Unwritten Pages For You - Íratlan oldalak hozzád

1 rész

Latyakos hideg idő volt mikor elindultam reggel. Nem számítottam, hogy ilyen hirtelen váltani fog az idő és teljes fokozattal őszbe kapcsolunk. Tegnap délután még a kolim mellett levő kis parkban ücsörögtünk Changbinnel és Felixel egy kis pléden és a nap utolsó meleg sugarait élveztük. A szerda egy kegyetlen nap volt mindhármunk számára tele zh-kal. Mióta elkezdődött a suli elég erősen megkérdőjeleztem, hogy biztosan jó szakot választottam-e. Médiakutatást és grafikai tervezést tanulok, és a kvantitatív és kvalitatív kutatási módszerek, illetve a digitális tervezés és szoftverek óra is eléggé kifogott rajtam. Nagyon sokat tanultam rá, az elmúlt pár napot, sőt hetet a könyvtárban töltöttük így hárman. Néha csatlakoztak hozzánk a többiek akár tanulás miatt akár felmentő seregként funkcionálva kávéval és elemózsiával felszerelkezve de volt, amikor csak azért ültek be mert nem volt jobb dolguk.

Amikor először találkoztam Changbinnel teljesen lehengerelt. Minden volt, ami én egyszer akartam lenni. Karizmatikus, okos, vicces, hihetetlen dolgokat vetett papírra – vagy gépre – és nagyon nagyon magabiztos volt. Teljesen véletlen volt, hogy párba kerültünk. Mr. Henderson mindenki nevét bedobta egy kalapba. Minket húzott ki egymás után. Changbin kedves volt, valahogy mindig tudta mit mondjon ahhoz, hogy oldja a feszültséget és ne legyek annyira visszahúzódó. Mire észbe kaptam már együtt ebédeltünk óra után és be nem állt a szánk. Lassan mindenkit megismertem a népes baráti társaságból. Mindenkivel nagyon jól kijöttem mert hihetetlen emberek. Mind olyan kedvesek és empatikusak. Még a morgós Lee Know is egy vajszívű ember, ha jobban megismered. Annyira a szívén viseli mások főleg a barátai sorsát. Ezt hamar megtanultam mikor a termem előtt várt egy esernyővel és egy pulcsival. Jól meg is dorgált, hogy látta ebédnél, hogy nem volt nálam semmi csak egy rövidujjú fodros miniruhában voltam. És hogy már nem nyár van megfogok fázni. Annyira jól esett, hogy így odafigyel rám és gondoskodik rólam. Sosem voltak igaz barátaim, egyetlen emberen kívül. Kira mindig is mellettem állt, és mindig velem volt. Középiskola óta, elválaszthatatlanok voltunk, de másik egyetemre ment, tőlem 3 órányira van így nem egyszerű megoldani a találkozást. Minden nap beszélünk egymással és van mikor videóhívásban maradunk addig amíg a másik el nem alszik. Nehéz nélküle, nem titkolom, hogy nagyon elvoltam veszve mielőtt Changbin felkarolt volna. Nagyon sokat köszönhetek neki és a többieknek is, hogy kérdés nélkül befogadtak. Mindenki annyira kedves volt velem és ott segítettek, ahol csak tudtak. A legkevesebb az volt tőlem, hogy főztem nekik. Nagyon szeretek főzni, de a koliban elég nehéz mivel kevés a hely és ha foglalt mindkét gáz akkor várni kell. Igyekeztem nagy adagokat főzni amikor tudtam és mindenkinek adni belőle. Annyira vágytam rá, hogy tudjak bérelni egy kis lakást a sulitól nem messze. Volt is egy, amit már rég kinéztem, de tudtam, hogy úgy is elfogják csaklizni előlem mivel nincs annyi pénzem. A nyáron, amit összekuporgattam kevés kis pénz mind elment a kocsimra. Régi, ütött kopott kis Suzuki és mivel nem volt pénzem újat venni muszáj voltam megjavítattni. A srácok előszeretettel élnek Elena taxijával így igyekszem mindig tisztán tartania a kocsimat. Valahogy a hetek, hónapok alatt apróságok kerültek bele, illetve rá. Megemlítettem a kedvenc animémet néhány nappal később autó matricákat kaptam a kedvenc karamteremmel. Fahéjas és vaníliás autó illatosítót is kaptam, illetve egy sütőtök illatút is. Imádom az őszt és a karácsonyt, így iszonyúan örültem mindennek. Aztán lett egy csillivilli kormány védőm is és mire észbe kaptam új ülés huzataim voltak, már nem a régi lyukas huzatot kellett igazgatnom, hogy hátha nem látszik a lyuk rajta, ha arrébb húzom. Viszont volt egy ember a baráti társaságban, akin nem tudtam eligazodni. Még pedig Christopher Bang-en. Sose tudtam, mit gondol, mik járnak a fejében vagy épp milyen kedve volt. Még Minhot is könnyebb volt kiismernem ez alatt a rövid idő alatt.

Aztán a fekete leves hétvégén jött, mikor a kis takaros lakást, amit kinéztem magamnak és álmodtam róla, hogy egyszer lesz rá elég pénzem kiadták valaki másnak. Nagyon magam alatt voltam, hiszen rengeteget dolgoztam a nyáron és az egyetem mellett is. Egy újságíró cégnél vagyok médiakutató és apróbb grafikai terveket is elkészíthetek már. Nem keresek túl jól, de mindent félre tettem, amit csak tudtam és így se jutottam előrébb semmivel. Kopogtak a koli szobám ajtaján. Megtöröltem arcomat, reméltem nem látszik annyira, hogy épp az egereket itattam.