Scholae et preafectus! (Girls und Panzer fanfic)

66. rész Karácsony Hawaii-on

Az előző rész végéről folytatódik ez a rész is. Mindenki még nálam ült a körből, miután hazaértem a világmegmentésből.

-Mire gondolsz, Ayumi?-kérdezte Riku.

-Tudjátok, még amikor múltkor mentünk a Hunyadira, én vittem magammal egy merchandise-prototípust? Nem lenne ideje egy kis iskolanépszerűsítésnek?-kérdeztem.

-Azt javasolod, hogy gyártsunk le egy halom csecsebecsét, és kezdjük el árulni őket?-kérdezte Suzume.

-Oh, nem. Magyarországra megyek, és csinálunk egy magyar-japán csúcstalálkozót-mondtam.

-Két kérdésem van: egy, ki megy oda? A kormányzó vagy a császárnő? Két híresség vagy egyben. És a másik, igazán mire lenne jó?-kérdezte Nao.

-Először is, miért nem lehetek kettő az egyben? Másodszor pedig csak szeretném a magyar népnek megmutatni, hogy attól, hogy már Japán közéleti központja is, még van bőven itt magyarság. Meg én esküszöm, kéne valami még karácsony előtt, ami segítene a mentális állapotomon. Elismerem, a tegnapi túrán végre kiengedhettem a frusztrációm, de kéne még valami, ahol emellé még nem kell a vért mosni a kardomról-mondtam.

-Megértem. Mindenki sokat veszített, kivéve Fanni, én, és persze Sára, aki az egyetlen, aki nyert valamit ebből az egész katasztrófából, és te még pluszban helyt is álltál, mint vezér és reménysugár. Én támogatom a magyar túrádat. Küldjük a minisztertanács elé?-kérdezte Hanna.

-Nem kell, tanárnő. Ha a császárnő menni akar, megy is maga. Már csak szólni kell a gazdaságiaknak, hogy vegyenek fel valami kínai vállalatot, hogy gyártsa le a kitűzőket és egyebeket. Tudja a magyar nép, hogy a Horthy él!-jelentette ki Naramo.

-Huh, valaki nagyon fel van spirázva az ötlettől...-jegyezte meg Riko.

-Egyébként csak azért jöttetek, hogy kiderítsétek, mit csináltam Amerikában?-kérdeztem.

-Hát... Ja-mondta Riku.

-Szerintem így is eleget tudtok az én kis nebraskai kalandomról, szóval gondolom, mindenkinek megvan a maga dolga a délelőttre-mondtam.

Mind megértették, mire célzok, és leléptek. De most, hogy a magyar visit meg fog valósulni, munkához látott a minisztertanács. A magyar kormány több, mint boldog volt, hogy egy ilyen kaliberű és hírhedt államfő látogat Budapestre, és már a fél várost lezárták december 5-6.-ra, amikorra időzítettük a látogatást. Nem véletlenül. A merchandise le lett gyártva Kínában, és amikor megláttam az árat, elképedtem. A szállítás drágább, mint az áru. Úgy látszik, hetven év után újra a japánok nyerészkednek a kínaiakon. Pedig tízezres nagyságrendben volt kitűző, vászonzsák, kulacs, tornazsák, de még ezdőszettből is lett vagy kétezer. És hogy mi lesz ezzel a tömeges olcsó cuccal? Szétosztjuk egy közösségi fórumon. Hagyjuk, hogy a nép kérdezzen. Tökéletes imázsépítésre, és még néhány mém is születhet belőle. És miután minden el lett rendezve, felszálltam a repülőre a nagyherceggel, a külügyminiszterrel, és a személyi testőrömmel, avagy a védelmi miniszterrel.

-Irány haza. Majd meglátogatom a szüleimet és a volt osztálytársaimat. Jól felvágok nekik-mondta Soma.

-Soma, moderáld magad. De azért el kell ismerni, én is felvágtam a tavalyi osztálytalálkozón a tanárképzős osztálytársaimnak-mondta Hanna.

-Nekem nem maradt kinek felvágni, szóval oda megyek, ahova te, Ayumi-mondta Yor.

-Mindenkit a maga ötleteire fogok hagyni holnap, mivel a miniszterelnök úr történetesen meghívott a parlamentbe beszédet mondani, és még várostúrát is akarnak nekem tartani. Nem mintha valaki miatt nem ismerném a várost...-kacsintottam Somára.