Bound to Love

9. Konferencia

-Andy Barber-

Csikorgó kerekekkel parkoltam le a dokk parkolójában. Az ide vezető út alatt se higgadtam le.
-Igyekezz.-téptem fel a kocsi ajtaját ahogy kiszálltam. Annyira kapkodott hogy siessen és ne basszon fel még jobban, hogy a biztonsági öv beragadt. Riadtan kapta rám a szemeit mire én átsétálva az oldalára kirántottam az ajtót.
-Én...én tényleg igyekeznék,de ... de nem tudom...
-Ne makogjon itt! Beszéljen rendesen az isten szerelméért!-kiáltottam őrjöngve.
-De nem tudom kinyitni!-annyira kapkodja a levegőt hogy az arca már piros.
-Hogy a faszba lehet ennyire béna?!-hajoltam be a kocsiba és löktem odébb a kezeit.-Egy percig se élvezkedjen hogy a közelébe vagyok. Megértette?-villantak fel a szemeim rá.
-Egy perc se élvezet magával.-suttogta halkan.
-Nagyon helyes. Nekem se magával.-csatoltam ki majd ahogy kimásztam az autóból, megigazítottam magamon az ingem.-Haladjon mert kurvára késésben vagyok!
Emiatt a picsa miatt fogom lekésni a megbeszélést. Andy Barber sose késik! De ez a pillanat is eljött , mivel már tíz perce a megbeszélésen kellene ülnöm, ehelyett ez a nő itt tipeg a nyomomban engem meg kettébasz az ideg.
Nagy léptekkel szelem át a dokk bejáratáig a távot. Szűzike a nyomomban lohol pedig már rég holtan kéne heverjen.
-Mr. Barber! Had kísérjem az asztalhoz. -szaladt oda hozzám egy dekoratív picsa akinek akkora szája volt és kerek dudái hogy a hányinger kerülgetett. Egy szopásra lenne csak jó de azt is sötétben, csak hogy ne lássam mert ott helyben kidobom a taccsot.
Minden szem rám szegeződött ahogy megérkeztem, vagyis csak azt hittem hogy engem bámulnak. Kurvára nem engem figyeltek hanem a mögöttem botladozó nőt. Lloyd mellé leülve ő köztem és szűzike közt kapkodta a szemeit. Igyekeztem figyelmen kívül hagyni, de ő csak nem bírta alapállásban tartani a száját.
-Mit keres itt?
-A megbeszélésre figyelj.-morogtam az orrom alatt ahogy az ingem igazgattam.
-Miért van még életben?-jött a következő kérdés.
-Mondtam valamit....-sziszegtem a fogaim közt.
-Mr. Barber a hölgy önnel érkezett vagy... vagy kit köszönthetünk?-Owen a legidegesítőbb lény ezen a megbeszélésen bár vetekszik szűzikével. Ő is kibaszottul irritáló személy, már csak a puszta jelenlétével.
-Nem tudom ki ez a luvnya, úgyhogy folytassuk a megbeszélést.-sóhajtottam unottan. Lényegébe a nevét se tudom, de nem is érdekel hogy hívják.
-Pedig önnel érkezett Mr. Barber. Vagy tévedek?-vonta fel a szemöldökét kíváncsian.
Minden csökött agyú fasz engem figyel. Csorgatják a nyálukat erre a szűz kurvára holott neki már rég halottnak kellene lennie. De mindjárt az is lesz ha tovább basszák fel az idegem. Sőt! Még ők is megdöglenek Owennel az élen!
-Meddig akar faggatózni Owen? -villantak rá lángoló szemeim.-Tudtommal nem amiatt vagyunk itt, mert ez a nő betipegett ide.
-N..nem Mr. Barber csak...
-Haladjunk akkor.-vágtam a szavába, majd hátra dőlve a székben kezdetét vette a megbeszélés.
Másfél órán át szerencsére tudtam is arra figyelni amiért jöttem, de ezt követően egy furcsa érzés kezdett eluralkodni rajtam.
Különösebben nem zavart sose ha bámulnak. Ez teljesen érthető ha tökéletes adottságokkal rendelkezel, de most kurvára zavart, hogy szűzike engem bámul. Felé pillantva a terem legeldugottabb sarkában ácsorgott. Le se mert ülni, de ahogy észrevette hogy felhívta a figyelmem a bámulásával, félve még hátrébb lépett. Rohadtul zavart, hogy néz! Ne nézzen! Gyanítom életében nem látott ilyen tökéletes pasit mint én, de ez az ő baja.
-Fura vagy.-suttogta Lloyd így felé pillantva kérdőn felvontam a szemöldököm. Nem értem mire céloz. Az mióta fura hogy ketté basz az ideg ettől a nőtől? -Nem ölted meg, most meg még szemeztek is.
-Te nem vagy normális!-ingattam a fejem. Szemez a faszom ezzel a picsával! Nem szemezek vele!
-Tetszik a csaj?-na ez a kérdése volt a pont az i-re. Állkapcsom megfeszült ahogy minden izmom is egy pillanat alatt. Arcom vonásai megkeményedtek ez pedig nem jelentett jót senkire se nézve.
Felkelve az asztaltól a székem kilöktem és megindultam az ajtó irányába. Olyan sose volt hogy megbeszélés közben felállok a helyemről, de most elegem lett.
A teremben hirtelen csend lett ahogy kisétáltam. Fel tudtam volna robbanni. Nekem kurvára nem tetszik ez a picsa! Nem áll rá fel a farkam. Még csak meg se mozdul tőle.
Idegesen fel-alá járkáltam a bejárat előtt mikor halkan kinyitódott az ajtó. Éreztem ki lépett ki rajta. Meg se kellett fordulnom hozzá, hogy tudjam ki az aki épp szóra nyitná a száját.
-Meg se szólaljon! Bőven elég galibát okozott!-mordultam rá.
-Én...én nem tettem semmit.-lépkedett félénken közelebb.
-Ó dehogy is nem! Megszületett! Már ezzel baj van.-villantak rá lángoló szemeim.-Mi a faszért kell felhívni mindenki figyelmét magára?
-De nem tettem semmit se!
-Itt tipeg ebbe a kurvás ruhába! Azt hiszik hogy a csajom holott a hátam közepére nem kívánom magát!-másztam az arcába mire újra kivágódott az ajtó.
-Andy! Mi az isten van veled!?-robbant ki Lloyd.
-Ez a nő az agyamra megy!-intettem a mellettem reszkető lányra.
-Hát pedig kurvára nem ez jön le!
-Mi?-akadtam ki teljesen.
-Ti köztetek mi van?-intett ránk.
-Egy hajszál ami elválaszt hogy megöljem. Mégis mi a faszt gondolsz te is?
-Hazudsz Andy! Te sose hagysz ott egy megbeszélést.
-De hát bazdmeg ő jött utánam!-ordítottam torkom szakadtából. Elég volt hogy Lloyd is ilyen faszságokkal fáraszt. Elbukom az üzletet emiatt a picsa miatt. Ha ez bekövetkezik esküszöm annyi neki.
-Hhh... higgadj le egy kicsit és gyere vissza Andy.-intett az ajtó felé Lloyd, de az üveg nyílászáró ismét kinyílt. Most tudatosult bennem, hogy vége a konferenciának így baszhatom az üzletet. Owen vigyorogva sétált el mellettünk így most pattant el az utolsó idegszálam. Ennek a nőnek annyi! Elbassza az üzletem is, márpedig Andy Barber mindenhol az első.
Vérben forgó szemekkel fordultam lassan a lány irányába aki lesápadva kémlelte az arcom ami semmi jót nem jósolt.
-Most neked annyi.-indultam meg neki felbőszülve, de Lloyd közénk lépett.
-Csillapodj Andy..
-Nem! Elbaszta az üzletem ez a kis kurva! Nem higgadok le! Eressz!-téptem le magamról a karjait és ezzel a lendülettel ragadtam meg szűzike nyakát.-Remélem búcsút intettél a kis szánalmas életednek bazdmeg!
-E..engedjen...el..-suttogta alig hallható hangon miközben a kezemre kapta mind két kezét.
-Egy erősebb szorítás és eltöröm a nyakad. Remélem képben vagy azzal mekkora szarban vagy.-sziszegtem a fogaim közt az arcába mászva.