Három Lépés III. - Ütközőpálya és megújulás

Vallomások

– Hogy vagy, fiam?

– Szarul. Fáj a fejem és hányingerem van.

– Ez egyáltalán nem lep meg. Azok után, amit hallottam, nem voltál szép állapotban akkor voltál, amikor hazahoztak.

– Sajnálom, apa... Nem akartam csalódást okozni... én csak...

– Nem okoztál csalódást. Tudok az üzenetről. Bastion elmondta. Azt hiszem, ezután bárki kiborult volna.

– Várjunk csak egy kicsit! Azt mondtad, Bastion?! Honnan tud ő erről? Nem mondtam...

– Neki nem. De Harmadiknak megmutattad. Ő pedig előzékenyen felvilágosította Bastiont.

– Remek... már senki titoktartásában sem bízhat az ember. Azt hiszem, lesz miről elbeszélgetnem Harmadikkal...

– Így jár az, aki részegen mutogat ilyen üzeneteket. Aggódni fognak érte, és megpróbálnak segíteni rajta. Tudom, hogy nem akarod ezt hallani, sem most sem máskor, talán még elárultnak is érzed magad, de az igazság az, hogy én örülök, hogy Lexington nem tartotta meg magának ezt a titkot. Hálás vagyok, hogy nem hagy egyedül szenvedni, és azért is, hogy volt mersze beismerni, hogy ebben segítségre szorulsz, mert ő nem elég, hogy mindent megoldjon. Egyébként, itt van most a telefonod? Én is hallani akarom.

– Miért? – Ellenségesebb lett a hangja. – Esetleg tényleg titkolsz valamit?

– Mit titkolnék? Egyszerűen csak hallani akarom azt az üzenetet, ami ennyire kiborított. Ami után egyáltalán mérlegelni kezdesz egy ekkora baromságot, hogy igaz lehet.

– Tessék, itt van.

– Egy jóakarója vagyok. Van pár dolog, amiről feltétlenül tudnia kell. A merényletet, amiben elvesztette a szüleit, Luther rendelte meg. Az én dolgom volt, hogy leszállítsam neki. Megtettem. És mivel féltem tőle, nem mondtam el eddig. De most már itt az ideje véget vetni az uralmának, ezért tudnia kellett, hogy tehessen ellene.

– Hát ez így valóban elég rosszul hangzik. Megértem, hogy miért gondolkoztatott el. Tényleg úgy hangzik, hogy lerántja leplet rólam és a mocskos titkaimról. De fiam, elég okosnak tartalak arra, hogy átlásd a képtelenségeket is az állítások mögött. Nézzük meg együtt ezeket! Először is, valamilyen furcsa módon kiválasztottalak egy országgal arrébbról. Valahogy kiszúrtalak a diplomata gyerekek közt. Aztán valami megszállott vágyat éreztem, hogy mindenkit megöljek körülötted, csakhogy örökbe fogadhassalak az addigi három gyerekem mellé. Megszerveztem azt a kongresszust, mert akkor már hadd legyen az is az érdemem. Felbéreltem egy félőrültet, vagy kijelöltem a saját embereim közül. Ez mindegy is. Aláaknáztattam egy fél várost, és még én is odamentem, hátha valamelyik bombám a képembe robban... Látod a buktatókat ebben az egészben?

– Hát, így ez tényleg kifejezetten nevetséges...

– Na ugye! És ha már úgyis erről beszélgetünk, nincs kedved elmondani, mégis mit terveztél tenni ellene? Már azon kívül, hogy májkómáig iszod magad...

– Ne gúnyolódj, apa... De ha tudni akarod... Először Félixszel akartam beszélni róla... A bankett után, addigra szedtem össze a bátorságom.

– Félixszel? – Döbbent csend. – Miért épp vele?

– Mert... Mert ő elküldött volna a fészkes fenébe, mondván, hogy lehetek ennyire hülye, hogy egyáltalán fontolóra veszem azt, hogy ilyenekre képes lettél volna. És azt hiszem... arra volt szükségem, hogy ezt a fejemhez vágja, és utána emlékeztessen rá, hogy mennyi mindent tettél értem... Erre lett volna szükségem, hogy eléd tudjak állni, és bocsánatot kérni, elmondani, hogy már nem kételkedem... Csak aztán Félix... – Sírva fakadt.

– Espada... Sajnálom, ha úgy érezted, nem fordulhatsz hozzám ezzel. De máskor mindenképp próbálj meg bízni bennem. Tettem dolgokat, amikre nem vagyok, ezt te is tudod... Ráadásul nagyon sok rosszakaróm van, akik rettennek vissza attól sem, hogy rajtatok keresztül találjanak fogást rajtam.

– Sajnálom, apa... Tudom kellett volna, hogy nem lehet hozzá közöd...

– Ne sajnáld, bárki megingott volna ettől. Bastion is számon kért. Sőt még az az a te Harmadikod is. Szóval, ha előttük tudtam tisztázni magam, bíztam benne, hogy te is hinni fogsz nekem.

– Én... én... hiszek...

– Akkor, ha elég erősnek érzed magad, elmondom, mit tudtam meg a felvételről. Éppen Harmadiktól. És azt is elmondom, mit fogunk csinálni, ha benne vagy.

– Hogy benne-e? Naná! – Megtörölte az orrát és szemét.

– Remek, ezt akartam hallani.