𝐝𝐞𝐚𝐝𝐥𝐲 𝐥𝐨𝐯𝐞 | ÍRÁS ALATT

MI LESZ VELÜNK?

[rövid betekintés (Alyssa)]

Minden lehetséges szituáció lejátszódott bennem. Mi lesz? Mit mondok nekik? Mit láttam, mit tettem? 
-Aly?! -Daryl rázott fel a gondolat menetemből- Mi a jó égről beszélsz?
-Egy csoport.. Hozzájuk kerültem..
-Milyen csoport?! -szorított rajtam mégegyet.
-Akik megölték a bátyád. -suttogtam.
Újra a földre zuhantam, mert a szorítása rögtön elengedett. A szeme elsötétült és nem nézett rám sem.
-Tessék?
-Aki rálőtt Merlere, megtalált..
-Te tudtad? -nehezen vette a levegőt.
Hirtelen kirázott a hideg. A sok inger közepette leesett, hogy mit mondtam ki. De az annál jobban meglepett, hogy tudta.
-Tudtam. Megpróbáltam segíteni, de Merle nem hagyta..
-Te tudtad.. -ismételte.
A szégyen elöntötte az arcom és nem tudtam az újból képződő könnyeimet sem visszafogni.
-Kik ezek az emberek? -Sasha végre megtörte a csendet.
Nem volt az a fajta aki belemászika másik dolgába, de most őt is érintette a másik csapat, hisz a börtönért jönnek.
-Katonák. Tengerész gyalogosok. Oroszok.. -töröltem meg a szemem.
Daryl közben a semmiből felvette a nyílpuskáját és kiviharzott az ebédlőből.
-Mit kell róluk tudni? -Glenn is ideges volt már.
-Azt, hogy lehetetlenség legyőzni őket.
-Honnan tudod? -Rick vágott közbe.
-Mert ott voltam velük minden nao. Látom ahogy harcolnak. Amivel harcolnak. Lehetetlen.
-Mi lesz velünk? -ránézett az apjára a gyerek.
A szívem megrepedt a hangján. Régen halottam utoljára ezt a félelmet, és olyankor nem jó dolgok történtek.
-Megoldjuk. -mondta Rick.
-Hogyan? -Maggie is végre megszólalt.
-Vele. -mutatott rám.
-Velem? 
-Mit tudnak, hol vagy? 
-Itt, kémkedni.
-Megfigyelnek? -szinte vallatni kezdett.
-Nem tudom, nem láttam semmit.
-Megbízik benned a vezető? 
-Igen.. -sütöttem le a szemem.

A legnagyobb titkom, hogy a csapatból a feltételezések igazak. Mindent megtettem, hogy Andrey befogadjon. Miután kiejtette a száján, hogy úgy nézek ki, mint egykori kedvese, nem tudtam leállni. Kihasználtam őt. Ahhoz, hogy biztos helyem legyen. De ez persze másnak nem tetszett.
-Kara.. -suttogtam- Ő nem bízik bennem..
-Ki ő?
-A jobb kéz.
Elmormolt egy baszkit az orra alatt. 
Közben az idő kezdett lehűlni és az ablakokon is kevesebb fény szűrődött már be.
-Mennem kell vissza.
-Tudom mit tegyél..
-Mi? -néztem rá Michonnera.
-Veled megyek, mint aki kegyelemért cserében beszél.
-Ez nem jó ötlet.
-Ha látták ide bejönni, akkor valamit hoznia is kell.
-De ez hülyeség Michonne! -Rick rámordult.
-Miért lenne az?
-Mert az!
-Akkor nem ha úgy adjuk elő nekik, hogy azt histem, hogy barátságosan jönnek!
Rick is leült.
-Ez nem rossz..  -mondtam.
-Mintha tárgyalni mennél? -a mélyebb, aggódó hangja jött ki a torkán.
-Igen. -vágtam rá miközben Michonnera néztem. 
Mindig tudtam, hogy ebben az életben Michonne volt az én lelki társam. Megmentettük egymást a bajból és úgy szeretjük egymást, mint ha a vérünk egy lenne. Mindent megtennék érte és ő is értem. Ez sosem volt kérdés.
-Veszélyes.
-Túlééltünk már durvábbat is. -még mindig a barátnőmre néztem.
Hirtelen eltűnt belőlem minden  kétség, szinte láttam, hogy ez működhet. 
-És utánna? 
-Visszajövünk velük és ti itt vártok majd. Készen. -Michonne kezdte összeszedni a cuccait- Aztán amikor azt hiszik, hogy rajtunk csaphatnak..
-Visszalövünk. -mondtam.
-Ez még mindig egy oltári nagy hülyeség..
-Van jobb ötleted?
Mélyen a szemembe nézett és sóhajtott egyet.
-Szerintem sem.
Michonne kuncogott egyet majd megtolt az ajtó felé.

Ahogy kiléptünk az ajtón Daryl éppen visszafelé sétált.
-Itt volt a kurva. -vállalt le- Megfigyelnek.
Egymásra néztünk Michonnenal és nyugodtan mentünk tovább.
-Mostmár nincs vissza út. -suttogtam.
-Mi lesz velünk.. -sóhajtott.