As A Thief 《Drew Starkey Ff.》

4.

- Te most teljesen komolyan flörtöltél Drew Starkey-val? - hajol bele az arcomba Bonnie majd lelkesen beleharap egy tábla csokiba.

- Nem... flörtöltem. Én csak... nem is tudom. Szimpatizáltunk egymással.

Felvihog mire én is elmosolyodom.

- És elkérte a számodat. Te meg megadtad neki. Jesszus! Ezt mindenkinek elmesélem.

- Ne! - ijedek meg azonnal. Nem akarom, hogy a kapcsolatunk nyilvános legyen. Vagy az a dolog ami köztünk történik.

- Oké. Persze megértem.

Csörög a telefonom. Egymásra nézünk Bonnival. Az arcom hullafehérré változott.

- Még csak fél nap telt el.

- Tudom. - nézem a telefont magam előtt és a számot. Oldara húzom és a fülemhez emelem.

- Haló? - szólok bele.

- Éppen azon gondolkodtam, hogy ki az az ember, akivel meginnék egy turmixot. - szólal meg mély hangján mire a szívem kétszere gyorsasággal kezd el verni.

- Tudtad, hogyha egy pasi aznap hívja fel a csajt amikor az megadta a számát akkor a pasi... - viszem fel a hangsúlyt. Felnézek Bonnira aki csillogó szemekkel néz rám. - Kétségbeesettnek tűnik?

- Ha ha. Szóval?

- Mit szóval? - kérdezek vissza mert még azt sem hallottam amit mondott csak a hangjára figyeltem.

- Eljössz velem turmixozni?

- Andrew Starkey randizni hív? Hmm. Ez egy visszautasíthatatlan ajánlat. - játszok vele. Hallom, hogy mosolyog.

- Valóban?

- Igen.

- Vagyis igen?

- Igen. - ismétlem meg nevetve.

- Mikor lennél szabad? - Mielőtt válaszolnék rögtön utána kérdez. - Mondjuk holnap?

- Hú, valaki nagyon teper.

- Valakiért érdemes teperni, bogaram. - mondja halkan mire a pillangók felalá kezdenek repkedni a hasamban.

- Hánykor? Legyen reggel 9.

- Valaki nagyon teper. - játsza az agyát mire felnevetek.

- Akkor holnap reggel 9.

- Szia.

- Szia. - mondom majd lerakom a telefont. Elmentem a számát Drew-ként. Felnézve látom ahogy Bonnie a szájára tapasztott kézzel lefagyott.

- Most tök komolyan bogaramnak szólított? Irigy vagyok. - temeti az arcába a kezét.

- Majd összehozlak Rudy-val.

- Össze tudsz? - tátja el a száját.

- Sajnos ki kell, hogy ábrándítsalak: Egyszer nem beszéltem vele. - iszok bele a Mochitomba. Éppen a lakásomon vagyunk és csajos estét tartunk. Felemelem a távirányítót és továbbnyomom az Outer Bankset a következő részre.

~

Megbeszéltük, hogy hol találkozunk SMS -be és mindaketten odamentünk. Ő már előbb ott volt mint én. Kiszálltam az Uber-ből ami elhajtott ahogy kiszálltam. Egy csinos nyári virágos toppot meg egy fekete nadrágot vettem fel ahogy ő sem vett fel zakót meg ilyeneket. Egy sima fehér póló volt rajta, farmerkapát meg egy nadrág.

- Nincs meleged?

- Mostmár igen. - nevet és olyan smash arcot vesz fel mint Nyálas Eugén az aranyhajban amikor aranyhaj le akarta csapni egy serpenyővel. Hangosan felnevetek mire pár ember felénk fordul.

- Gyorsan menjünk be. - sürget. Máris hallom az izgatott suttogásokat mögöttünk. Tehát ilyen érzés randizni egy sztárral.  - Mit kérsz inni? - néz rám és olyan közel, hogy érzem a lehelletét a számon ami olyan bódító, hogy pillanatra megszédülök. - Eva! - ébredek fel a hangjára.

- Mangósat. - nyögöm ki de továbbra is csak őt tudom nézni még akkor is amikor leadja a rendelést. Kifizeti majd visszajön.

- Van testvéred? - kérdezi mire válaszolok.

- Nincs. Egyke vagyok.

- Hány éves vagy?

Felnevetek.

- Mi az? - kérdezi és összefonja a szemöldökét.

- Ha elmondom többet szóba sem fogsz állni velem.

- Miért? 14?

- Mi van? Dehogy? Úgy nézek ki mint egy 14 éves? 19 vagyok.

- Nem vészes.

- Több mint 10 év. - emlékeztetem.

- Annyira vicces, hogy te ezt tudtad én meg nem. Hazudtál. - dől hátra döbbenten én pedig egy pillanatra megijedek.

- Nem... én nem... én csak... féltem, hogy elveszítelek.

Olyan hangosan nevet fel, hogy félek mindjárt ledől a székről.

- Ha. Ha. Nagyon vicces volt.

- Ezért jó ha színész vagy.

- Én is színész vagyok. - háborodok fel.

- 2 mondatot mondál abban a sorozatban ahol én vagyok az egyik föszereplő. Azért ez nem nagyon dolog.

- Ne mondd ezt. Bántó. - pislogok sokat, hogy bekönnysedjen a szemem majd amikor olyan fátyolos lesz elfordulok pislogok egyet így mira visszafordulok felé már egy könnycsepp csordul le az arcom.

- Bocsánat. Tényleg... nem gondoltam bele. Neked ez biztos nagyon dolog volt és nem volt szép, hogy...

Ekkor röhögőgörcsöt kapok. Amikor már vagy 20 másodperce nevetek mosolyogva megszólal.

- Jól van mostmár elég lesz. - vigyorog.

- Drágám én is színésznek tanultam. Nekem is mindig ez volt az álmom ahogyan neked. - oktatom ki és amikor felnézek látom, hogy engem néz. Totál OLYAN szemekkel. Olyanokkal amiket nem tudok értelmezni. Felnézek a szempilláim alól. A nevünket kiáltják.

- Drew! - Amikor nem reagál újra megszólítom ezúttal hangosabban. - Drew! - mosolygok mire kitisztul a tekintete feláll és mire visszaér már kezében van a két műanyag pohár.

- Mi a kedvenc filmed? - kérdez újra miközben beleiszik az epres turmixába.

Úgy csinálok mintha gondolkodnék majd megszólalok.

- A kísértetház. - bólintok mire félrenyeli a turmixát és köhögni kezd. Páran felénk néznek. Pár lánynak ki is keregedik a szeme. Máris hallom az "Az ott Drew Starkey?" kérdéseket. A kísértetház egy film. Az egyetlen olyan film ahol Andrewnak szexjelente volt. És én tényleg vagy hatszor láttam Bonnieval ha nem többször.

- Ez most tök komoly?

- Persze. Volt benne egy csávó, aki rohadt szexi volt. De sajnos már nem emlékszem a nevére. - biggyasztem le a szívószállal az ajkamat miközben a távolba révedek.

- De kár. Pedig... én biztosan tuti ismerem. Összehoztalak volna vele.

- Nem kell. Már úgyis ismerem.

- Tényleg? - rekedt vággyal teli hangjától összerándul a gyomrom.

- De Bonninak jobban tetszett.

- Ki az a Bonnie? Van lányod? - esik le az álla egy pillanatra mire elnevetem magam.

- Honnan tudtad? - nevetek még mindig. - Amugy meg, hogy jött ki a matek? Nem... a legjobb barátnőm. Odavan érted. Meg vissza. Nagyon kínos lesz az a találkozás.

- Nem baj, tudom kezelni ha valaki odavan értem. - vonja meg a vállát.

- Hú, okéé egó kapitány. - fújom ki a levegőt és beleiszok a turmixba.

- Csinálhatunk egy fotó? - jön oda hozzá két 15 év körüli kislány majd Joseph kedvesen átöleli őket miközben ők hozzábújva egymás után lövik a képeket. Majd meglepetésemre az egyikük arcon puszilja. Majd elmennek.

- Nem értem miért vannam ennyire oda érted? - forgatom meg a szemem ő pedig hangosan felnevet.