Két szív útvesztője ^Alastor x Oc^

「4.Rész」

Natasha az éjszaka közepén felébredt. De mivel nem nagyon tudott vissza aludni úgy gondolta ,hogy kimegy a konyhába vízért. A széket lassan elvitte az ajtótól majd azt kinyitva halkan távozott a szobából. Csak a hold beszűrődött fényei világították meg a helységet. A lány óvatosan lépkedett ,hogy a padló recsegése ne keltse fel Alastort. Végig menve a folyosón nézte szemügymre a falon lévő képeket. Tájképtől kezdve egészen a családi képekig volt minden, voltak már kissé szakadt,régebbi képek és voltak olyanok is amik nem rég készülhettek.

—Hm?—Nézett vissza a folyosó végére Natasha mikor kisebb mozgást látott a távolból.—Hát ez fura.—Ért ki a konyhába majd körbenézve nem látott senkit. De végül csak legyintett rá egyet és kivéve a poharat itta vizét.

Miután végzet gondolta ,hogy körbenéz egy kicsit hamár nem tud aludni. Ahogy haladt körbe a lakásban észre vett egy zárt ajtót amit furcsált. Ugyanis minden ajtó tárva nyitva volt, Alastor szobáját is beleértve. Mivel a lányt furta a kiváncsiság így elszánta magát arra ,hogy bemenjen a férfi szobájába és kihozza onnan a kulcsot. Beérve a hálóba pillantotta meg Alastort ahogy békésen alszik. Halkan kinyitott minden szekrényt és fiókot mire megtalálta az éjjeliszekrényében. Szemét nem vette le a férfiról ,tudta ,hogy alszik de mégis azt érezte ,hogy figyelik őt amit furcsált. Amint kiért a szobából már sietett is a másikhoz. Lassan a zárba tette a kulcsot és elfordította. Belépve pedig a korong sötétség és vérszag fogadta. A falat tapogatva próbálta megkeresni a kapcsolót mire érzete ,hogy belenyúlt valamibe. Több hónapos vér tapadt kezére ami nem épp volt gusztusos. Ezt követően pedig Natasha a fürdőbe vette az irányt, minnél hamarabb leakarta mosni a ragacsos folyadékot a kézfejéről. Vissza fele pedig megtalálta a zseblámpát ami a folyosón lévő kis szekrényen díszelget. Miután újra a szobába ért felkapcsolva a lámpáját nézett körbe, a szoba ajtaját pedig becsukta. Megnézve a falon látta meg ahogy különféle szimbólumok vannak vérrel felfestve amibe az egyikbe bele is nyúlt. Oldalra fordulva pedig már egy nagy pentagram volt felfestve ,felette egy fordított keresztel.

—Szóval hisz a mágiában...—Vakarta meg fejét.—Eléggé érdekes egy férfi. Az lenne a csoda ha működne is egyáltalán.—Haladt tovább mire egy asztalba ütközött. Meglepetésére ez már tisztább volt mint a fal. Lapok és képek voltak szanaszét rajta. Felette pedig különböző újságból kivágott cikkek. —Mi a- —Tépte le az egyiket mikor meglátta rajta az Oroszország nevét. Miután elolvasta a cikket szemei nagyobbak lettek. Az állt rajta ,hogy mennyi időbe is tellett nekik elfogni végre a férfiak gyilkosát.—Ez kutat utánnam?— Emelte fel az asztalán lévő képét ahol épp munkahelyén beszélget kollégájával.—Várjál már, ez tegnap készült!— Akadt ki mire eszébe jutott ,hogy csöndbe kéne lennie. Mély levegőt véve letette a cuccokat és tovább keresgélt. Puskák és kitömött állat fejek voltak még a falon, alatta pedig egy könyvespolc helyezkedett el. A legtöbb könyv poros volt és kopott, mintha már itt lennének pár éve. De voltak azért érdekesek is: Fekete mágia, Vodoo mágia ismerete, Démonok története és ereje.—Ch, ez mind mendemonda hallod-e.—Vette kezébe az egyiket.—"Túlvilági erők hátránya."? Ez egy faszság.—Nyitotta volna ki mire erősen égni kezdett a keze. Eldobva a könyvet hátrált el és a kezére fogva próbálta enyhíteni a fájdalamat.

—Én ahhoz nem nyúlnék a helyedben.—Ütközött a férfi mellkasának mire hátra fordulva megpillantotta piros íriszeit.—Nem mondták még el neked ,hogy másnak a lakásába nem kutatunk? —Ragatta meg csuklójánál és közelebb hajolt hozzá. Natasha csak ijedten nézett rá, nem gondolta ,hogy felfog kelni. Ráadásul nem is hallotta ahogy kinyitotta az ajtót. Alastor kissé ideges volt, nem szerette ha a szobájában kutakodnak. Viszont mikor megpillantotta a lány csuklóját ,közelebbről is megakarta nézni amit Natasha kihasznált. Kirántotta magát a férfi szorításából majd az asztalon lévő kést a térdébe szúrta.

—Menj a pokolba! Te őrültebb vagy mint én.—Kerülte ki de Alastor utána nyúlt és megragatta a ruhadarabnak az ujját.

—Most meg hová mész? Takaríts fel magad után!—Nézett rá dühösen, de Natasha tovább ment. Elszakította a pizsoma ujját és kirohanva a szobából egyből becsapta az ajtót és kulcsra zárta azt. Kapkodva ment el cuccaiért és kabátjáért. Tudta ha most nem megy el akkor már soha többé nem fogja látni a napot. Felkapva kabátját már a főbejárathoz sietett mire érezte ,hogy valami lefogja. Csuklóján érezte az erős szorítást de hátra nézve nem látott semmit. Már kétségbe esve rángatta kezét ami egy miniméretert sem moccant. Hallotta ahogy Alastor szinte már püföli az ajtót amit a lélek tartottössze. Körbe nézve pedig meglátta a férfi árnyékát a falon aki csak mosolyogva fogta a lány árnyékának kezét.

—Nem,nem,nem.—Kezdett el gondolkozni  miközben a bezárt ajtót figyelte.—Hol van!?—Jutott eszébe a zseblámpa ami a padlón volt nem messze tőle. Natasha úgy nyújtózkodott érte mintha csak az életén múlott volna.

—Hol vagy kedvesem?—Hallotta meg Alastort akinek idővel sikerült letörnie a zárat. Natasha már kétségbe esve érte el a zseblámpát és fordította el azt az árnyék felé ami el is tűnt. A lány a padlóra esett de próbált olyan gyorsan felállni ahogy csak tudott. Natasha már hallotta a férfi lépteit mikor kirohant az ajtón. De abba nem gondolt bele ,hogy lőni is fog. Alastor lakása kicsit távol van a várostól ezért nem nagyon lehetett hallani a puska hangot.

—A kurva életbe!—Ordított fel Natasha és meglőtt karjával nem foglalkozva futott tovább. Elbujt egy fa tövében és halkan várt. Táskájában még volt egy kése amit felhasználhatott, még ha nem is megállítani de lelassítani tökéletes volt erre.

—Válassz ,kedvesem.—Nevetett fel a férfi miközben fegyverébe rakta töltényét.—Vagy előjössz és elfelejted azt amit láttál egy életre. Vagy tovább fogsz futni mint egy kis őzike aki arra vár ,hogy levadásszam.

—Én inkább mentem az életem.—Dobta el kését ami Alastor bokájába landolt. Natashának nem kellett sok idő ahhoz ,hogy elfusson amíg lehet. A férfi lába pedig feladta a harcot. Tudta ,hogy két lyukkal a lábában már nem tudná utolérni a lányt. Alastor még nézi egy darabig ahogy menekül előle majd egy nagy mosoly jelenik meg arcán.

—Akkor a vadászat elkezdődött...—Nézett árnyékára majd egy biccentéssel jelezte neki ,hogy kövesse.

...

—Nem hiszem el...—Próbálta bele rakni a kulcsot a zárba de ahhoz már túlságosan fáradt volt.—Jesszus.—Jött be a lakásba majd az ajtónak nekidőlve csúszott le.—Ezért nem szeretem azt ha túlságosan bele élem magam a gyilkolászásba. Csak bele megyek utánna a hülyeségbe.—Fogta meg a fejét mire észre vette ,hogy keze még mindig nincs ellátva. Mély levegőt véve állt fel a földről és ment be a fürdőbe. Rá fél óra múlva pedig ,nagy kínlódások között de kitudta szedni a puskagolyókat. Miután elládta karját csak a csuklóját tudta nézni. Még mindig nem értette ,hogy  amikor ki akarta nyitni a könyvet akkor miért égette meg a kezét. De ahogy jobban megnézte annál inkább rajzolódott ki valamilyen minta.—"Valami furcsa benne csak tudnám mi az."—Jutott eszébe áldozatával való beszélgetése.—Szóval erre célzott.—Mosolyodott el majd szobájába sietve az asztalán lévő összes képet megnézte. —Itt...itt...meg itt is.—Vette észre a képei nagy részén Alastort de ha nem is teljes nagyságában de észre lehetett venni néhány testrészét.—Egy sorozatgyilkos, aki felfedezte a fekete mágia használatát... és utánnam nyomoz.—Jutott eszébe valami majd fiókjából kiszedve az eddigi újság cikkeket megkereste azt ami neki kellett.—Itt van! "Gyilkossági kisérlet volt New Orleans-ban ahol a studióban próbálták megölni az akkori főnököt. A férfi emlékvesztése miatt nem lett meg az igazi tettes de ennek ellenére két gyanusított is lett."—Olvasta el a cikket majd beragták alá Alastor és Jhon képét is.—Hát legyen.—Dobta asztalára az újságot majd egy tőrrel átszúrta Alastor fényképét.—Akkor a vádaszat kezdődik. Hála neked most már újra tudom ,hogy milyen is félni.