Utolsó Kirándulás-Túlvilag

Álom

Sokfajta túlvilágról hallottam már, azt mondják ott megkapjuk amit megérdemelünk, de én megálmodtam a saját poklomat ami egyedi.
Egy buszon ültem mellettem egy lánnyal és még egy csomó gyerekkel.
- Bújj el különben megtalál!- szólt a lány mire én összekuporadtam és vártam. Kicsivel később egy erősen bizsergő érzésre felkeltem, gondoltam el ment. Mikor felnéztem a lány sajnálva nézett rám.
- Sikerült? -kérdeztem
- Nem. -egy sötét hejre kerültem ami tele volt Velük. Arcuk sima fehér volt testük csillogó fekete, végtagjai hosszúak és a kezeik végén faág mintájában újjak. A lábunknál fekete folyadék hullámzott némán. Ők pedig a bizsergéssel kínoztak, s közben annyit hallottam: csak a lány menthet meg. A hely teteje megnyílt és fény jött át rajta a lány nyúnytotta át felém a kezét rajta, messze volt tőlem mégis elértem. És kisegített onnan.
Újra a buszon voltam, most mellettem egy másik lány ült, őt már ismertem, Csenge volt a neve. Tudtam hogy megint eljön Ő értem ezért magamraterítettem az ablak függönyét. Most sikerült odaérnünk, ott egy terembe kerültem társasjátékokkal, Csengével játszottunk. Itt is jártam már egy másik álmomban. Miután ott végeztünk, a szobánkba mentünk egy szálláson. Nem sokkal később a kirándulás kísérői szóltak hogy megint elmegyünk. Amikor el akartuk hagyni a helyet egy ellenőrző kapun kellett átmenni, gondoltam akkor rámtalálnának Ők, de engem szólítottak hogy átengednek a kapu mellett. Tudtam hogy ez a lány műve ezért beszélni akartam vele.
Csak rá kellett gondolnom, egy tőre kerültem ahol ott volt ő is.
- Már másodjára mentesz meg! Hogy tudnám meghálálni?
- Csak ne kerülj újra bajba.
- Tudod hogy Ő keresni fog addig még le nem visz, és ott is maradok.
- Igen, és mégegyszer már nem is tudlak megmenteni.- ez a mondata után egy percig csend volt.
- Figyelj, ugye nincs is semmi kirándulás? Én nemrég meghaltam, és Ők a pokolba akarnak vinni.
- Szóval rájöttél. A kirándulás amit átélsz, az Utolsó Kirándulás, amit még az előtt megélsz hogy a pokolba vagy a mennybe visznek. Egy utosó darabka az életből, egy plusz kaland. De Ő túl hamar eljött érted, és szerintem nem is a pokolban a helyed, segíteni akartam.
- Köszönöm.... És te, te is meghaltál? - a lány nevetett.
- Én is meghaltam és a pokolba kerültem.
- De miért, pedig nagyon kedves vagy.
- Emberként nem voltam. Tudod a legtöbben háláluk után változnak meg, ...mikor már késő.- mondta lelassulva.
- De valahogyan kijutottál lentről.
- Kijátszottam a rendszert, így tudtalak kihozni téged is.- megint csend lett majd egyszer csak megszólalt.
- Fura hogy először a buszon észre sem vetted hogy elkapott. Bocsi, lehet hogy nem jó emléket idéztem fel benned.
- Nem baj, annyira nem volt rossz.
- Pontosan ez az. Mások ilyenkor a legfájdalmasabb kínokat szenvedik. De te miért nem?
- Talán megkíméltek nekem.
- Nem jellemző Rá, lehet hogy nem érdemelted ki a fájdalmat. Ez az! Ezzel tudjuk bizonyítani hogy nem lent a helyed!- mondta falpattanva.
- De utána hova kerülnék?
- Fel! A mennybe. Ahol mindenki boldogan él.
- Én nem lennék olyan boldog.
- Miért?
- Te egyedül lennél. Itt maradok veled, a kirándulásra már úgysincs értelme visszamennem.
- De akkor tovább üldöznének.
- Nembaj, kicselezzük őket.
- Látod erről beszéltem, kedves vagy, nem idevaló.
- Ahogy te is.- megint csönd lett.
- Akkor is menned kell. Neked ott a helyed.
- Akkor gyere velem. Rád sem kéne hatnia a kínzásnak ha ilyen vagy.
- Már mondtam hogy nekem ez már késő. Az emberi életem alapján ítélnek. Na gyere.- meghúzta a kezemet mire egy irodába kerültünk. A lány beszélt egy szemüveges titkárnővel, ő hozzámküldött egy Őt. Megint éreztem a bizsergő érzést, de most nem kerültem le.
- Igaza van tényleg nem ide való, de magának mi köze hozzá?- kérdezte a nő a lánytól.
- Én csak láttam hogy nem itt kéne lennie.
- És maga miért nincsen a helyén. Őt is nézd át! - szólt Neki aki most a lányhoz ment. A lány megrémülten nézett rám. Elkezdte kínozni, de nem látszott rajta szenvedés. A nő előkeresett néhány iratot.- Te... te a pokolból szöktél! Akkor miért nem érzel semmit?
- Igazam volt! Megjavultál.- mondtam örömömben.
- Ne olyan gyorsan, még nem biztos hogy felmehet. Meg kell kérdeznem a feletteseimet mit tegyek ezügyben.- a vezetékestelevonjához nyúlt ez egy kis beszélgetés múlva hozzánkfordult.- Felvinni őket!- A mennyezeten kék feny világította be és egy fényes helyre kerültünk.
- Sikerült!