Vadvér (Carmen x Ambrózy báró esetei ff.)

Prológus

-Pucoljátok ki a helyet, és ne hagyjatok nyomot! - morogta egy mély hang egy házfal takarásában, csak a hosszúra nyúlt árnyéka látszott a gyér utcai világításban. Ambrózy Richárd, magánzódetektív csak fél füllel hallotta ezt a mondatot, de mégis mélyen elraktározta az agyában. Olyan tapasztalattal rendelkezett már, hogy tudta, milyen mondatfoszlányok, tekintetek, mozdulatok rejtenek magukban veszélyt. És ez olyan volt.
A báró továbbkopogtatott a macskaköves utcán, és elégedetten, de visszafogottan elmosolyodott, amikor megpillantotta a spanyolországi Ambrózy-kúriát. A házban világosság volt, ami megmelengette az ő fagyos szívét is. Milike és Agáta mama, Márikával együtt bizonyosan pompás vacsorával várják, valami jó magyarossal, mert bár még csak pár napja voltak a festői szépségű Spanyolországban, a báró kényes hasát máris megülte a spanyol konyha.
-Jó estét! - kiáltott be Richárd a házba, mire Mili a karjába rohant, és úgy ölelte a bárót, mintha egy éve nem látta volna.
-Richárd, hol késlekedett maga oly soká? Agáta mama és én majd' megvesztünk az aggodalomtól! - hadarta az ifjú báróné. Richárd úgy szerette ezt a lobbanékony kislányt, mintha mindig is hozzátartozott volna, és talán tényleg mindig is a része volt, hiszen mindenben kiegészítették egymást.
-Szerencséje van, Richárd, hogy a Jóisten meghallgatott és nem futott bele egy spanyol banditába - tette keresztbe a kezét méltóságteljesen maga előtt Agáta mama.
-,, Ami azt illeti, majdnem belefutottam" - futott át a gondolat Richárd agyán, de az arca meg sem rezdült. - Kézcsókolom, kedves mama! - csókolt kezet a nőnek Richárd.

Asztalhoz ültek, Márika felszolgálta a gulyáslevest és a kacsacombot lila káposztával, miközben Mili elfeledve iménti ijedtségét, ragyogó szemekkel kezdett mesélni.
-Holnap megyünk el Márikával ruhát szabatni Katarina és José eljegyzési partijára, magának is kéne szereznie egy új öltönyt!
-Mélyen megsérteném az érzéseiket, ha gyomorproblémákra hivatkozva kihagynám a partit? Az esküvő is elég felhajtás lesz - sóhajtott fel Richárd gondterhelten.
-Az enyéimet mindenképpen - húzta fel az orrát Mili. -Nem azért jöttünk el, 1 teljes hónapra Magyarországról, hogy itthon gubbasszon. Kell egy kis kapcsolódás, távol a bűntől és a gyilkosságoktól, nem igaz, Agáta mama? - mosolygott kedvesen a nőre a lány, Agáta pedig elvette a monoklit a szemétől, amivel az újságot olvasta.
-Így van. A lapok egy ebben a kisvárosban híres cirkusz érdemeit dicsérik, kiváló szórakozás lenne!
Richárd ezt a mondatot már nem hallotta, figyelme leragadt Mili szavainál, és bár senki nem hallotta, maga elé ezt dörmögte:
-Attól tartok, hogy épp most estünk bele a bűn fészkébe.