Ha én fűz fa volnék, szélben lengedeznék.
A fölben állnék, tán 100 évig is.
Ágaimon, madarak serege dalolna.
A lombom fészkek ezreit rejtené.
Szomorúan nézném ahogy a gyermekek nevetése száll.
És csak nézném, ahogy én mindenből ki maradok, halálom napjáig.
A szerelmes párok, mindig alattam ülnek.
Csak nézhetem őket, s közben vágyakozhatok, hogy ne maradnék ki mindenből
Csak csendesen nézem, ahogy a föld elpusztúl a zsivány emberek gonoszságaitól, remélem, egyszer elalszok, és ez úttal nem kelek fel.
(Tudom, rövid, de,......valahogy vissza szereztem a Wattpad fiókom mivel valami történt + az iskola elkezdődött...remélem tetszett a vers. Legyen a legszebb napotok, halihó)
