A tetoválások mögött (BEFEJEZETT)

29.Fejezet.

Alex már 4 hónapja kómában van én pedig megtudtam, hogy  egy kislány növekszik bennem. William, Hannah és Ben nagyon sokat segítenek én pedig minden nap bemegyek a korházba Alexhez. A mai nap is így volt, beléptem a korterembe, oda hajoltan Alex fölé és puszit nyomtam a homlokára.
Megfogtam a kezét majd elkezdtem mesélni.
-Alex a pici egészséges és apukád nagyon cuki nagypapa lesz .Kérlek ébredj fel, szeretném ha látnád a gyerekedet. Én álmodtam a kislányról míg a lövés miatt korházban feküdtem és el se hiszem, de tényleg itt van velünk. Ekkor éreztem meg, hogy Alex keze megmozdul. Feltéztem és akkor láttam, hogy nyitva van a szeme.
-Kicsi lány. Mondta nagyon halkan majd ahogy ezt kimondta eleredtek a könnyeim és finoman csókot leheltem a szájára.
-Szólok az orvosnak, ne mozdulj.
Az orvos bement és megvizsgálta Alexet. Én pedig felhívtam Williamet addig , de hallottam, hogy az orvos megszólítja Alexet.

-Üdv újra köztünk hétalvó!Megtudná mindani mi a neve és tudja mi történt ?
-A nevem Alex Winner és balesetem volt.
-Rendben örülök, hogy újra ébren van, pihenjen. Amnéziája nincsen, de megfigyelés alatt tatrjuk, mert 4 hónapig kómában volt, ha minden rendben lesz 1 hét múlva haza mehet, de folymatosan fizikoterápiás kezelésre kell járnia.
A doktor kijött Alextől, de én megállítottam.
-Doktor úr minden rendben Alexel?
-Igen, visszamehet hozzá, mivel nincs amnéziája, de így is a terhességről  óvatosan beszéljen Alexxel, bármi baj lenne akkor hívjon egy nővért.
-Köszönöm doktor úr. Bementem Alexhez aki az ablak felé volt fordulva, leültem mellé majd megérintettem a kezét.
Felém fordult, majd a gyönyörű szemeit rám emelete.
-Kicsi lány , örülök, hogy itt vagy.
-Alex el kell mondanom valamit.  Felrálltan és a hasamra tettem a kezét.
-Babát várok.
- Ez igaz? Hallottam amikor meséltél, de én azt hittem álmodom.
-Nagyon haragszol? Én úgy tudtam, hogy nem lehet gyerekem.
-Kicsi lány én vagyok a legboldogabb férfi az egész világon, hogy gyerekem lesz tőled, hogy gyerekünk lesz.
-Örülök, hogy te is boldog vagy.
- Szeretlek és feleségem leszel ha egyszer kikerülök innen végre.
-Szeretlek Harcosom.

1 héttel később Alexet kiengedték a kórházból,  közben én William segítségével elmentem és megvettem azt a házat amit az álmomban láttam, nem fogom feladni a tetoválast, csak máshol folytaton.
Úton voltunk haza,  ekkor Alex megszólalt.
-Grace nem erre van a lakásod.
-Tudom van egy utolsó meglepetésünk számodra!
Meg is érkezünk közbe a ház elé.
-Alex remélem tetszeni fog,  mert ez lenne a mi közös otthonunk.
-El sem hiszem ez gyönyörű, már most imádom. Köszönöm és neked is apa.
-Nincs mit fiam. Vigyázzatok egymásra. Bármi van szóljatok.
-Rendben.  Köszönjük .
Elköszöntünk majd bementünk. Alex picit lemaradt, de gondoltam, azért, mert megnézi a házat.
-Kicsi lány. Megálltam és megfordultam ekkor Alex óvatos mozdulatokkal féltérdre ereszkedett és egy kis dobozt tartott a kezében.
-Kicsi lány, Grace te vagy nekem a fény a sötétben, te vagy a napom, a holdam a csillagom. Szeretlek és a gyerekünket is szeretni fogom. Hozzám jössz feleségül?
-Igen hát persze, hogy hozzád megyek. Mondtam patakokban folyó könnyeim közepette.
Így ér véget a mi zűrös tetoválások mögötti történtünk.