Szívtelenek ||T.Danny FF.(+18)||

V. Fejezet - Támogatás

* Laura szemszöge *

-Na jó, ez tényleg isteni. - Haraptam a Sertés McFarm burgerbe amit a mekiben vettünk útközben. - Azt hiszem nekem is ez lesz a kedvencem! - Néztem Danira miközben rágtam.

-Ugye? - Nevetett. - El sem hiszem, hogy sosem kóstoltad meg.. - Ette a sültkrumplit ő is, félre álltunk egy kis utcában.

-Nem nagyon mekizek. - Vontam vállat.

-Akkor ez lesz a közös programunk. - Nevetett és elkezdte enni a sajtburgerért. Kivettem a telefonomat a kabátom zsebéből ahogy rezgett. - Minden oké? - Kérdezte Dani. - Kicsit lefagytál.. - Nézett rám.

-Az exem az.. - Sóhajtottam nagyot és kinyomtam.

-Add csak ide. - Nyújtotta felém a kezét. - Úgy is hívni fog újra. - Nevetett. - Elintézem csak bízz bennem! - Mosolygott, a telefonomara néztem ahogy ismét rezegni kezdett a képernyőn Jenő neve. A kezébe adtam a telefont és Dani kiszállt.

-Most mit csinálsz? - Kérdeztem.

-Nyomd a dudát teli erőből amikor szólok. - Mondta majd felnyitotta a motorháztetőt. Elnevettem magam.

-Oké. - Nevetve hajoltam a kormány fölé félig és ott tartottam a kezem, Dani felvette a telefont.

-Most! - Mondta, őt nem láttam mivel a motorháztető nyitva volt de konkrétan ráfeküdtem a dudára és addig nyomtam amíg Dani az ajtóhoz nem jött a hasát fogva a nevetéstől. - Kis geci. - Nevetett. - Kinyomta jó hamar. - Mondta majd oda adta a telefonomat, lecsukta a motorháztetőt és visszaült a kocsiba.

-Remélem kiszakadt a dobhártyája. - Nevettem halkan és leblokkoltam a számát. - Eszembe sem jutott volna, hogy ezt fogod csinálni. - Néztem rá.

-Hirtelen ötlet volt. - Nevetett és a zsacskóba dobta az üres papírokat és dobozokat, én is beledobtam a szemetet. - Na ezeket majd kidobjuk. - Tette a hátsó ülésre.

-Menjünk haza. - Mosolyogtam rá és becsatoltam magamat.

-Amúgy.. - Mondta halkabban ahogy elindult. - Kérdezhetek valamit? - Pillantott rám majd vissza az útra. Felsóhajtottam.

-Pedig olyan jól megvoltunk. - Nevettem halkan.

-Ha nem akarsz nem válaszolsz.. - Mondta sóhajtva.

-Oké. - Néztem kifelé az ablakon.

-Túl sok cucc van abban a raktárban.. - Mondta halkan. A lámpák fényeit néztem az úton.

-Jenőnél laktam.. - Sóhajtottam.

-És a szüleid? - Kérdezte.

-Nem beszélek velük három éve.. - Néztem rá. - Butaságon vesztünk össze, egyikünk sem akar bocsánatot kérni.. - Vontam vállat.

-Amikor elkezdtem rappelni apám azt mondta a család szégyene vagyok és semmi nem lesz belőlem.. - Nevetett halkan. - Most már büszke rám és megbocsájtottam neki de sosem felejtem el amit mondott.

-A szüleim mindig is azok a fajták voltak akik megmondták mi lesz.. - Nevettem halkan. - Mindig mondták, hogy nem lesz jó nekem Jenővel.. - Sóhajtottam. - De nem akarom nekik megadni azt az örömet, hogy megint azt hallgassam, hogy ők meg mondták.. - Forgattam meg a szemeimet.

-Ez tényleg butaság.. - Nevetett halkan. - Hisz igazuk volt, ők csak jót akartak neked..

-Esélyt sem adtak Jenőnek, mindig is utálták.. - Néztem rá.

-Enikőt sem kedvelte a családom.. - Nézett rám ő is egy pillanatra. - Szerintem ezt megérzik a szeretteink, ha valaki nem lesz jó nekünk. - Állt meg a piros lámpánál.

-Csak, hogy nekik sosem volt jó senki.. - Nevettem. - Egyik pasim sem volt szimpi nekik, állandóan azt hallgattam, hogy hogyan tudok ilyen szarul választani.. 

-Hát, ha vége lett mindegyiknek akkor tényleg nem voltak jók.. - Nevetett és elindult amikor a lámpa zöldre váltott.

-Szerintük a vállalkozásom is egy szar.. - Nevettem. - És tényleg az, semmi megrendelésem.. - Sóhajtottam.

-Azt majd megoldjuk, ne aggódj! - Mondta mosolyogva. - Majd feldobjuk kicsit az üzletet!

-Nem kell, nincs kedvem már ehhez amúgy sem.. - Túrtam a hajamba és lehunytam szemeim. - Fogalmam sincs mit csináljak az életemmel.

-Lehet, hogy pihenned kéne egy kicsit. - Mondta. - Átgondolni a dolgokat.

-Más választásom nincs. - Sóhajtottam halkan.

***

-Faszomat.. - Sóhajtott nagyot Dani.

-Mi a baj? - Kérdeztem miközben leszűrtem a tésztát, ő a sajtot reszelte. Sajtos, tejfölös tészta lesz.

-Az ujjamat is belereszeltem azt hiszem.. - Nevetett halkan. - Faszomat.. - Ismételte meg.

-Elvágtad? - Kérdeztem. 

-Nem  csak kurvára fáj.. - Tette le a reszelőt és a sajtot is, megmosta a kezét. - Erre kell egy cigi.. - Nevetett. - Mindjárt jövök vissza!

-Rendben.

Néztem őt ahogy kimegy a teraszra, közben rágyújtott. A tálba öntöttem a tésztát. Lereszeltem a maradék sajtot és elővettem két tányért, megterítettem és szedtem mindkettőnknek. Töltöttem kólát is két pohárba majd Danit néztem ahogy telefonálni kezdett, úgy tűnt veszekszik valakivel. Elnyomta a csikket és bejött miután lerakta a telefont.

-Faszomat, harmadjára is.. - Sóhajtott nagyot ahogy becsukta a terasz ajtót.

-Na? - Kérdeztem, leült velem szembe. Fel álltam mert rájöttem, hogy illát nem vettem elő.

-Le kell mondanom az Aréna koncertemet. - Sóhajtott, elvette tőlem a villát amit felé nyújtottam.

-Miért? - Ültem le én is és enni kezdtünk, őt néztem sóhajtva.

-Nem leszek kész az albummal. - Dörzsölte meg az arcát, a kólájába ivott.

-Ez biztos? - Ittam én is a kolámba.

-Igen, sajnos.. - Nézte a tányérját, a villára próbált felcsavarni egy adag tésztát. - Túl vállaltam magam kicsit..

-Tudok segíteni valamiben? - Néztem őt.

-Így is sokat segítesz. - Mosolygott rám, én is elmosolyodtam. 

-Te is nekem. - Csavartam a villámra egy adagot.

Ha tetszett nyomj a vote-ra és ne felejtsd el olvasólistára tenni és akkor mindig fogsz kapni értesítéseket az új részekről ❤️‍🔥

Instagram: demona.white.wattpadiro

Facebook: Demona Wattpadíró White