The soldier's doctor

7.

JUNGKOOK : Kint kel fel a nap, sötét fekete égbe szalad lassan szálanként a fényes arany szín. A csillagok nyugovóra térnek, és a hold sem marad sokáig. Az ablakon tekintek ki Taehyungal a karjaim közt, édesen szuszog, arca nyugalmat tükröz, ő maga a földre szállt angyal. Haját simogatva várom a reggelt, hisz én hajnalban felkeltem, nem tudok már aludni. Nem tudom mit kezdhet ék most magammal.. Arra gondoltam hogy lehet még kéne próbálnom újra járni, meg kell tennem a teremig a lépéseim, nem túl sok az, muszáj újra járnom, nem maradhatok így évekig. Így Taetae karjait óvatosan lehámozva magamról kószálódtam át a kerekesszékbe és az ajtóban megálltam, nagy lendületet véve felálltam és megkapaszkodtam a falban, nem könnyű hisz húz a súly, de meg kell tennem. Elengedtem a falat majd óvatosan helyeztem egyik lábam a másik elé, egy kicsit meginogtam de folytattam, óvatosan lépkedtem és lassan, már majdnem ott voltam amikor meghallottam Taehyung hangját a folyosó elejéről, nagyon megijedtem így megfordultam saját tengelyem körül, majd indultam vissza hozzá, láttam taehyungot, amint meglátott lefagyott és egy percre a szó is benne rekedt, nagy mosolyra húzta ajkait és kinyújtotta karjait,értve a célzást már már remegő lábakkal indultam meg felé, kezemet úgyszintén nyújtva, eléérve fogtam meg kezeit, és adtam rájuk puszit.
- Nagyon megijesztettél kook! Főleg amikor két lábon láttalak meg állni a folyosó másik végében! De annyira büszke vagyok rád, de máskor kérlek kelts fel, nem bocsátottam volna meg magamnak ha bármi történik veled!
- Rendben Tigriske, csak már hajnalban felkeltem és nem tudtam mit csináljak, olyan cukin aludtál hogy nem volt szívem felkelteni téged, így az jutott eszembe hogy megpróbálok eljutni a teremhez egyedül, hogy esetleg gyakoroljak is. Sajnálom..
-Kookie nincs semmi baj, ne aggódj, büszke vagyok rád! Hmm, ha már ennyi távot meg tudsz tenni, mi lenne ha fejlesztenénk ezt tovább? Elmehetnénk itt a kórházon belül a társalgóba, senki nem jár oda, igazából csak te és én mennénk.
-Rendben Tae ez tetszik!
Ezt kiejtve ajkaim közül, segített Taehyung felállni az ágyról, meg fogta a kezemet és el indultunk szép lassan a folyosón de megtorpantam, a lábaim kezdik elveszteni a súlyt, Taehyung bátórítóan megszorította a kezem, vettem egy mély levegőt és újra elindultam. Elértünk az ajtó elé, Taehyung elenegdte kezem majd kinyitotta az ajtót a kulcs segítségével, az ajtó kitárult, és leültünk egyenesen a tv-vel szemközti fotelbe.
-Nézd Kook, hoztam könyvet, ez a Papírhajók Napkeletről!  Szeretnéd velem olvasni?
- hmmm szeretek olvasni, de én inkább pihennék kicsit, elfáradtam a sétában..
- Nincs semmi baj Kookie megértem, gyere bújj ide nyugodtan.
Nem kellett kétszer mondani, el dőltem majd lábaim felhúztam és fejemet ölébe hajtottam, az illata mámorító és lágy, a kezei finomak és gyengédek melyek fejem bőrét kényeztetik, ez a pillanat mindennél többet ér nekem. Már kezdtem átlépni az álmok világát amikor Taehyung megszólalt.
Menjünk a könyvtárba! Van itt egy könyvtár! - Annyira izgatott lett, és annyira édes hogy erre bűn lett volna nemet mondani.
-Menjünk TaeTae menjünk!

Felültem majd taehyung felpattant és felmentünk a könyvtárba, ami a szemem elé tárult az valami elképesztő, rengeteg könyv, a balladáktól az epikai műkig, a kisebb - nagyobb terjedelmű regények, de találhatóak itt mangák is. Már szükségem volt a toló székre így beleülve eltolt az egyik sorhoz, majd a sorok közt kiválasztott egy mangát majd nekem adta hmm 2gether, ez nagyon jó!
Még Taehyung nézelődött egy kicsit, majd visszatolt a szobába és már egyedül mentem el zuhanyozni. Visszalábaltam a szobába, és befeküdtem az ágyba, most taehyung hazament kivételesen, de holnap újra láthatom. A függöny el volt húzva így kilátást nyerhettem az aranyfényben ragyogó holdra, és a kisebb csillagokra,számolgattam egy darabig majd szemeim nehezebbek lettek így elnyomott az álom.