Lelki sebesült

Azon a napon...

Azt mondják a lelki sebesült embereket nem lehet meggyógyítani, megmenteni. Lehet, hogy hazugság, lehet nem. Bár én sem vagyok ezekben biztos.
A napokban pszichológushoz kezdtem járni. Mindig egy idős, kedves, olyan magabiztos nővel szoktam beszélgetni. Néha az érzéseimet, gondolataimat mesélem el, de néha a munkáról a családi háttér történetekbe esünk. Szeretek vele beszélgetni.
Csak a napokban egy másik, nem megszokott időpontot kértem, mert az az időpont, ami megszokott volt, nem volt egészen jó nekem. A túlóra miatt csak esti időtájban tudtam jelentkezni.
A pszichológián egy kicsit fiatalabb, olyan ötvenes éveit élő, hideg tekintetű asszony fogadott.
Bemenetem hozzá, majd mindent az elején kezdtem mesélni. A bemutatkozáson túl estünk. A nő egy űrlapot töltögetett papír alapon. Én a kanapén feküdtem, úgy meséltem el mindent, ami a napokban nyomasztó volt.
- És mégis mennyire örül a családja a viselkedésének? - kérdezte a nő.
- Nos, nekem még nincs családom!- válaszoltam - De a menhelyen akarok majd kutyát venni! Már rég volt házi állatom!
Az asszony csak tovább írta az űrlapot. Rám nézett, majd tovább írt. Végül egy komolyabb kérdést vetett fel:
- Mégis mikor akar maga kapcsolatot teremteni más emberekkel? Mi van a szüleivel, a testvéreivel? Nem is tetszik magának senki? Nem akar közösségbe menni, gyerekekkel játszani? Különcködik az emberektől?
- Különcködni? Nem, én nem csinálom!
Igazából de!
Pont ezt csinálom.
Mint ha évezredeken át csak a saját világomban éltem volna, mindenkit hátra hagyva! Páncélként védekezek az idegen társadalom ellen és ezzel csak taszítom magamtól jobban az embereket!
A nő végül kitöltötte az űrlapot. Felém nyújtotta a lapot és a tollat. 
- Itt írja alá! - mondta.
Elolvastam a nyilatkozatot, majd aláírtam. A nő kezet fogott velem és kimentem az ajtón. Hátulról visszakiabált.
- Tessék a jövőben jobban kibontakozni az emberek felé!
Az ajtón távozva elég csúnya vihar támadt a városra, mindenki csak esernyővel futkorászott a kezében.
Nálam nem volt esernyő, így ázottan indultam haza. Az út mellett szép ruhák, táskák, minták, cipők, függöny, kabát, díszes kosár és huzatok helyezkedtek el a kirakatban. Én ott megálltam és figyelni kezdtem.
Gondolkoztam, hogy jövő hét szombaton egy új cikket kell írnom a kirakat vezetőjével. Új sztorinak jó lenne az újságokban. Az ablakon át a saját arcomat láttam még, mint egy tükörben. Elgondolkoztam azon, amit az asszony mondott nekem, mielőtt elmentem volna.

 
Hirtelen villám csattant az égen, majd hatalmas dörgés követte. Gyorsan haza kell hogy érjek, hogy ne legyek holnapra beteg. A tömeg között tolakodtam, hogy a legközelebbi villamost elérjem. Mikor odaértem már elment előttem. 
Már csak gyalog tudtam haza menni, így nem volt más választásom, mint a hosszas út. 
Séta közben már reszketni kezdtem, teljesen átáztam. Gyaloglás közben éreztem, hogy már nem is esik az eső rám.
Felnéztem, majd magam fölött tartva egy fekete esernyővel áll mögöttem egy kabátos férfi. Megfordultam.
Nem volt nagyon magasabb nálam, de annyira idős sem. Olyan velem egy korú lehet. 
- Remélem annyira nem ázott meg a kisasszony! - mondta.
- Köszönöm! - mondtam mosolyogva.
Valahogyan így kezdődött az, hogy valahogyan kapcsolatot kezdtem kialakítani az emberekkel. Egy véletlen találkozás is megpecsételheti azt a pillanatot, amire nem is számítasz!
A férfival pedig hazáig beszélgettem, s ezzel valahogy kinyíltam az emberi közösség elé.  

Sziasztok! Szeretném bemutatni nektek a legelsőnek íródott könyvem bekezdő részét. Ez egy már 3 évvel ezelőtti iskolai projektemhez készült rövid részlet, ami a feladat az volt, hogy 10 meghatározó szó alapján készítsünk el egy rövid történetet. Ez a kis történet lassan a szívemhez nőtt és úgy gondoltam, hogy egy teljes történetet készítek belőle. Nagyon a nulláról indultam, amikor ezt megírtam, ezért számomra nagyon értékes, és remélem nektek is tetszeni fog. A történet eredeti neve is a Lelki sebesült címet kapta, ezért ez semmi változtatáson vagy utómunkán nem esett át 3 év alatt. Hamarosan érkezem az első részével és más projektekkel is. 

Kiky.