One of the Boys

Út

Louis's pov

Lassan nyitogatom a szemeimet, a sötét szobában nem látok semmit, csak próbálom kipislogni a szememből az álmosságot. A hátamon fekszek, Harry nincs a mellkasomon, ezért kinyújtom magam mellé a kezemet. Harry nincs itt, a helye pedig teljesen kihűlt már. Az éjjeliszekrény felé fordulok és meglepődök, hogy a telefonom még csak kilenc órát mutat.

Lassan kimászok az ágyból és kimegyek a szobából. Mindenki a konyhában van, Harryvel együtt. Ezek szerint senki sem ment haza tegnap este.

-Jó reggelt csipkerózsika! - mondja Zayn amint meglát engem.

Liam ölében ül, egy tányérból eszik a palacsintát, amit Harry süt még mindig a főzőlapnál állva - Nektek is. - válaszolom és odamegyek Harryhez, átölelem a derekát és egy puszit adok neki az arcára - Jó reggelt, bébi. Jól vagy?

-Hogy jól van-e? - nevet Zayn - Az esti nyögések és a "dugj meg" meg az "enyém vagy" mondatok szerintem éppen elegek ahhoz, hogy mindenki tudja, hogy mennyire jól van Harry.

Harry szemei elkerekednek ahogy feléjük fordul és az egész arca elvörösödik, miközben beletúr a hajába. Én csak büszkén kihúzom magam mellette és egy elégedett mosoly terül szét az arcomon.

Harry visszafordul a serpenyőhöz és a palacsintákat forgatja meg benne - Ezért csinálok nektek reggelit...? - kérdi és megrázza a fejét.

Mellé állok és a fenekére csúsztatom a kezemet, egy kicsit belemarkolok - Mindenkinek tudnia kell, hogy az enyém vagy, bébi. - mondom halkan.

-Légyszi srácok... Elég volt egyszer végighallgatni. - mondja Niall.

-Talán Amber hangja nem nyomta el Harry nyögéseit? - egy kicsit kötekszem vele, ha már félbeszakított.

-Ő tud csendben is lenni. - válaszolja.

-Akkor valamit nagyon rosszul csinálsz. Harry ha akart volna, akkor sem tudott volna csendben maradni. - mondom és újra egy öntelt mosoly terül el az arcomon.

Niall csendben marad és Amber felé fordul, aki az arcára teszi a kezét - Ne hallgass rá, maci. Nagyon is jól csinálod. - mondja és egy puszit ad a szájára.

Fura így látni őket. Ha belegondolok, hogy Amber szája milyen helyeken járt... nem hiába nem csókoltam meg senkit soha. Persze Harry a kivétel, de ha belegondolok, hogy Zaynnel... és ő milyen helyeken járt... inkább nem gondolok bele.

-Igen maci, nagyon jó vagy. - gúnyolódok játékosan, de Niall csak megforgatja a szemét.

Harry már lerakta a palacsintával teli tányért az asztalra és leült a két pár közé.

-Gyere inkább enni, te csődör! - mondja Zayn teli szájjal.

Nevetve rázom meg a fejem és leülök. Az egész reggeli alatt csipkelődünk egymással, de jobb nem is lehetne ez a reggel. Miután mindenki elment, Harryvel nekilátunk bepakolni a bőröndöket.

-Nekem nem elég egy bőrönd...Lou! - mondja Harry szenvedve, a bőrönd tetején ül, úgy próbálja behúzni a cipzárt.

-Minek akarsz ennyi ruhát hozni? - kérdem értetlenkedve - Ahogy megérkezünk a szállásra, úgyis leveszem rólad. - mondom, de odamegyek hozzá segíteni.

-Jó, tudom, de ha megyünk valahova akkor fel kell vennem valamit. Nem lehetek egy hétig minden egyes nap ugyanabban a ruhában.

-Engem nem zavarna. - válaszolom nevetve. Tudom, hogy Harry mennyire ad az öltözködésére - Ha gondolod, van még egy nagyobb táskám a mosókonyhában, abba pakolhatsz még és akkor nem kell bőrönd.