Akkor, és mindörökké [2D x OC]

🎤 III. Fejezet 🎤

"..Every day, the tired influencer
Ain't sleeping deep
Waiting for an answer
Gotta press on, brown eyes.."

A fagyasztóan hűs levegő szinte már belemart az ember arcába. Az ajtó mögöttem a maga bús, komor árnyékával nyers nyikordulások közepette záródott be amint bal kezem annak ósdi kilincsét ernyedten elengedte a maga útjára.
Arra gondoltam, mindezen sorok akár személyesen nekem is szólhatnának. És tette mindezt azon a mennybélien angyali hangján..

A városra sűrű burokként borult rá a koraesti köd, elvágva ezzel annak minden lakóját a tőle függetlenül önmaga fényében minduntalan csodásan tündöklő égbolttól. Attól a tengernyi sok csillagnak otthont adó gyönyörűségtől, melyben a valódi értéket sajnos igencsak kevés ember szokta csak tudni önmaga teljes valójában is felfedezni.

A megkopaszodott faágak panaszosan zajoltak, amiként a szél a maga fondorlatos, nagy kezeivel egyre csak cibálta őket jobbról balra, és fordítva.
Kilépve az iskolából éppúgy fogadott engem is teljességgel magába a szürkületből született sötétség mint tette azt minden egyéb mással is. A föld síkjából kiemelkedő karcsú ámde hatalmas utcalámpákkal, itt-ott már-már omladozni kezdő lakóépületekkel. Szokásához híven ott lebzselt mindenütt. A bokrok alján, a falak mentén.
Én pedig csak helyeztem egyik lábamat a másik elé, rendre, monotonon. Az innen - onnan, boltokból, bevásárlóközpontokból kiszűrűdő fénysugarak adtak ugyan némi támpontot az embernek, a közeledő éjszaka azonban valahogy még az addigiakban megszokottaknál is sötétebbnek ígérkezett.
No bár aztán a fene tudja - agyalogtam némán magamban - Tán az elmémnek egy újabb balga játéka csak ez az egész.

Füstnek és benzingőznek érdes keveréke szállt alá, beborítva mindent a maga édeskés, mégis inkább csak simán visszataszító mintsem bármiként is vonzó mivoltával.
A nekem kellő buszmegálló az iskolától átlag gyalogos tempóval számítva vagy 10 szimpla percre volt található, így addig tudhatóan is adódott időm vagy 6x minimum jól átfagyni.

"..But nothing real anymore
In the world of the tired influencer
Ain't sleeping deep
Waiting for an answer.."

Az orromba éles fájdalom nyilallt, amiként az engem egyre csak arconcsapdosó hideg fuvallatokat rendre folyamat belélegeztem. Az idő előrehaladtával a hőmérséklet is fokozatosan csökkenni kezdett, és mire a buszmegállóhoz értem a lábaim is teljesen átfagytak, hiába a vastagabb ruházat.
Kezeimet zsebrevágva ácsorogtam egymagam az egyik utcalámpa tövében, rajtam kívül egy lélek nem sok, annyi sem tartózkodott aktuálisan a megállónak közvetlen környezetében.

"..It's meant to be
Wear your love
Wear your love
Wear your love.."

Lehunytam a szememet, úgy vettem egy viszonylag nagyobb lélegzetet.
- Wear your love, darling.. - motyogtam csak amolyan alig hallhatóan.

"..Wear your.."

A szemhéjam hirtelen felpattant. Három velősebb sípolás tudatta a fejhallgató akkumlátorának marhára alacsony töltöttségét, ami számomra egyet jelentett egy jól irányzott ökölcsapással.
Kikapva az eszközt a kapucnim takarásából szemmagasságban magam elé emeltem. Való igaz, az akksi állapotát mutatni hivatott apró kis kör alakú led vörösen világított. Azon tűnődtem hogy ahhoz képest még egészen jól is tűrte az aznapot. Kora délelőttől számítva egészen este fél 8 körülig, nem kis teljesítmény.

Megengedve magamnak egy beletörődő sóhajt félvállra engedtem a táskámat, majd miután a fejhallgatót óvatosan belehelyeztem fél kézzel nagyjából visszacipzároztam. Csak reménykedni tudtam benne hogy a megállóban elhelyezett digitális kijelző pontos időintervallumokat mutat, és a nekem megfelelő busz valóban néhány percre van már csak tőlem.

   A fék fülsértően csikorgott ahogyan a jármű a megállóba lehúzódva lassanként teljesen megállt. A bérletemet már előre a kezembekészítettem, hogy a felszállás pillanatában csak simán fel kelljen mutassam a sofőrnek.
Elmotyogtam aztán egy gépies 'jó estét'-et, majd fogtam magam és hátravonultam a szinte teljesen néptelen busz hátuljába.
Szerettem azt a néhány ülést. Ha tehettem, és nem volt teljesen zsúfolásig az egész jármű akkor mindig ott foglaltam első kézből helyet. Ott valahogy teljesen más érzés fogja el az embert ha nem fúrja be éppenséggel erőszakkal mellé magát senki más. Amolyan elzárkózva a világ elől jellegű dolog amit olykor igenis igényelt a lelkem. Ha nem éppenséggel minden egyes hétköznap.

A lámpák fokozatot váltottak amint a busz alattam ismét mozgásba lendült. Ezt mondjuk kifejezetten tudtam értékelni az esti járatokat illetőleg. Ugyan le teljesen sosem lettek kapcsolva a beépített ledsorok, volt arra mód hogy különféle lehetőségek közül választhasson az adott jármű vezetője. És az esetek túlnyomó részében a sofőr azért odafigyelt arra hogy amikor már odakint mindent a tiszta merő sötét takart be akkor odabent a busz belsejében sem vette fel teljesen maximumra a ledek fényerejét. Ezzel egyébiránt egy, a szemnek mérföldekkel kellemesebb félhomályos hatást elérve.

Még mielőtt teljesen átadtam volna magamat az egyhangú zötykölődés közben történő nyitott szemmel alvásnak mobilomat előkapva gyorsban átfutottam az instagrammon fellelhető legújabb ajánlott posztokat. Reménykedtem benne hogy esetleg találhatok a banda valamely tagjától, vagy hogyha más nem is akkor legalább az official oldalukon valamiféle friss bejegyzést.
Bármilyet.

Hát de persze semmi. Nem bizonyult már az utóbbi időszakokban egyikük se túlzottan aktív felhasználónak, bár volt azért egy olyan jellegű sejtésem hogy az official Gorillaz profilt feltehetőleg nem egészen ők menedzselhetik személyesen. Csak mint ahogy általában az ilyen celebrity személyiségeknél az szokott lenni, úgy gondoltam hogy valószínűleg fel lehet bérelve egynéhány ember hogy a közösségi média vonalat is folyamatosan szinten tarthassák.

Ellenben a személyes privát profiljuk már egy merőben más dolognak tűnt. Az azokra időről időre felkerülő fotókból kiindulva ugyanis arra azért láttam esélyt hogy azokat még maguknál tarthatják, és bizonyára nem igen hagyják másokra a felügyeletüket.

És nekem pontosan ezt a gondolatmenetet vált akkoriban annyira szokásommá megrögzötten észben tartani.