𝐨𝐧𝐞

0 0 0
                                    

Első Fejezet

  Ahogy kiszálltam szüleim kocsijából megpillantottam nagynénim házát. Az utazás hosszabb volt mint számítottam de megérkeztem. Biztos vagyok benne hogy ez lesz életem egyik legunalmasabb nyara.

-Sziasztok!-köszöntem el szüleimtől. Ők természetesen máshol töltik a nyarat. Nélkülem.
De mit is gondoltam, hogy majd elvisznek engem is arra a szinte undorítóan puccos helyre.

-Vigyázz magadra kincsem!-szólt hozzám utoljára édesanyám majd elhajtottak az autóval.

A kisváros tengerparti sétánya szinte üresen tátongott, az utcákon is alig volt valaki.

-Na gyerünk!-morogtam magamban majd megemeltem a bőröndöm amit alig bírtam egyedül a házig vonszolni.
Az ajtó hirtelen kitárult előttem és drága nagynénim, Klári, sugárzó mosollyal köszöntött.

-Hanna, édesem!-vont karjai közé. -Még szebb lettél mióta utoljára láttalak!-folytatta.
Szavai jólestek, nagyon szeretem a nagynénim, talán jobban mint a szüleimet.
Mosolyt erőltettem magamra, ugyanis nem akartam már most megbántani. Ha őszinte akarok lenni akkor inkább idén is inkább a városban tölteném a nyarat. Már hiányoznak a barátaim, a hajnalokon át tartó bulik és a nyüzsgés. Azt hiszem idén nyugalmasan fog telni a nyár.

-Köszönöm Klári néni!-végre én is megszólaltam. Miután közölte velem, hogy kész a vacsora egyből beljebb fáradtunk. Nagyon szép ház. Nem modern, nem is elavult.
Leültem az asztalhoz és már enni is kezdtünk.

-Na mesélj, hogy vagy? Szerelmek, kalandok?-kérdezte egy nagy mosollyal az arcán.

-Hát... semmi különös.-kicsit zavartan megvontam vállam. Nem szívesen beszélek a magánéletemről a családtagjaimnak.-És te? Milyen itt egyedül?-kérdeztem vissza.

-Jaj drágám, én imádom ezt a nyugalmat.- válaszolt kérdésemre.

Bólogattam, közben más gondolatok cikáztak a fejemben. Valami különlegeset, valami mást keresek a nyárban, valami izgalmasat.

~~~~~~

Vacsora után már elég későre járt. Gyorsan lezuhanyoztam majd az ideiglenes ágyamba huppantam. Eltelt egy kis idő majd arra lettem figyelmes hogy valahogy nem megy az alvás. Klári, nagynénim már aludt, őt nem akarom ezért felkelteni. Ekkor eldöntöttem, hogy csendben kicsit felfedezem a házat. Mikor kicsi voltam akkor is jártam itt de nem emlékezhetek én sem mindenre. Ez egyik folyosón voltam mikor megpillantottam egy padlást. Ide elég könnyű lenne felmenni de félek mit találok majd ott. Egy kicsit még hezitáltam majd a kíváncsiság nyert.
A padlás dohos volt. Szerencsére volt villany amit könnyen ki is tapogattam. Az egyik sarokban több pókháló volt mint a másikban. Utálom a pókokat. Körbe néztem de semmi különös nem volt poron illetve haszontalan tárgyak mellett. Ekkor kiszúrtam egy dobozt. A kíváncsiság majd megölt, tudtam hogy nem szép más holmija közt turkálni.
Ismét a kíváncsiság nyer. Mikor kinyitottam a dobozt csak ősrégi könyveket találtam majd mikor egyre mélyebbre ástam magamat benne találtam valami sokkal érdekesebbet végre.
Egy fotóköteg. Óvatosan kiemeltem majd széttártam.
-fiúk és lányok, nevetve, pózolva egy tengerparton.

-Hát nekik legalább jó nyaruk volt.-mondtam halkan. Lehet nagynénim egyik régi képe de nem lehet ugyanis egyik sem hasonlít rá. Kicsit közelebb hajoltam hogy jobban megvizsgálhassam a képet így szőke tincseim az arcomba borultak. Már pár perce néztem a képet mikor egy fiún megakadt a tekintetem. Kócos, sötét haja a homlokára borult, a szeme, a szemében pedig elvesztem. Olyan gyönyörűen illett a világos zöld szeme sötét tincsihez.
A fotókat nézve szinte láttam magam előtt ezt a társaságot. Olyan boldogok rajta. Mintha valami régi elveszett nyári varázslat kelt volna életre. Majd észrevettem egy levelet a kép mögött. Már megsárgult de éppen kitudtam olvasni azt az egyáltalán nem szép kézírást.

"Örökké nyár lesz, amíg újra találkozunk."

-Vajon ki írhatta ezt és kinek?-ráncoltam össze a homlokom. Még egy picit gondolkodtam majd egy hirtelen hangra felkaptak a fejem ugyanis egy hangot hallottam...

You've reached the end of published parts.

⏰ Last updated: a day ago ⏰

Add this story to your Library to get notified about new parts!

𝐎̈𝐫𝐨̈𝐤𝐤𝐞́ 𝐍𝐲𝐚́𝐫Where stories live. Discover now