A tetoválások mögött (BEFEJEZETT)

11. Fejezet

A lakásom ajtajánál egy apró, sötét árnyékot láttam meg. A szívem hevesen kezdett verni, ahogy lassan közelebb lépdeltem. Az egész testemben feszültség futott végig, és az ösztöneim kiabáltak, hogy legyek óvatos.

Mielőtt még felértem volna teljesen, hirtelen kinyílt az ajtó. Alex állt ott. Az arca sápadt volt, és a szemei olyan mélyek és üresek tűntek, mint valami sötét völgy.

- Kicsi lány .. - mondta rekedt hangon. - beszélnünk kell.

Azonnal megdermedtem. Emlékeztem arra az Alexre, akit egyszer ismertem: az a bájos, magabiztos fiatalember mindig viccelődött és mosolygott. Most viszont előttem állt egy idegen; az arcán látszott a harc és a gyötrelem nyoma.

- Miért jöttél vissza? - kérdeztem reszketve.

- Nem emlékszel rám? - nézett rám kérdőn - Én vagyok a te harcosod! De most... most minden megváltozott.

A szívem összeszorult. Próbáltam felidézni mindazt, amit tudtam róla; próbáltam megragadni azt az embert, akit sosem szerettem volna elengedni. De most már nem lehetett tudni, hogy ki ő valójában.
-Menjünk be mondtam Alexnek.
Ahogy belépett a lakásomba, bezártam mögötte az ajtót, és hirtelen úgy éreztem magam mint aki visszakapta elfeledett régi emlékeit és harcosát.

- Alex... te... te nem lehettél... halott vagy- mondtam alig hallhatóan.

- Ennél sokkal bonyolultabb - felelte Alex újra rekedten. - A halál csak egy árnyék volt; el kellett bújnom az anyám elől. Ő nem engedett élni! Amikor meghallottad a hírt... mindenki azt hitte, hogy megszabadultam tőle - de ez nem igaz!

Minden szava egy újabb feszültséget generált bennem; kérdések sorozata zúdult rám.
- De mi történt veled? Miért vagy itt?

Alex sóhajtott.
- Megszöktem otthonról... elhitettük mindenkivel, hogy meghaltam... de most már nem tudom hová forduljak. Ő keres engem! Apám meg ha megtudja ,hogy felkerestelek téged....

Megint megfordultak bennem a gondolatok; szavaiból kiéreztem azt az elveszettséget, ami éppen úgy tükröződött rajtam is.
- Félsz tőle?

Alex bólintott.
- Az apámtól azért félek ,mert hivatalosan én nem is létezek mióta az FBI- ra bíztuk anyám kiiktatásat mindenáron irányítani akarja az életemet ... Nem bírom tovább!

Hirtelen egy út kezdett kirajzolódni előttem: ha találkozik ezzel a démonnal(az anyjával) - ha harcol vele - talán mindketten megtalálhatjuk végre önmagunkat; talán akkor megtudhatjuk ki ő valójában.

De ekkor megint eszembe jutottak Hannah és Ben kérdése: mi van akkor ha igazából ő az és nem csak egy átverés? Kérdések ezrei záporoztak a fejemben és foggalmam sincs melyik kérdést tegyem fel először Alexnek. Addig nem hívom a harcosomnak míg meg nem bizonyosodom róla ,hogy tényleg ő az.

-Kicsi lány most elmesélek mindent , hogy tisztán láss.