A tetoválások mögött (BEFEJEZETT)

13. Fejezet

A hirtelen zörejre megugrottam, majd azonnal a zsebembe nyúltam, és kivettem a telefont. A képernyőn Ben neve jelent meg; az izgalom és a félelem keveréke öntött el. Sürgős beszélgetés lehet, hiszen Ben sosem hívott volna csak úgy.

- Mi történt Ben? – kérdeztem, próbálva nem elárulni a hangomban lévő remegést.

- Grace! – kezdte Ben, hangja sürgető volt. – Muszáj beszélnünk.

- Mond mi történt?

- Az az ember akit találtunk  nem tud találkozni velünk— mondta Ben, sietve folytatta. - Azt mondta mégse tud semmit Alexről.

A szívem összeszorult. Biztos történt valami, hogy vissza mondta az egészet.
Letettem a telefont majd Alexre néztem és láttam rajta ,hogy ő mindent el akar mondani.

-Kicsi lány minden rendben?

-Alex ne szólíts így.

-Még akkor se ha tudom ,hogy az oldalunkon illenek össze a sebek és nem a kezünkön? Nézd megmutatom.
Alex felhúztam a polóját és  akkor láttam meg, hogy tényleg ott van a heg az oldalán. Itt már patakokban folytak a könnyek a szememből, mert Harcos újra velem van , olyan hihetetlen.
Ekkor éreztem meg két kezet magamkörül és úgy éreztem végre teljes az életem még ha csak egy pillanatra is.
Alex addig tartott a karjában míg el nem apadtak a könnyeim.
Ekkor Alex megemelte a fejemet finoman és láttam valamit a szemében, hogy őrlődik valamin.

-Alex min gondolkozol? Kérdeztem még nehezen a sok sírás után.

-Kics ..Grace nagyon nehéz volt az élet nélküled és most is veszélybe sodortalak , mert ide jöttem. Mondta szomorúan

-Alex ne is gondolj erre, mostmár itt vagy és csak ez számít. Együtt mindent megoldunk Ben és Hannah mindenben segít.

-Nem akarlak még jobban veszélybe sodorni titeket, inkább elmegyek.

Alex felállt az ágyról  és elindult volna az ajtó felé de én megfogtam a kezét, erre megállt.

-Harcosom :-erre Alex megfordult és időm se volt gondolkodni,  mert azonnal a szája az enyémen volt és összeforrtunk egy csókban. Az idő megállt körülöttünk és újra ott álltam az én Harcosom kezei között.