Két szív útvesztője ^Alastor x Oc^

「1.Rész」

1931.~

Natasha a főnöke kérésére eljött egy partira ahol áldozatát kell megölnie. Miután elmondták neki a férfiról alkotott képet és személyiséget már csak annyit kellett tennie ,hogy vár és megalkotja magának a megfelelő pillanatott.

—Az itala hölgyem.—Tette le elé a csapos a koktélját.—Ha még esetleg kellene önnek valami csak szóljon.

—Rendben, köszönöm.—Mosolygott rá a férfira majd italát iszogatva a bárpúltnál nézte az embereket várva a megfelelő személyre. Élvezte a csöndet és a halk zenét amíg véletlenűl szemkontaktusba nem került egy férfival aki néhány másodpercre rá oda is ment hozzá.

—Helló, kedvesem. Alastor vagyok, örülök a találkozásnak.—Mutatkozott be.

—Natasha.—Rázta meg kezét.—Segíthetek valamiben?—Tette le italát és a férfira nézett aki csak nemlegesen megrázta fejét.

—Olyan magányosnak tűntél itt ugyhogy gondoltam jól jönne neked egy kis társaság.—Mondta vidáman mire a lány elmosolyodott.

—A társaság mindig jól jön. Csak én egy barátomat várom.

—Ó, akkor biztosan hamarosan itt lesz. De addig nembaj ha felteszek egy kérdést?—Ült le mellé és érdeklődve nézte a fekete hajút.

—Ugyan, kérdezni mindig szabad.—Itta meg koktélját és a férfira nézett.

—Hallottam olyan pletykákat ,hogy mostanábban több gyilkosságok történnek meg itt New Orleans-ban. Te már hallottál erről?—Natasha egy pillanatra elgondolkodott majd a férfira nézett.

—Nem, tudnál még mondani róla egy-két dolgot?—Nézett rá érdeklődve.

—Ó, hát, amennyire én hallottam, azokat célozták meg, akiket "alacsony osztályúnak" tartanak. Lefejezték vagy feldarabolták áldozataik nagy részét, a jelentések szerint lehet, hogy prostituáltakat vagy bűnözőket céloznak meg.— Csak némán hallgatta Alastort. Semleges arckifejezését pedig próbálta fent tartani.

—Lefejezni egy embert könnyű, főleg úgy ,hogy vagy telhetetlen vagy esetleg el van csábítva. A feldarabolás pedig eléggé mocskos része a gyiláskor. Minden csupa kosz és véres...—Szólaltak meg gondolatai mire feleszmélt ,hogy mit és kinek is mondja ezeket.—Mármint ,hogy a rendőröknek eléggé nehéz lehet őket beazonosítani. Nem?— Váltott egyből remélve ,hogy a férfi nem figyel rá. Alastor bólintott, szemei ​​összeszűkültek érdeklődésétől a megjegyzés hallatán.

— Sok elmélet született arról, hogy ki lehet ez a személy. A legtöbben férfinak gondolják, de vannak, akik szerint nő a gyilkos.—Mosolyodott el. —De honnan tud ennyit az egészről?

—Miről is?—Kérdezett vissza úgy mint aki nem érti magát a kérdést se.

—Ó, jól tudja mire gondolok. A legtöbb ember nem ismeri a gyilkosságok részleteit. Honnan tud ennyi véres részletet?—Kuncogta el magát széles mosolyát mutatva neki. A nő csak hallgatott, legbelűl pedig átkozta magát. Csak Alastorra nézett aki mind végig várta válaszát.

—Ó, ez a kedvenc számom!—Szólalt meg hírtelen.—Mit szólna egy tánchoz uram?—Hadarta el gyorsan és válaszát meg se várva elrángatta a többi vendég mellé.

—Miért van az az érzésem, hogy témát akar váltani?—Emelte fel szemöldökét a férfi.

—Én? Témát? Ugyan, inkább csak többet szeretnék erről a pletykáról megtudni.—Kezdtek el táncolni.—Hányszor történtek meg az események? Van már gyanúsított? És ha igen akkor ki az?—Lepte el hírtelen kérdésekel.