Milyen érzés felébredni egy rossz álomból...? Talán mindannyian éltünk már át ilyet. Ahogyan az ébrenlét és álomvilág homályos határán állva rájövünk szépen lassan, hogy amit átéltünk az nem történhetett meg.
Nem történhetett meg, hiszen szürreális az egész.
Nem történhetett meg, hiszen ilyen velünk elő sem fordulhat a valóságban.
Nem történhetett meg, hiszen nem ilyenek vagyunk, nem ilyen a mi kis világunk: mindez a legmesszebb áll a realitástól.
Ekkor fellélegzünk. Megnyugszunk. Hunyorogva kinyitjuk a szemünket, és az ablakon át beszökő reggeli világosságban számba vesszük sorban, amit a pihe-puha ágyikónkból látunk.
Néhány kedves kép az éjjeli szekrényen, egy apró (inkább csak díszként funkcionáló) könyvespolc, egy pipere-asztal, a gardróbunk ajtaja, ami megannyi kincshez vezet, egy aranyos kis állólámpa, mellette egy hanyagul odavetett dress a hozzá illő elegáns stilettoval és helyes kis táskával.
De mégis mit keres az ott?
És ekkor jön a felismerés. Elemi erővel érkezik.
Nem álom volt!
YOU ARE READING
Be You. Do You. For You.
General FictionMilyen érzés felébredni egy rossz álomból...? Fellélegzés. Csak álmodtam. Itt vagyok. Nincs baj. Milyen érzés ráeszmélni, hogy nem csak álom volt...? Na az: fáj! Az írásom egy kiváló család "meleg fészkéből" kipottyanó, önmagát kereső, hatalmas hib...
