egy SMS-t és jövök.–engedett el, majd elindult a kocsi felé.
–Gyere, szerzünk jeget a fejedre.–lépett oda hozzám Tomi.
–A teremben találkozunk.–ölelt át Luca, majd Tomival elindultunk be az épületbe.
Végig mentünk az aulán az orvosiig, majd Tomi bekopogott.
–Szabad.–szólt ki az iskolaorvos, Dr. Pap Ernő.
–Jó reggelt doktorúr!–köszöntünk Tomival egyszerre.
–Miben segíthetek?–mosolygott kedvesen az iskolaorvos.
–Fejbe dobták és szeretnénk kérni rá jeget.–mondta Tomi rám mutatva.
–Had nézzem.–jött oda hozzám a doki, és megvizsgált, hogy nincs-e agyrázkódásom.–Minden rendbe van. Adok jeget rá.
Az iskolaorvos a kezembe nyomott egy jégzselé párnát, majd a párnát a halántékomra nyomva sétáltunk a 025-ös terem felé.
–Mi újság?–kérdezte Szebi mikor leültem a helyemre.
–Van egy puklim.–vettem el a jeget a halántékomról.
–Nem vészes.–simította végig a puklit Szebi, én meg felszisszentem.
–Szép jó reggelt 9./T.–jött be (vagyis inkább gurult) Kőnig tanárúr a terembe.
*
Dupla tesi közötti szünetben én, Luca, Szebi és Ricsi kiültünk az udvarra a pavilon alá beszélgetni. Ricsi röhögve mesélt valami sztorit, aminek én a felét sem értettem, a folyamatos röhögésétől. Luca közben a telefonján pörgette az instagram-ot, majd felvonva a szemöldökét Szebihez fordult.
–A bátyád megnyert valami IOV versenyt egy Szirtes nevű iskolának?–nézett Luca Szebire.
–Ja. Az iskola igazgatója nagyon fel volt pörögve, közben meg az égvilágon senki nem hallott erről a versenyről.–mondta Szebi röhögve.
Közben én gyorsan rákerestem az iskolára, mert végig néztük az összes gimit Szegeden, mielőtt beiratkoztam a Szent Ramónába, de nem láttunk olyan gimnáziumot, aminek Szirtes volt a neve. A Google be is dobta az iskolát, ami BUDAPESTEN van. Hogy járt Szebi testvére Pesten iskolába, mikor az az ország túlsó felén van.
–A Szirtes Pesten van.–mondtam mellékesen.
–Akkor hogyan járt a bátyád Pestre, ha te meg itt vagy?–nézett Luca kérdőn Szebire.
–Miután a bátyám befejezte a gimit, utána költöztünk ide.–mondta Szebi, mintha egyértelmű lenne.
–Az mikor volt?–mélyült el a beszélgetésbe Luca.
–3 éve. Anyámék akkor találták ki, hogy minket ideköltöztetnek a nagyiékhoz, ők meg kiköltöznek Ausztráliába, munka ügyben.–mesélte Szebi a karkötőjét piszkálva. Na, várjunk csak. Észre sem vettem eddig, hogy van karkötője.
–Oh. Rossz lehet anyukádék nélkül élni.–mondta Luca lebiggyesztett ajakkal.
–Megszoktam már.–vonta meg a vállát Szebi.–Mikor kicsi voltam is sokat dolgoztak, úgyhogy nagyon keveset voltunk együtt. Általában vagy valamelyik szomszédra bíztak rá minket, vagy mikor nagyobbak lettünk, akkor egyedül hagytak Rajmival.
Luca mondani akart valamit, de megszólalt a csengő, így mennünk kellett tesire.
*
Utolsó óra után Lucával elindultunk az aula felé. Mivel ma rajzszakkör van, ezért az aulában elköszöntem Lucától, majd elindultam kifele. A lépcső előtt ott állt Alex, körülötte az f-es lányok tolongtak. Résnyire kinyitottam az ajtót, hogy halljam a beszélgetést.
–Naa, gyere el velem bowlingozni!–mondta könyörögve Letícia Alexnek.
–Nem. Szállj le rólam.–mondta kissé idegesen Alex. Biztos már egy ideje zaklatják.
–Hogy mekkora egy paraszt vagy. Miért nem tudsz igent mondani neki, mikor jóformán már térden állva könyörög.–sziszegte dühösen Diána.
–Mert nem akarok. Felnőtt vagyok, én döntöm el, hogy kivel megyek hova.–morogta dühösen a bátyám.
-Mér hány éves vagy? Nem nézel ki többnek 15-nél.–mondta gúnyosan Klaudia.
–Ez bóknak veszem. 18 vagyok. De ha nem hiszed el, itt van, nézd meg a személyim.–mondta dühösen és kivette a zsebéből a pénztárcáját, majd felmutatta a lányoknak.
–Bezzeg azzal a csitrivel kavargatsz, mikor az se idősebb nálunk.–mondta lenézően Diána.
–Kire gondolsz?–nézett rá kérdőn Alex.
–Emmára, vagy hogy hívják. Szebire is rá van telepedve.–mondta undorodva Diána.
–Emma a húgom, és ha mégegyszer így mersz beszélni róla, vagy akár csak egy újjal is hozzáérni...–közeledett Alex Diána felé, én meg jobbnak láttam kirohanni és félbeszakítani, mielőtt bajba keveredik.
–Alex állj.–húztam meg a csuklójánál fogva.–Ne csinálj olyat, ami végett akár börtönbe is juthatsz.
–Jaj, hogy védi a pasiját, milyen romantikus.–vihogtak az f-es lányok.
-Megmondtam, hogy a húgom.–lódult meg újra Alex, de visszatartottam.
A lányok vihogva elsétáltak, én meg elengedtem Alex kezét.
-Menjünk haza.–néztem fel a bátyámra.
–Jó.–sóhajtotta Alex, majd elindultunk az autó felé.–Kösz, hogy leállítottál. Ki tudja mi lett volna a vége, ha nem rántasz vissza.–mondta, mikor beszálltunk a kocsiba.
–Nem akarom, hogy bajba kerülj miattam.–néztem rá.
–Én meg azt nem akarom, hogy bajod essen.–mondta feszülten.
–Nem lesz. Az igazgató már intézkedik. Addig meg megvédenek a fiúk.
–Hiszek neked, de a héten viszlek is meg hozlak is. Úgy biztonságosabbnak érzem.–mosolygott rám.
Szebi: 5/2-sajnálom, hogy ilyen rémes gyerekkora volt.
Alex: 5/5-annyira szeretem, hogy ennyire próbál védeni.
F-es lányok: 5/0-Szebi után most a bátyámra is rászálltak. Hihetetlen.
Ha tetszett amit olvastál, kérlek jelezd csillaggal.
Ha bármi kérdésed vagy mondanivalód van, írd meg kommentbe.
Instagram: monbookworm_wattpad
