Szerelem a hajóúton.

Vakáció kezdete

Mia
Egy hete Icheon városában lakom egy hotelben. Még mindig nem hiszem el, hogy egy hónapos ázsiai hajó körutazásra megyek. Éppen a bőröndömet pakolom, amikor megszólal a telefonom. Mike az. Már két éve együtt vagyunk, ezért is nehezen hiszem el, hogy vele utaznék. Félrehúztam a zöld ikont, és beszélni kezdtem.
- Édesem, kérlek, mondd, hogy úton vagy. – mondtam aggódva.
- Baba, ne haragudj, de azt kell mondanom, hogy nem tudok menni. – mondta, de a hangja most más volt. Olyan, mint aki éppen valaki a vágyait elégíti ki.
- De hogyhogy? – kérdeztem szomorúan.
- Rengeteg a munka. – mondta.
- Sajnálom. – tette hozzá.
- De nem tudod megoldani? – kérdeztem elcsukló hangon.
- Nem, sajnos, de neked jó utazást kívánok. Most mennem kell. – mondta, majd a válaszomat meg sem várva letette. Nem tudom, mi történik, csak bámulok magam elé.
Kate
Egy hete szálltunk meg a lányokkal Icheon egyik szállodájában.
-Most beszéltem Miával, és kicsit ki van borulva szegény. – mondta Camille, ahogy lehuppant mellém a kanapéra.
-Mi történt? – kérdezte kíváncsian Kimberly.
-Olyasmit mondott, mintha Mike nem jönne a hajóútra. – mondta Camille szomorúan.
-Szegény barátnőnk, pedig mennyire készült. – tette hozzá.
-Igen, sajnos. De már késő van... – csapta össze a kezét Camille, ami megijesztett.
-Igazad van, jobb, ha mindenki megy aludni, mert másnap korán kell kelni. – mondta Kim, majd felállt, nyújtózkodott, és elindult a szobája felé. Később mindenki utána indult a saját szobájába.
Másnap reggel korán megszólalt az ébresztőm. Felkeltem az ágyból, majd ásítva indultam a konyha felé, hogy igyak egy jó erős kávét. Ekkor láttam meg, hogy Kimberly önt magának egy bögre kávét.
-Jó reggelt, kérsz te is? – kérdezte, mire bólintottam. Aztán elővett egy másik bögrét, és nekem is öntött. Pár perc múlva Camille is csatlakozott hozzánk.
-Jó reggelt, Szörnyella, hogy aludtál ma? – kérdeztem nevetve.
-Fogd be! Azt hiszed, hogy reggelente olyan szép vagy, mint Bell? Te Fióna vagy! – játszotta meg a sértődöttet, miközben mosolygott a bajsza alatt.
-Fióna, a Shrekből?! – kérdeztem, miközben ő is öntött magának egy fekete koffeines italt, és visszament a szobájába.
-Az is jobb, mint a semmi – mondtam, miután megittam a kávémat, és gyorsan elmostam a bögrét.
-Lassan indulnunk kéne... – mondta Kimberly, majd felállt és elindult a szobája felé.
Pár órával később, olyan kilenc óra körül, Kim be kiabált.
-Kate, mindjárt itt a taxi! – mondta, miközben a maradék cuccaimat pakoltam össze.
-Egy pillanat, és megyek – válaszoltam, majd összecsomagoltam a bőröndömet. Perceken belül Camille berontott a szobába.
-Itt a taxi! – kiabálta mellettem, amire megijedtem.
- Kész vagyok, mehetünk. És Camille... Kérlek, ne kiabálj, mert senki sem süket. Másrészt, ne ijesztgess! – mondtam, majd megfogtam a bőröndömet és elindultam kifelé, Camille pedig utánam jött.
-Na végre. – mondta Kimberly sóhajtozva majd el rakja a telefonját. Utána mindenki kezében veszi a bőröndöket és elhagyunk a szóbánkat majd az épületet. Ahol odakint már vár a taxi, a sofőr pedig a kocsi csomagtartójánál. Elkérte a csomagokat, utána már szálhatunk is befelé a járműbe.
Mia
Éppen a kikötőhöz közeledtem a taxival, és egyre izgatottabb lettem. Régóta nem láttam a lányokat, kíváncsi voltam, hogyan nézhetnek ki most. Észrevettem, hogy az autó megállt, kifizettem az utat, majd kiszálltam. A sofőr közben kivette a csomagomat. 
- Kellemes utazást kívánok, kisasszony – mondta, meghajolt, majd beült a kocsiba és elhajtott. Én pedig ott álltam a kikötő bejáratánál a cuccaimmal. Ekkor hallottam meg egy ismerős hangot, majd a többieket is. 
- Mia... csajszi... – kiáltotta Kate, miközben integetett, majd amilyen gyorsan csak tudott, odarohant hozzám és a nyakamba ugrott. 
-Kate... – öleltem meg, majd elengedtem. 
- Hol van a jóképű pasid? – kérdezte, miközben a szemével kezdte keresni. 
- Nem jött el. – mondtam szomorúan. 
- Sajnálom. – ölelt át Kimberly. 
- Mi az, hogy nem jött fel?! – háborodott fel Kate, mire Camille oldalba bökte. 
- Azt mondta, hogy el van havazva a munkával. – mondtam, miközben elengedtem Kim-et. 
- Kimberly is el van havazva a munkával, és mégis itt van. – mondta Kate. 
- Tudom, mi vidítana fel... – mondta mosolyogva Camille. 
- Csapatölelés! – kiáltottuk egyszerre, majd összeöleltük egymást nevetve, miközben mindenki minket nézett. 
Később elengedtük egymást, majd megfogtuk a bőröndjeinket, és elindultunk a hatalmas hajó felé. Amikor átvettük a szobakártyákat a recepcióstól, azonnal a szobák felé vettük az irányt. A lányok semmit sem változtak... Kate továbbra is a pasik után fordul, Kimberly pedig még mindig folyton dolgozik, Camille pedig ámuldozik.
- Az anyja olyan, mint egy szálloda folyosója. Vagánynak néz ki. – mondta Kate tátott szájjal.
- Nem mondod, csajszi, ha nem mondtad volna, észre sem vettem volna. – válaszolta Kim röhögve. Hirtelen megálltam, és a lányok egytől egyig nekem jöttek.
- Lányok, megérkeztem, pakoljunk ki, és találkozunk fél óra múlva a recepció előtt. – mondtam, majd a lányok bólintva elmentek.
Ahogy kioldottam a zárat és kinyitottam az ajtót, megláttam a szobát, ami gyönyörű színekben tündökölt. Levendula lila és fehér árnyalatokban. Egy hatalmas franciaágy állt benne, alatta pedig egy lila szőnyeg terült el. A falra egy nagy televíziót szereltek fel, a sarokban pedig egy fehér fotel állt. A TV alatt egy hosszú, szintén fehér szekrény található, ahova a ruháimat pakolható.
Később, amikor befejeztem a lányokkal, a megbeszélt helyen találkoztam. Láttam, hogy Kate flörtöl a recepciós fiúval, míg Camille Kim-et szórakoztatja.
Amikor észrevettek, Kate azonnal búcsút intett a fiúnak, majd elindultam feléjük, miközben Camille-lal versenyeztek, hogy ki ér hozzám előbb. Ilyenkor olyanok, mint a gyerekek, amikor meglátják az anyjukat. Amikor odaértek hozzám, mindketten belém karoltak, és így mentünk ki a fedélzetre, ahol egy kávézó is van.
Amikor beléptünk a helységbe, egy kedves pincér vette fel a rendelésünket.
- Üdvözöllek titeket a Crystal kávézóban. Mit hozhatok? – hajolt meg üdvözlésképpen, majd a srác elővett egy tollat és egy jegyzettömböt, és várt.
- Köszönjük, nekem egy Amerikai kávé két cukorral, egy Espresso szintén két cukorral, és két Latte-t kérek. Köszönjük. – mondtam mosolyogva.
- Rendben, azonnal hozom, kérek pár perc türelmet – mondta, majd újra meghajolt és távozott. Amíg vártunk, négy igazán helyes fiatal férfi lépett be az ajtón. Az egyikükkel azonnal találkozott a tekintetem.
- Itt Ázsiában mindig ilyen jóképű pasik vannak? – kérdezte kuncogva Kate, mire kihozták a négy kávét.
- Egészségükre. Az urak már kifizették – mondta, miközben kipakolta az asztalra, majd meghajolt és elment.
- Nemcsak Ázsiában vannak, hanem az egész világon. Ehhez viszont nyitott szemmel kell járni – mondta Camille, én pedig felemeltem a poharamat, és úgy köszöntem meg az úrnak. Ő mosolyogva fogadta a gesztusomat, majd bólintva emelte fel a sajátját is.
- Csajok, mindjárt jövök, egy pillanat – álltam fel, és amikor elindultam, neki mentem az egyik fiúnak.
- Ne haragudj, megütöttelek? – kérdeztem aggódva. Odalépett hozzám, és az állam alá nyújtott, hogy jobban megnézhessen. Gyönyörű csokoládébarna szemei vannak, de nem tudom, miért mondom ezt, hiszen ott van Mike, aki éppen nincs itt.
- Én is ugyan ezt akartam kérdezni tőled – nézett a szemembe, majd hirtelen egy lökés jött hátulról, aminek következtében a mellkasához csapódtam. Ő elvesztette az egyensúlyát, és hátra estünk, éppen arra, amerre a lányok ültek. Istenem, így még jobban néz ki. Már megint miket beszélek, nem ismerek magamra. Nekem van barátom, de mégis olyan jóképű, és csokoládébarna szemei vannak.
- Még egyszer ne haragudj – mondtam pirosodva, de ahogy figyeltem, ő is zavarban volt. Amikor megpróbáltam leugrani róla, véletlenül lefejeltem, ami miatt szegény hátraesett. Kicsit később, nagy nehezen sikerült feltápászkodnom. A barátai pedig segítettek neki felállni. 
– Tényleg nagyon sajnálom, jól vagy? – kérdeztem ijedten, hiszen mégiscsak lefejeltem. 
-Semmi bajom, ne aggódj miattam. Amúgy Golden vagyok, és te? – mondta legyintve, majd bemutatkozott.
-Mia. Nagyon örültem neked. – mosolyogtam rá, amikor nyújtotta a kezét, amit örömmel elfogadtam. Közben a barátai elhaladtak mellettünk és leültek a távoli asztalhoz. Kate pedig az egyik srác után sóvárogva nézett, amin jót mosolyogtam.
- Azt hiszem, most mennem kell. De remélem, még összefutunk. – mondta kacsintva, majd megfogta az egyik kezemet, a szájához emelte és egy csókot lehelt rá, amire a lányok sikítozni kezdtek. Intett nekik, majd visszatért a barátaihoz, én pedig a lányokhoz.

Golden.
Amikor kiszálltunk az autóból, a többiek is követtek. Előttünk egy hatalmas hajó állt, amit én terveztem. 
- Ezt nevezem... Golden, te ilyenekkel foglalkozol??? – kérdezte Liam tátott szájjal, miközben átölelte a vállamat. Én csak elmosolyodtam, amikor végignéztem a hajón. 
- Nem csak én, hanem Travis is. – mondtam, miközben a jobb kezemre és a legjobb barátomra néztem, aki csak bólintott. 
- Le a kalappal, barátom. – mondta elismerően Patrick, miközben megpaskolta a vállamat.
-Főnök vagyis Golden, itt vannak a tévések és a riporterek. – mondta Travis, közben a kezemben nyomta a beszédemet. Nagy levegőt vettem amit persze ki is fújtam majd oda sétáltam a mikrofonok elé közben Patrick jobb oldalamra, Liam és Travis pedig baloldalamra álltak.
-Köszönöm hogy eljöttek az Crystal luxushajó körútjának az indításán. Jó magam Golden Jang, aki tervezte. Én magam is rajta leszek, két barátommal és jobbkezemmel. – meghajoltam mire elkezdtek tapsolni.
-És remélem nem fogunk úgy járni mint 1912-ben mikor elsüllyedt a Titanic. – tettem hozzá, közben mellettem Liam vigyorgott rajta. Majd újból meghajoltam Travis-el közben a kettő Amerikai haverom integetett bele a kamerának meg puszikat dobáltak. Picivel később mikor elmentek a média és a sajtó. Csomagokkal a kezünkben elindultunk felfelé a hajóra ahol a kapitány várt minket.
- Mr. Jang, üdvözlöm a hajón. – mondta a kapitány, miközben kezet fogtunk. 
- Louis, hogy vagy? Bemutatom a barátaimat... Liam és Patrick, de Travis-t nem kell bemutatni. – mondtam, miközben a barátaim egyesével kezet fogtak a kapitánnyal. 
- Köszönöm a kérdést, jól vagyok, és alig várom, hogy útra keljünk, Mr. Jang. – mondta mosolyogva Louis kapitány. 
- És uram, isten hozta önöket a Crystal fedélzetén. – tette hozzá, majd újra meghajolt, és tovább mentünk. Kértük a szobakártyákat, és indultunk a szobák felé. 
- Azt a mindenit, haver, ez nagyon menő, tényleg le a kalappal. – mondta Patrick, amikor utolért és átkarolt.
- Köszönöm, ez tényleg nagyon jól esik. De megérkeztem, szóval most megyek, és kipakolok. Egy óra múlva találkozunk a recepciónál – mondtam, mire a srácok bólintottak, majd elindultak megkeresni a szobájukat. Amikor beléptem a szobába, azonnal tetszett a színvilága. Fekete és fehér árnyalatokban van. Egy hatalmas ágy foglalja el a szoba közepét, két oldalán pedig sötét színű éjjeli szekrények állnak, rajtuk két lámpával. A sarokban egy fehér fotel van, előtte pedig egy kis asztal, ahol akár dolgozni is lehet. A mennyezeti lámpa pedig olyan, mint a csillagos ég. Nos, kezdjünk is el kipakolni, mert mindjárt lejár az az egy óra.

Ahogy elindultunk a felszínre, viccelődve, megszólalt a telefonom. Ránéztem a készülékre, majd Travis-re, aki kapcsolt.
- Srácok, menjünk fel előre... – mondta Travis, és elkezdte őket kifelé tolni. Én pedig vettem egy mély levegőt, és megnyomtam a zöld gombot a telefonon. Ekkor hallottam az exmenyasszonyom hangját.
- Hogy képzeled, hogy csak így itt hagysz... – mondta, amitől elvettem a fülemtől a telefont.
- Luca, dolgom van... már mondtam neked. Dolgozni jöttem, nem szórakozni – mondtam nyugodt hangon.
- Persze, azért is vannak ott... – mondta hisztérikusan.
- Luca... most nincs idegrendszerem ehhez. Egyébként ezt már megbeszéltük, és amúgy is végeztünk – mondtam neki, de nem várva a válaszát, kinyomtam, majd a zsebembe csúsztattam a telefont, és elindultam a többiek után. Amikor utolértem őket a fedélzeten, láttam, hogy hárman mennyire jól elbohóckodnak.
- Ne haragudjatok, srácok, itt vagyok, csak tudjátok... – mondtam lihegve, de közben ők is beszéltek.
- Mindenről tudunk, Travis mindent elmondott nekünk. – mondta Liam, majd rátette a kezét a vállamra és enyhén megszorította. Én csak Travis-re néztem, aki vállat vont. Ekkor négy fiatal lány lépett be az ajtón, és egyenesen a recepcióshoz mentek, hogy kikérjék a szobakártyákat, majd elindultak a szobák felé. Mi is bementünk a helyiségbe, de mondhatni, kár volt, mert nem sokkal később egy nem kívánt személy toppant be, akit a hátam közepére sem kívánok.
- Cicuskám, meglepetés! – kiabálta, miközben mögötte csukódott az ajtó.
- Nem hiszem el... hogy a ménkű csapkodjon belé. – szitkozódtam, a srácok pedig csak nevettek rajta. Nagy levegőt vettem, majd szépen lassan kifújtam, mire Liam mellettem röhögött, és még a könnycsepp is kicsordult a szeméből.
- Ezt nem bírom, ne haragudj, testvérem. – mondta, majd odébb állt. Felvettem a jópofit, és köszöntöttem őt, amikor odasietett hozzám, és a nyakamba akart ugrani, de én hátraléptem egyet.
- Luca, ezt ne... – mondtam felemelt kézzel.
- De édesem, miért vagy ilyen? – kérdezte duzzogva.
- Mert már nem vagyunk együtt. – mondtam.
- Vegye át a szobakártyáját, Mrs. Park, és élvezze az utazást. – tettem hozzá, majd elindultam a srácokkal kifelé.
- Jól tetted, hogy ott hagytad, csak tátott szájjal néz utánunk – mondta Patrick kuncogva. Ezen én is elmosolyodtam, miközben Travis kinyitotta előttünk a kávézó ajtaját. Bent csak néhány ember volt, köztük négy fiatal hölgy. Amint beléptünk, az egyik lánnyal azonnal észrevettük egymást. A barátom rendelt nekünk kávét, majd csak vártunk, hogy elkészüljön. Ekkor láttam, hogy egy pincér jön vissza tőlük.
- Elnézést, megkérdezhetem, hogy a négy hölgy már kifizette-e a rendelését? – kérdeztem kíváncsian a felszolgálótól, mikor a pulthoz állt, hogy elkészítse a megrendelést.
- Nem, Mr. Jang – válaszolta, miközben le sem vettem róla a szememet. Kicsit később, amikor már vitte ki a kávéjukat, megállítottam.
- Kérem, írják a számlájukat is hozzám – mondtam. Amikor megkapták a rendelésüket, öröm volt nézni, ahogy örültek neki. A barna hajú hölgy köszönésképpen felemelte az italát, amit mosolyogva viszonoztam. Pár perccel később mi is megkaptuk a négy erős fekete kávénkat, és elindultunk, amikor az a barna hajú nő felállt és véletlenül nekem ütközött.
- Ne haragudj, megütöttelek? – kérdeztem, mire ő meghajolt bocsánat kérésként. Odaléptem hozzá, és az állához nyúltam, hogy jobban megnézhessem. Hasonló szeme van, mint nekem, csak neki gesztenyebarna.
-Én is ugyan ezt akartam kérdezni tőled. – mondta mosolyogva, majd hirtelen a pincér neki ment hátulról nem figyelve és a lány csak úgy rám nekem esett amitől elveszítettem én is az egyensúlyomat és vele együtt hátra estem. Ahogy földet értünk találkozott a tekintetünk egymással. Istenem így még sokkal gyönyörűbb, ha rajtam van.
-Még egyszer, ne haragudj. – mondta elpirulva de ahogy észre vettem magamon én is zavarban voltam mikor próbált le mászni rólam de hirtelen a fejemnek csattant a feje és sikeresen lefejelt, amitől hátra dőltem. Majd nagy nehezen sikerült is feltápászkodnia rólam.
-Tényleg nagyon sajnálom, jól vagy? – kérdezte majd a srácok le rakták az egyik asztalra a kávékat és felsegítettek lábra állitani.
- Nincs semmi bajom, ne aggódj miattam. Amúgy Golden vagyok, te pedig? – mondtam legyintve, majd bemutatkoztam.
-Mia. Nagyon örültem neked. – mosolyogott rám, amikor nyújtottam a kezemet, amit örömmel elfogadott. Közben a barátaim elhaladtak mellettünk és leültek a távoli asztalhoz. Az egyik lány pedig Liam után nézett sóvárogva, amin jót mosolyogtam.
- Azt hiszem, most mennem kell. De remélem, még összefutunk. – mondtam kacsintva, majd megfogtam az egyik kezét, és a számhoz emeltem majd egy csókot leheltem rá, amire a lányok sikítozni kezdtek. Intettem nekik, majd visszatértem a barátaihoz, ő pedig a barátnőihez.
Mikor oda értem a többiekhez, kíváncsian várták a fejleményeket.
-Mi volt ez a jelenet? Hány éves? Tetszik neked? – faggatott Patrick kíváncsian.
-Mit tagadás, tényleg szép nő, és szeretném is újra látni. – mondtam mosolyogva, mikor oda néztem az asztalukhoz.
-Mióta nem voltál már nővel? – kérdezte Liam mikor át karolta vállamat.
-Haver, most ismertem meg...azt se tudom hogy van e neki valakije.
Hirtelen megszólalt a telefonom, ki vadásztam a zsebemben a készüléket és mikor megláttam hogy ki az azonnal az asztalra dobtam.
-Mi a francot akar megint? – kérdezte Liam, ahogy néztek a telefont ahogy rezeg, de nem csak ő hanem Patrick is.
-Nem tudom, de beszélj vele te ha tudni akarod. Engemet aztán nem érdekel. – mondtam majd bele ittam a kávémba.
- Kíváncsi rá a fene. – mondta nevetve, majd megszakította a hívást. 
- Mi az? – kérdeztem, miközben Travis megkoppintotta a vállamat. Ekkor hallottuk meg azt a nyivákoló hangot az ajtó felől. 
- És megérkezett... – mondta Liam kuncogva, aminek hatására én már majdnem lecsúsztam a székről, az asztal alá.
- Ez a nap nem lehet rosszabb... – mondtam kínlódva, és már majdnem sírni kezdtem. 
- Attól tartok, hogy de... – mondta Patrick, amire felfigyeltem, ő pedig hátra biccentett. Odanéztem, és láttam, hogy Luca közeledik felénk. 
- Boszorkány... egy óránál. – mondta nevetve Liam, majd eltakarta az arcát, pedig nem neki kellett volna, hanem nekem.