Black ( harry potter fanfiction )

˙· 𐓏 |Dumbledore serege

– Ez nem mehet így tovább. – csapott az asztalra Hermione. – Egy hónapja csak olvasni járok be a Sötét Varázslatok Kivédésére órára. Semmit sem csinálunk ott. – akadt ki a lány.

– Sokáig bírta. – fordult Anne a két fiúhoz. A két Griffendéles egyszerre bólintottak, miközben nagy szemekkel az emlegetett lányt bámulták.

– Tennünk kell valamit. – nézett barátaira az őrjöngő boszorkány. – Tudjuk ki már megölt a Roxfort egy diákját. Miért ne tenné meg a többivel is. – mondta a lány, majd mély hallgatásba merült. Egy kis idő múlva ragyogó szemmel barátaihoz fordult. – Van egy ötletem. Mi lenne, ha Harry tanítana minket?

– Mi? – döbbent el az említett fiú. – Én?

– Amúgy ez nem is rossz ötlet. – gondolkodott el rajta Anne. – Nekem tetszik, benne vagyok.

– Hé, engem még meg sem kérdeztetek. – akadt ki Harry, mind a három barátja a fiú felé fordult. Vizslaltató szemeik bántották a fiút, ezért beletörődően beadta a derekát. – Legyen. – Anne és Hermione lepacsiztak egymással és tovább ötleteltek.

– De amúgy, hol tartanánk? – kérdezte Ron.

– Fogalmam sincs, majd még kitaláljuk. – válaszolt homlokát masszírozva Hermione. – De elsőnek kell egy megbeszélés. Jó lesz a szárnyas vadkandban? – nézett barátaira a lány. – Oda nem járnak valami sokan.

– Szerintem jó. – válaszolt Harry és Anne egyszerre, mire Ron is bólintott.

– Jó, akkor szólok azoknak az embereknek, akiket érdekelhet ez. – mondta Hermione, majd újra a kajájába kezdett.

—

– Sokan vannak. – hajolt Hermionehoz Anne. – Azt mondtad kevesen lesznek.

– Nem hittem, hogy eljönnek mind. – nézte nagy szemekkel Hermione az össze gűlt társaságot.

– Azért szólhattál volna legalább Harrynek. Teljesen ki van. – mutat a lány az egy helyben toporgó fiú felé. Majd mind a négyen a nyíló kocsma ajtó felé kapják fejüket. Egy Griffendéles lány lépett be, mire Hermione lenézett a kezében lévő papírra.

– Mindenki itt van. – állt fel a helyéről a lány, és az összegyűltek felé fordult. – Örülök, hogy végül mindenki megérkezett. Elsőnek is ismertetni szeretném a helyzetünket. – a lány hangja egyre erősödött, az először érzett félelmet a bátorság váltotta fel. – Tudjuk ki megölte egyik barátunkat. – szavai hallatán sokan felkapták fejüket, páran kétkedve és pár diák félve nézett a boszorkányra. – Ezért arra gondoltunk, hogy egy tanuló kört indítunk, mivel Umbridge professzornál semmit sem tanulunk. Van kérdés? – nézett körbe a lány, mire az egyik Hugrabugos megszólalt.

– Biztos, hogy visszatért? – kérdezte a fiú gúnnyal a hangjában. Mielőtt Harry dühösen rávághatott volna valamit, Anne közbeszólt.

– Aki azért jött ide, hogy ezt megvitassuk, akkor most menjen el. – mondta emelt hanggal a lány. Senki sem mozdult.

– Köszi. – mosolygott Hermione barátjára. – Arra gondoltam, hogy mivel Harry a legjobb ebben a tantárgyban ezért lehetne ő a mi tanárunk. – vetett fel utolsó ötletét a lány, majd Harry előre engedve vissza ült Anna mellé.

– Jó voltál. – veregette meg barátnője Hermione vállát.

– Köszi. – súgta vissza a lány, majd Harry-re emelte tekintetét, aki nagyban azon volt, hogy elmesélje, hogy mit látott azon az éjszakán, mikor Cedricet megölték.

– Tényleg Tudjuk ki volt? – kérdezte halkan, az egyik Hollóhátas lány. Harry csak bólint szavaival.

– Harcoltam vele. – vallotta be a fiú. Erre nem csak a meghívott tömeg, de legjobb barátai is felkapták a fejüket. Ezt még nem mondta nekik. – Ezért vállaltam el Hermione ajánlatát, mivel igaza van. Voldemort még egy hozzám hasonló gyereket is meg mer támadni. Bár én Harry Potter vagyok, még is ugyanolyan ötöd évesek mint ti. – Nagy levegőt vett, majd újra kezdte. – Voldemort nem kérdezi majd meg, hogy fáj e valamink, vagy hogy elfelejtetted a varázs igét?, hadd segítsek. Erért akik egyetértenek azzal, hogy a veszély nem hogy közeleg, hanem már itt is van, akkor az írja fel magát erre a lapra. – vette át Hermionétól az üres lapot. – És harcoljunk.

—

– Már csak egyetlen dolgot kéne megoldanunk. – sóhajtott Hermione.

– Mégpedig? – kérdezte Harry, miközben háziját másolta a Black lányról.

– Kéne egy hely. – válaszolt Hermione gondterhelten.

– A szellem szállás? – szólt bele Ron is a beszélgetésbe.

– Túl kicsi. – rázta a fejét Hermione. – Az iskolában sincs sehol sem megfelelő hely. – vakarta fejét a lány. Szemeit a távolba meresztette, majd ijedten ugrott fel, mikor egy manó jelent meg mellette. – Dobby, mióta álsz itt? – kérdezte nagyokat lélegezve a lány.

– Jó ideje. – válaszolt mosolyogva a manó. – Én tudok egy helyet. – szólalt meg csak a semmiből Dobby.

– És mi lenne az? – nézett le a kis teremtésre Anne.

– A szükség szobája.