As A Thief 《Drew Starkey Ff.》

6.

Kiszállunk az autóból és a házamhoz sétálok majd lehajolok és kiveszem a kulcsot a lábtörlő alól. Felállok és mégcsak egy fél levegőt sem tudok venni amikor megcsókol. Most durván a túr a hajamba. Követelezően mintha valami olyasmit akarna elvenni amit nem akar majd visszaadni. A testét szorosan nekem nyomja én pedig a fejét fogom és erőszakosan török a szájába. Elfordulok tőle és kinyitom az ajtót. Majd újra csókolni kezd és a lábával belöki az ajtót. Már az előszobában vagyunk és a derekamra csúszik a keze amikor egy hangot hallok.

- Mi a picsa? - suttogja valaki mire elszakadok Andrew-tól és a kanapére nézek ahol Bonnie ül teljesen ledöbbenve. Andrew keze lecsúszik a rólam és már a kezemet fogja.

- Bocsánat én... bejöttem mert... mert kellett Eva egyik könyve, de mivel már a táskában van... - veszi fel a vállára és megpaskolja. - ...megyek is. Jó volt találkozni veled Andrew... vagyis... nem is tudom a neved bemutatkoznál? - nyel egy nagyot, Andrewnak pedig előrelendül a keze és már a száját nyitná amikor én kicsit elnevetem magam mire mindketten felém néznek. Bonnie pedig megragadja a kezét ezzel újra magára ragadva a figyelmet és erősen megrázza.

- Andrew Star... Starkey. - csuklik össze egy kicsit mert Bonnie olyan erősen szorítja a kezét, hogy még meg is roppan egy kicsit. Ő meg csak néz rá mint akit elvarázsoltak majd elengedi a kezét és még mindig nézi őt. Tapsolok egyet mire összerezzen.

- Bonnie! - csettintek egyet az orra előtt. Rám néz. - Be-szél-het-nénk? - A hangomból csak úgy süt a féltékenység mire Drew elmosolyodik, de rászólok.

- Meg. Se. Szólalj. - szólok rá mire lenéz a földre és megpróbál nem nevetni. Én a konyháig húzom a barátnőmet.

- Andrew Starkey áll az előszobádban.

- Igen szerintem ezt ő is tudja.

- Hozzáért a kezem az övéhez. - kezdi el nézni a kezét csillogó szemekkel mint egy tinédzser. - Soha többet nem mosok kezet. - suttogja én pedig megszorítom az orrnyergemet aztán kitör belőlem a vadállat.

- Na jól van ezzel le tudnál állni most rögtön?! - csapom le a kezét mire rámnéz.

- Mivel?

- Ezzel. Hogy úgy viselkedsz mint egy 13 éves. - forgatom meg a szemem. - Most el kezdesz úgy viselkedni mint egy felnőtt nő vagy soha többet nem engedlek a közelébe.

- Miért?

- Mert kedvelem és mert... nem tudom... még soha nem éreztem ilyet... senki iránt. - fejezem be halkan.

- Ez komoly? - kerekedik ki a szeme. - Eva én nagyon sajnálom. Azt hittem csak úgy hazahoztad mint minden más pasit, de ha ő más... Végül is az egész napot vele töltötted. - tisztul ki a tekintete egy pillanatra és eltátja száját. - De az nem lehet. Mikor mentél el itthonról?

- Reggel fél kilenckor. - bólogatok hevesen.

- És most este van. - motyogja maga elé. Majd feláll és visszacammog az előszobába.

- Bonnie Mendez. És ha megbocsátasz... többet nem érek hozzá egyik testrészedhez sem. - bólint egy határozottat és felkapja a táskáját. Mintha kicserélték volna.

- Megbocsátok. - húzza össze a szemöldökét furcsán. Nyel egyet miközben azt tátogja majdnem hang nélkül, hogy "Azt a kurva." Gépiesen kinyitja az ajtót és becsukja maga mögött. Andrew rám néz és én is rá. Az ajtó megint nyitódik és Bonnie visszajön leakasztja a kabájtát a fogasról és kimegy. Az ajtón keresztül káromkodások tömkelege szűrődik ki majd csend.

- Szóval ő volt Bonnie. - meredek magam elé mire mögém lép, átkarolja derekamat és belecsókol a nyakamba.

- Nem fejezzük be amit elkezdtünk? - kérdezi miközben nekem őrült sebességgel dobol a szívem. A keze felcsúszik a mellemig majd a szívemhez vándorol.

- Szerintem szívrohamod van. - nevet bele a nyakamba és a lehellete csiklandozza a bőrömet. 

- Neeem. - mondom lágyan.

- Nem? - kezd el ringatózni velem. - Hallottam amit Bonnienak mondtál... - telik meg vággyal a hangja. - Az igaz?

Bólogatok.

- Én is nagyon kedvellek... nagyon... nagyon. Nagyon, nagyon. Még sosem éreztem magam senkivel ennyire önmagamnak. Te... csodálatos vagy. - nyúl bele a toppomba mire felsóhajtok. Majd két kezével megfogja a derekamat. Bal kezemmel megfogom az arcát és a fejemet ráhajtom a vállára.

- Andrew. - sóhajtom a fülébe ő meg a farmerzsebemnél fogva megfordít. Lassan, ráérősen kőzeledek az ajkához, a tenyerem pedig erős mellkasán van. Érzem szíve szapora dobogását, de már nem vagyok képes csípkelődős megjegyzést tenni. Mielőtt összeérne a szánk megkordul a hasam mire mindketten elmebetjük magunkat.

- Csináljak neked vacsorát? - simogatja a nyakam és belecsókol.

- Te vagy a... az álom pasim. - fogom a tarkóját és körmömmel vakarni kezdem. Belenéz a szemembe. Pár másodpercig csak őt nézem ő meg engem aztán hátrébb és a konyhámba megy. Leveszi a farmerkabátját és felveszi a virágos kötényt az akasztóról. A jelenet olyan abszurd volt, hogy reflexből elnevettem magam.