A tetoválások mögött

3. fejezet

Reggel megpróbáltam nem belegondolni milyen nap is van és gyorsan összeszedni magam. A nap már csak azért is különös volt, mert az autókat nem csupán a verseny miatt imádtam, hanem a sebesség és az adrenalin miatt is.
Ezért nem foglalkoztam azzal ,hogy  idegen Alex és a versenyzős Alex egy és ugyan az-e  — most inkább a versenyre várakozás izgatott.

Készítettem egy gyors reggelit, majd összekészülődtem ,hogy elinduljak Hannahért és elvigyük egy utolsó átnézésre a kocsit Benhez.
Az út tele volt izgalmakkal: minden egyes piros lámpánál eszembe jutott Alex zöld Suprája, és hogy vajon tényleg ő lenne az, akivel versenyeznem kell. Ahogy közeledtem Hannahoz, már örjöngött bennem a versenyszellem és a kíváncsiság.

Megérkezve hamar beugrott Hannah is. Az ő lelkesedése mindig kicsit lenyugtatott.

-Szia! Már vártalak! Készülj fel, ma este sokan lesznek itt!

-Szia ! Igen, tudom – mondtam neki sietve. – Azt hiszem, hogy Alex valójában… hát igen…

-Alex? Mondd el már! – kérdezte izgatottan.

-Az idegen fickó, akivel tegnap találkoztam… Ő lehet ,hogy az ellenfelem lesz, de lehet csak bebeszélem magamnak.

Hannah arca elkomorult.

-Hmmm… hallottam pletykákat arról akivel versenyzel. Ő egy nagy népszerűségnek örvendő srác. De azt mondják róla, hogy nem szeret veszíteni…

-Ja, azt hiszem én sem – mosolyogtam kissé kihívóan – jöhet bármilyen kihívás!

A nap hátralévő része feszülten telt el: minden szavam ezúttal csak az autók körül forgott; edzettem magamat mentálisan arra az éjszakai meccsre. Miközben előkészítettem a Nissan GTR-t az adrenalin folydogált ereimben, az üzemanyag dübörgött a mellkasomban; tisztában voltam vele: ez nemcsak egy egyszerű autóverseny lesz.

Este végre odaérkeztünk a versenypályára, ahol már gyülekeztek az autósok és a közönség is izgatottan várta az este eseményeit. A hangulat forróvá vált; motorok duruzsoltak valamint barátok szurkoltak egymásnak. Éppen mikor körülnéztem feltűnt nekem Alex zöld Supra-ja — ott állt a maga tökéletességében.

A szívem hevesebben kezdett verni ahogy oda léptem.

- Üdv újra! – mosolygott rám Alex; tisztán látni lehetett rajta, hogy magabiztos.

- Szia! Tehát tényleg te vagy az ? - kérdeztem próbálva kontrollálni a hangomat.

- Igen… - válaszolt úgy tűnt valami feszültség ült ki mindkettőnk arcára - Reméltem ,hogy elfogadod a kihívást. Készen állsz? Nyújtotta a kezét egy barátságos kézfogásra.

- Mindig készen állok – feleltem keményen ,majd Alex a fülembe suttogott:

-Reméltem is Grace. Magabiztos mosoly terült el az arcán.

Honnan tudja a nevem,  én nem így mutatkoztam be neki.

Beültünk az autókba, majd a rajthoz álltunk, Hannah már a fülembe duruzsolt ,hogy ne foglalkozzak azzal ,hogy  tetkós Alex és Alex a verseny kihívó ugyan az.

Akkor induljunk 3, 2, 1 RAJT!

1 kör, de ez olyan pálya ahol egy rossz mozdulat és nagy baj is lehet. Alexxel egymás előzgetve mentünk egészen az utolsó kanyarig. A kanyar előtt megelőztem, majd már csak kicsi választott el a céltól Hannah már ünnepelt a fülembe, de én vissza néztem a visszapillantóba és akkor láttam meg....