Possible.... (MINSUNG)

Találkozás.

Lee Minho szemszögéből.

El kezdett esni, mondhatni szakadni az eső. Villámlott.

-Az én angyalkám, roszul érzi magát. - mondom közbe el mosolyodom.

Egy bárba mentem, ahogy kilátást hallotam.

Az ő hangját. Így hát rögtön be mentem.

-Héj! Téged senki nem hivot ide! Húz ki!... - mondja az ördög. Hyunjin!?

Oda mentem majd le löktem Hyunjint kedves angyalomról. És ki kötöztem. Majd magamhoz húztam, a derekánál fogva. Baszki. Milyen törékeny, karcsu dereka van. Nyami.

-Ő az enyém. - mondom Hyunjinnak. Majd át a házamba tereportáltam magunkat.

-Hmm... - próbált hátrébb lépni tőlem, közbe rémülten nézet rám. Jajj.

-Félsz? - simítok az arcára, majd le a nyakára.

-T-te... Demon vagy. - mondja halkan rémülten.

-Lee Minho, igen. Demon vagyok. Nem kell félni. Nem harapok. Ha be tartod a szabályaim. - mondom és közelebb húzom. Érzem a teste meleget.

-Szabályok? Milyen szabályok? - kérdezi már normális hangnembe.

-Meg mentetelek. Így engeszteles kép, azt csinálsz amit mondok. - fel emelem majd fel megyek a szobába és le fektetem az ágyra közbe a derekára simítok.

-Mit csinálsz... - néz rám felénken, amire én kuncogok halkan.

-Jajj drágám. Érintetlen a kis tested, igaz? -simítok az arcára.

Csak egy bolintást kapok, így sóhajtok. És inkább le dőlök mellé. És gyönyörködöm a szépségében.

Szép, tényleg. Ritkán mondok ilyeneket. De tényleg az.

Majd magamhoz vonom és pár perc múlva el is aludtunk.

Kezdek el egy új könyvet? Chansung vagy Minsungost??? És bocsi hogy ilyen rövid rész lett. Sorry!