Elrabolva 2 /Az Angyal, Az Ördög, És A Szerelem Bajnoka/

23. AZ ÖRDÖG

Rosallint nagyon felzaklatták a történtek. Miután Em és Vanessa távoztak tőle, még hosszú ideig nem tudta abbahagyni a sírást. Csak ült a nappali kanapéján és betakarózva gubbasztott, amikor egyszer csak egy telefonhívás zavarta meg őt.
Chris, az-az Paul kereste, és moziba hívta aznap estére.

A lány nem akarta elhinni hogy valóban egy hidegvérű gyilkos lenne a barátja, de azért ott motoszkált benne a félelem. Úgy döntött, találkozik vele aznap este, és megpróbálja kideríteni az igazságot.
Így hát el is készülődött. Paul autója hat óra körül érkezett meg érte.

Rosalinn amikor meghallotta az utó dudáját, elhúzta a konyhaablak függönyét, majd mély levegőt vett. Belebújt a kabátjába, bezárta az ajtót és elindult. 

-Máris jobb a kedvem hogy láthatlak! -köszöntötte csókkal Paul, ahogy beszállt mellé az anyós ülésre.

-Ezzel én sem vagyok másképp. -mosolygott rá Rosalinn, de nem túl magabiztosan.

-Indulhatunk? -kérdezte a férfi, mire ő csak bólintott egyet.

-Sajnálom hogy tegnap nem tudtunk találkozni, dolgom volt. -kezdett bele Paul szomorkásan, amikor már legalább öt perce úton voltak.

-Semmi gond, megértem. -felelt neki kedvesen. -Haaaa szabad kérdeznem, mi volt fontosabb mint én? -tapogatózott, próbálva csáboskodni előtte.

-Csak a munka, semmi különös. -mosolyította el magát a férfi, teljesen gyanútlanul.

-Őh, szivem, még nem is említetted hogy mivel foglalkozol... -folytatta Rosalinn.

-Tényleg? Nem mondtam még? -pillantott rá fél szemmel.

-Nem, azthiszem erről még nem beszéltünk. Pedig már egy ideje randizgatunk. -nevetett harsányan.

-Nos, a munkám, elég cikis. Ezért nem említettem eddig.

-Valóban? Mi lehet olyan rossz hogy nem akartad elmondani eddig?

-Majd visszatérünk még rá. -nyelt egy nagyot. -Itt meg kell állnom tankolni. Kérsz valamit?

-Nem, nem kérek köszi. -hajtotta le a fejét, mire újjabb csók következett, amikor Chris kiszállt az autóból a benzinkúton.

Rosallin egyre nyugtalanabbul üldögélt a kocsiban.

Az út további része elég szótlanul telt a számukra, majd meg is érkeztek a mozihoz.
Egy új vígjátékot néztek meg. Chris egész idő alatt Rose kezét markolászta a film alatt, és ahányszor csak egymásra néztek, ő kedvesen mosolygott rá.
Rose próbálta ezt viszonozni, de a férfinek kezdett feltűnni, hogy valami furcsa most a viselkedésével.

-Ez egy egész jó kis film volt. Neked hogy tetszett? -kérdezte Chris.

-Mmm, rendben volt. -bólintott a nő.

-Hát, ez nem volt túl meggyőző. Van valami baj talán?

-Neem, dehogy. Miért lenne?

-Nem is tudom, olyan fura vagy ma este. -rángatta meg a vállát.

-Tényleg? Én nem vettem észre.

-De igen Rose, látom hogy valami bánt téged. Nem ezt a filmet akartad? Vagy mi a baj?

-Jaaaj, dehogy, tényleg semmi bajom! Csak, kicsit fáj a fejem. Ennyi az egész! -erősködött neki.

-Biztos ez? -emelte magasra a szemöldökét.

-Persze, ne aggódj. -Csókolta meg.

-Úgy gondoltam, hogy a ma estét tölthetnénk eggyütt ha nem bánod. -érintette meg finoman a karját.