Két szív útvesztője ^Alastor x Oc^

「2.Rész」

—Szóval azt mondod ,hogy lenne még valaki?—Szólalt bele indulatosan a telefonba Natasha.—Épp ,hogy pár órája végeztem azzal a parasztal de máris feladod a következőt? Esküszöm neked ,hogy jobban kéne figyelned ,hogy kiben bízol meg.—Kezdte el nézegetni a zakót amit még a férfi holttestéről szerzett.

—Tudom édesem de...—Fujta ki a cigifüstjét főnöke a telefon túloldaláról.—Ez a férfi más mint a többi, és te vagy a legjobb erre a feladatra. Nem igaz?—A fekete hajú csak a szemeit forgatta.

—Szóval magasabb rangú, mi? Én azokhoz nem értek. Szóval keressél mást.—Vett mély levegőt majd lassan kifújta azt.—Egyébként is... nem úgy volt ,hogy kapok egy hét szabadságot miután végeztem vele?—Ült le székébe és a fejét fogta. Azt várta a legjobban ,hogy vége legyen ennek a beszélgetésnek. A férfi csak felkacagot mielőtt válaszolt volna.

—Én nem emlékszek ilyen megállapodásnak.

—Persze, mivel részeg voltál. Csak úgy mint mindig.—Mondta már fáradtan.—Kitalálom, most is ott van az egyik kurvád. Igaz?

—Hm, nagyon vicces. De úgy látszik ,hogy te is elfelejtettél egy megállapodást.—Emlékeztette őt a 10 éves ígéretükre mire a lány elnémúlt. Pár másodperc után pedig mély lélegzetet vett.

—Mondtam már ,hogy mennyire utállak?—Említette meg kissé idegesen mire a férfi csak felnevetett.

—Pont annyira amennyire én imádlak téged, Natasha.~—Mondta ki teli vágyal a nevét amire a lány csak undorodva nézett.—Holnap este várlak.

—Igenis.—Sóhajtott egyett majd letette a kagylót. —Agh!—Söpört mindent le az asztaláról.—Nem hiszem el ,hogy az a félkegyelmű, idióta!—Vágta neki a falnak óráját mérgében.—Csak egyetlen egy alkalmam lenne ,hogy megöljem! Csak egy!—Ütött bele az asztalba majd a földre pillantva meglátta a vezetékes telefont. Miután Natasha lenyugodott mindent vissza pakolt a helyére és felvette inmár törött óráját a padlóról.—De jó...—Nézte jobban meg.—Na ez is mehet a többi közé.—Ment el szobájához majd kinyitva az ajtót szeme elé tárult mind az amit az elmúlt 10 évben csinált. Késektől kezdve egészen a véres ruha darabig mindent meglehetett találni. Fiókjához lépve kinyitotta és betette a törött órát a többi közé. —Milyen nagy egybe esés ,hogy minden szuvenírem így végzi...—Engedett el egy fájdalmas sóhajtást majd véletlenül bele rúgott a földön lévő papírokba.—Fasza, az akták szanaszét, a késeim bűzölögnek a vérszagtól és még az a több napi nyomozás, azután a szerencsétlen után kárba veszett amiatt az Alastor vagy már a rák tudja ki miatt! —Lett egyre idegesebb majd elkezdte összepakolni a halott férfi adatait.—Tudod mit?!—Szólalt meg most már dühösen mikor megvágta az egyik papír az ujját.—Akkor rohadj itt a földön bazmeg! Nekem holnap mennem kell dolgozni.—Ment ki a szobából majd becsapva az ajtót ,gyorsan kulcsra zárta azt és elment a fürdőbe.

Másnap.

—Natasha!—Szólította meg kolléganője mire felnézett a púltról.—Kéne itt a segítséged.

—Máris megyek.—Rakta arrébb a papírokat és felállva a kasszától barátnőjéhez ment aki épp egy férfin igazította a zakóját.

—Megigazítod a másik oldalon a ruhát? Nekem ezt kéne fognom ,hogy a helyén maradjon.—Kérte meg kedvesen.

—Persze.—Fogta meg mire meghallották a telefont csörögni. Pár perc után pedig meghallották kollégájukat.

—Elizabeth! A férjed az!

—Ó, ezt befejeznéd nekem amíg vissza nem érek légyszi? Biztos fontos ha munka közben hív. —A fekete hajú csak bólintott majd neki állt a zakó igazításának.