Sekina élete tökéletesen unalmas volt.
Bár az otthonban, ahol nevelkedett, nem volt nehézségektől mentes az élete, hiszen különleges külseje, ezüstfehér haja, félig vörös, félig lila szeme, és törékeny testalkata miatt sokszor piszkálták, ez mégis...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Minden olyan üres volt.
Minden olyan nehéz volt. Reggel azután a pillanat után hogy kinyitotta a szemét, minden feladata olyan volt, mintha ezer tonnás súlyokat kellene egy dombra felfelé gurítania, de minden alkalommal mikor felért, az visszagurult, és nagyobb lett.
Nehezére esett kikelni az ágyból, felöltözni, elkészíteni Adra reggeli kávéját, reggelit csinálni neki, felcaflatni az emeletre hozzá hogy felébressze... Minden olyan sok erőt igényelt és semmihez sem volt kedve... Csak feküdni akart és aludni. Örökre. Amikor alszik senki sem bántja, nincsenek elvárások, nincsenek mások, csak ő... És a kikapcsolódás.
Ahogy kedvetlenül benyitott a férfihoz, meglepetésére az már az ágyban ülve telefonozott.
– Meghoztam a kávéját uram – nyújtotta át neki két remegő kézzel fogva a bögrét.
Bár mind a tíz ujjával tartotta, még ígyis kihívás volt nem elejtenie a kávét, ugyanis ami kellemetlen meglepetés volt az egész borzalom után, hogy csupán az adrenalintól nem érzékelte a szörnyű fájdalmat a kezében ahogy megmozdítja kicsit is, és alig bírta behajlítani az ujjait. Ahhoz hogy ökölbe szorítsa a kezét, az egész felsőtestének meg kellett remegnie az erőlködéstől.
A férfi ügyet sem vetve Sekinára vette ki a kezéből az italt, és csupán egy pillantást szánt a fiú kötéseire, amiken az éjszaka folyamán már átsejlett vére bíboros árnyalata.
Ahogyan reggeli italát kortyolgatta egyetlen szót sem szentelt a szolgájának, még a szokásos dolgokat se... Pedig a kávéját mindig megköszönte, mindig tiszteletteljesen bánt vele, és a legalapadd dolgokat, mint egy jó reggelt, még a legmélyebb álmaiból felébresztve is szokta mondani.
Habár az is igaz, hogy általában ilyenkor még javában az álmok földjén szokott járni, soha nem volt rá példa hogy így felkeljen. Bizonyára nem aludt valami jól.
Mivel nem mondott semmit, még mikor Sekina megkérdezte mit tegyen sem, a kissé kimerült fiú csak bizonytalanul álldogált egyik lábáról a másikra, de nem mert bármit tenni. Ha nem jó amit csinál, akkor biztosan szólni fog, de ha parancs nélkül csinál valami rosszat akkor biztos hogy csak ront az eleve kilátástalan helyzetén.
Ahogy lassan megitta kávéját, fáradtan sóhajtva letette a bögrét maga mellé az éjjeliszekrényre, ahol ott hevert az elsősegélydoboz is.
– Mutasd a kezed – parancsolta színtelenül, mire Sekina azonnal elé nyújtotta tenyerét. – Ezt újra kell kötni. Le tudod szedni egyedül amíg felöltözök?
– Igen uram... – bólintott bizonytalanul. Bizonyára fájni fog neki, de legalább egy kicsit szeretett volna valami parancsot rendesen teljesíteni.
Adra kócos hajába túrva rendezte kicsit összébb tincseit ahogyan felemelkedett az ágyból és boxerében elindult a ruhásszekrénye felé, Sekina pedig elkezdte lehámozni a kezéről a kötéseket, ami a vártnál némileg egyszerűbb feladatnak bizonyult, mivel meglepetésére hiába volt teljesen véres a steril lap amit a férfi a sebére tett előző nap, egyáltalán nem ragadt bele a vágásokba, így lényegesen könnyebb dolga volt, és pontosan addigra végzet mire a gazdája is felöltözött elegáns, fekete ruháiba, és a vállánál fogva leültette a fiút az ágyra, majd szó nélkül, komor tekintettel lefertőtlenítette, bekente valamivel, majd újrakötözte a sérülést.
