As A Thief 《Drew Starkey Ff.》

1.

Forró nyári nap volt. A homlokomról csöpögött az izzadtság és halkan folyt le az arcomon amikor megkaptam az emailt. 1 hónapja, hogy jelentkeztem az Outer Banskbe statisztának és mivel nem kaptam választ azt hittem elutasítottak. De most rákattintok az emailre. Megnyitom és...

- ÚRISTEN!! Úristen, úristen, úristen! - kiáltozom egyfolytában és feltolom a napszemüvegemet a fejemre mire Bonnie a barátnőm riadtan dugja ki a fejét a medencénkből.

- Mit történt? - mászik ki a lépcsőn.

- Megkaptam a szerepet. - állok fel és döbbenten nézek rá. Pár perc csend következik majd ketten egyszerre kezdünk el ugrálni. - Jézusooom! - vihogunk egyszerre.

- És mit mondtak mikor kezdhetsz? - néz bele a telefonomba.

- Nem tudom még nem láttam mit írtak csak, hogy örömmel értesítjük. - vonom meg a vállam mire gyengéden nekem jön vállból.

- Te ribanc. - nevetgél és csípőre teszi a kezét.

- Olvasom, na. Kedves Eva Gray. Ugye... én. Örömmel értesítjük, hogy megkapta az Outer Banks c. televíziósorozatban az 5. nő szerepét.

- Az meg mit jelent?

- Fogalmam sincs biztos valami nő, aki pakolgat valami helyen vagy ilyeneket majd a negyedik évadban.

- Aha.

- A szövegét PDF-ben csatoltuk ahogyan a szerződését is.

- Ezek szerint... lesz szöveged. Elismerésem. Na! Olvasd fel.

Rákattintok a fájlra mire megjelenik a szövegek ami összesen 2 sor.

- ,,Emlékszel Peterkinre? Az apja lőtte le." - gyűjtöm össze minden színészi tudásomat. - Utána jön... Drew Starkey.

- Szóval Drew Starkey... szavakat fog neked mondani? A szemedbe. Miközben a szemedbe néz. Atya-világ. Ehhez most le kell ülnöm.

- Ne már, Bon. Profi színész vagyok.

- Dehogy vagy. Eddig csak reklámokban szerepeltél.

- Jó igaz, de ahhoz, hogy elhiggyék, hogy jó színész vagyok nem szabad oda meg vissza lennem érte.

- Olvasd mit mondd neked.

Végigfutom a szemmem az ő szövegét.

- Hát nem túl kedves dolgokat. ,,Mit mondtál? Mondani akarsz valamit, mi? Hülyeséget pletykálsz a hátam mögött? Miért nem mondod a szemembe? Itt vagyok. Ha valamit mondani akarsz mondd az arcomba!"

- Dögös.

- Nem ez nem dögös... ez... ez...

- Észvesztőn szexi.

- BONNIE!

- Bocs. Tudod, hogy a pszichopata a typeom. Nem tehetek róla. - emeli fel a borospoharát. - De már látom is ahogyan ezeket a szavakat mondja. Istenem. - teszi a szívére a kezét és beleiszik a borospoharába.

- Neked barátod van. - vetem be az aduászt, de sajnos rajta már az sem segít.

- És akkor? - vonja meg a vállát. - Mikoe kezdesz?

- 3 hét múlva. Valószínűleg ilyenkor értesítik a statisztákat.

- Mondd a sorod! - parancsol rám és újból elmondom a már megjegyzett sort.

~

Hihetetlen milyen gyorsan eltelt a három hét. Július közepe van és Bonnieval minden nap elpróbáltuk a soromat. Azt, hogy milyen arcot kell vágnom és mit kell csinálnom. De azért ez teljesen más mint amikor ott leszek éles helyzetben. Miközben ő végig a szemembe néz majd. Ők biztosan hozzászoktak már ehhez, de nekem a reklámokon kívűl még nem volt sok szerepem. Anyu odavitt a forgatási helyszínre majd otthagyott azt, hogy majd jön értem délután. A szívem a torkomban dobogott ahogy beléptem az épületbe ami nem is annyira épület volt inkább egy nagy konténerszerűség.

Már nagyon kellett pisilnem mert otthon elfelejettem elmenni. Egy szűk folyosón sétálok végig ahol ajtók vannak. Egy, csomó ember járkál a folyosón, de nem ismerek fel senkit sem. Mindent vagy semmit alapon benyitok az egyik szobába. Rögtön a fürdőszoba felé veszem az irányt. Elfordítom a zárat és körbenézek. Már éppen a kezemet mosok amikor ajtónyitósát és csukódást hallok.

- Baszki. - tátogom magam elé. Megtörölöm a kezemet és kilépek az ajtón.

És ott állt Ő. Drew Starkey. Teljes gyönyörű pompájában. Csak nadrág volt rajta és cipő. Megdörzsöli feje tetéjét és felém fordul. Még a kilincset fogom és érezem, hogy az egész arcomból kifut a vér.

- Te ki vagy? - kérdezi és mutatóujjával lazán felém mutat.